No, csak, hogy lássátok, miket néztem meg mostanság, amik miatt (is) ritkult a posztok száma. Persze ez viszonyítás kérdése, hiszen anno volt, amikor egy egész hónapot kihagytam, igaz akkor még ennél is kevesebb olvasóm volt. Ezekről a filmekről tényleg csak röviden írok, hogy nehogy elkövessétek azt a hibát, hogy bármelyiket is megnézitek.
1. Vicces Fickó - Funny Man (1994)
Rendezte: Simon Sprackling
Szegény Christopher Lee-t nem tudom, hogy mivel győzték meg, hogy ebben a borzalomban akár egy percet is játsszon. Biztos kellett egy kis nyugdíj-kiegészítő, mert az összes idő, amit játszik, lehet maximum 10 perc. Szóval, aki kifejezetten miatta nézné meg, ne tegye.
A film színvonalát jól mutatja a kezdő jelenet: egy csapat fickó pókerezik (pénzben természetesen), a főszereplőnk pedig nyer egy kastélyt, egy JOKERREL! Már itt abba kellett volna hagynom, de fokozták! Volt benne egy fekete csaj, akit szexi démonnak próbáltak beállítani, de ilyen ronda maszkulin fejet nőn én még életemben nem láttam. Először azt hittem, hogy a karaktere transzvesztita. Aztán persze kiderül, hogy boszorkány (!) és még kvázi lézert is ki tud lőni az ujjaiból!
A történet pedig annyi, hogy a főhősünk viszi a kis családját a kastélyba beköltözni, ahol felébresztenek valamiféle démont, aki a joker-kártyán lévő alakokra hajaz külsőleg, persze rondább kivitelben. Na már most a film próbál egyszerre humoros és valamiféle splatter (jó véres) lenni, csak egyik se jön össze. A röhejes kifejezés találó, mert annyira ZS-kategória az egész, hogy azt már egyetemen kéne tanítani.
Nem is ragoznám tovább: a karakterek egytől egyik stilizáltak és az őket eljátszó színészek pedig kukába valók (Lee kivétel persze). A történet rém gagyi, amit megfejelnek a befejezéssel, ami után jogos a felvetés, hogy akkor az egész film nem szólt semmiről. Pozitív az, hogy kegyetlen, gyerekeket is simán megölnek benne, amit egy ilyen kaliberű produkciótól nem várnánk el, sőt, azt hittem, hogy lealacsonyodik majd Kém kölykök szintre, de nem. A maradék apróságokról, mint a technikai kivitelezés vagy a rendezés már szót se érdemel.
Szerencsétlen címválasztás, hisz ugyanebben az évben adtak ki egy ugyan ilyet, csak ZS-változatban (nem, nem Assylum Project). Itt azonban egész másról van szó. Ez egy alapjában véve jó film, csak eléggé túl van értékelve, mármint ami a magyar kritikákat illeti. Pedig a képlet egyszerű, akár egy szakácskönyv: egy kis Romero-s 
Igaz történet. Legalábbis ezzel indít, de rögtön a saját csapdájába esik: "Mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történhetett". Vagyis a rendező/forgatókönyvíró egyszerűen "kitalálja", mi meg tippelgethetünk, hogy valóban így történhetett-e. De ezzel a kezdéssel elkövettek még egy nagy hibát: HOGY EZ EGY KURVA NAGY SPOILER!!! Ha senki sem tudja, hogy mi volt azokban a hajnali órákban, akkor valószínűleg túlélő sincs. Hacsak az illető(k) nem került(ek) szanatóriumba. Kösz szépen az izgalmat!
Egész hű a könyvhöz, igaz, nincs annyira túldramatizálva és a mellékszereplők problémái sincsenek annyira előtérbe helyezve. A történet igen egyszerű: egy bernáthegyit, Cujot, megharapja egy denevér, majd veszett lesz és mindenkire rátámad a lakóhelyének a környékén. Igazából ez így önmagában kevés lenne. A lényeg leginkább azon van, hogy egy anyuka, meg a kisfia milyen megpróbáltatásokon megy át. Tekintve, hogy egy autóban rekedve várják a segítséget, a tűző napon.
Ez a japán-amerikai-francia keverék volt azt hiszem az első papírtokos horror (PTH) hazánkban, ami szerintem egy igen jól sikerült remekmű, kötelező beszerezni! Ritka hogy egy több részes számítógépes játékról sikerül jó filmet készíteni, most ez azonban tökéletes lett.
Inkább thriller, mint horror, de mindenképp itt a helye! Mert ebben a filmben nagyobb a feszültség, mint a Las Vegas városában integető neonfényű 
Friss kommentek