Coming Soon (2008)

Rendezte: Sopon Sukdapisit

Bár a Shutter-nél sokatok írta, hogy kissé gyenge, mindazonáltal én tartanám magam ahhoz, hogy azért eléggé rémisztőre sikeredett. Ahogy ez is. Így Thaiföldnek is sikerült kitermelnie magának egy olyan írót, akit én nyugodt szívvel raknék Takashi Miike vagy Chan-wook Park mellé. Rendezőként ez az első filmje, amiben vannak ugyan gyermekbetegségek, de összegségében remek munkát rakott le az asztalra.

A történet annyira nem egyedi: egy új horror-filmet készülnek bemutatni egy plázában, amiben egy bosszúálló kísértet van a középpontban. Azonban aki megnézi, az hamarosan eltűnik... Röviden ennyi, de ezt olyan fordulatokkal tarkítják, amiket a már említett Árnyképben is láthattunk, igaz, ezekből kevesebb van, és azok sem  ütnek akkorát. A kezdése pedig egyenes egy mélyvizes csobbanás, semmi felvezetés, már rögtön idegben van a szerencsétlen néző.

Shutter (2004)

Rendezte: Banjong Pisanthanakun és Pakpoom Wongpoom

Jól olvastátok, Thaiföld, mivel ez nem a 2008-as amerikai remake (amit még én sem láttam és egyébként itthon Árnykép néven ismert), hanem az eredeti, amit szokás kultúrsznob körökben hangoztatni, hogy sokkal jobb, mint a feldolgozás. Nos, szerintem jelen esetben ez igaz is lehet, mivel ezen csak rontani lehetne. Mondhatni jelen alanyunk már így is majdnem tökéletes. Hogy miért? Mert ezen garantáltan parázni fogsz, de tényleg! Mellesleg ez az ország nem ismeretlen  kis hazánkban, ha horrorról van szó, hiszen a nálunk is megjelent Halál művészete három folytatást is megélt. Ez azonban teljesen más.

Gyors kitérő: tudom, hogy megint Ázsia, de Ti is jobban jártok, ha erről most gyorsan beszámolok, mielőtt elfeledném a részleteket. Már így is egy hónapot vártam vele.

A sztori elsőre elég sablonosnak és elcsépeltnek tűnik: egy fiatal pár elgázol egy lányt, akit a felelőségre vonástól tartó félelem miatt inkább sorsára hagynak. Aztán a pár fotós férfi tagja egyszer csak furcsa árnyakat vesz észre legújabb fényképein. Pontosan! A lány szelleme kísért. és igen, a régióban jól megszokott hosszú, fekete haja van. De! Az első kb. 40 perc után aztán bonyolódik a cselekmény, míg a végére egy egészen más történet bontakozik ki, jó értelemben szerencsére. Ráadásul 6 éve ez a klisé annyira még nem volt "divatban", tegyük ezt is gyorsan hozzá a teljes igazsághoz.

A legutóbbi bejegyzésem hatására sikerül egyszerre két kívánságot is teljesítenem: egyrészt hogy legyen "underground" ázsiai, másrészt pedig, hogy legyen egy téma köré csoportosítva. Ez pedig nem más, mint az emberek etetése emberi hússal, természetesen a tudtukon kívül. Amerikában erre legutóbb a Sweeney Todd-ban volt erre példa, ahol a piték voltak megtöltve az utca emberével. Azonban keleten élő embertársaink kicsit brutálisabbra vették a figurát. Íme három film, jó étvágyat hozzá!

Ebola Syndrome  / Yi boh lai beng duk (1996)

Rendezte: Herman Yau

Igen, ez sokaknak ismerős lehet, a már azóta sokszor ismételgetett listám negyedik helyezettje, nem véletlenül. Elég abból kiindulnunk, hogy itt a kannibalizmus csak egy mellékszál, a film nagy része még ennél is durvább. Ez egy igen egyedi, hong-kongi és dél-afrikai koprodukció eredménye, mivel ezen a két helyszínen játszódik, bár a rendőrfőnökön kívül szinte minden főbb szereplő kínai.

A történet főszereplője egy igazi fasz. Nem igazán kell tovább ragoznom, erőszakos, ingerlékeny és még a legyet is röptében. Emellett meg eléggé undorítóan néz ki és viselkedik is. Már az első 5 percben leönt egy kb. 6-7 éves kislányt benzinnel, hogy felgyújtsa, bár szerencsére ez nem jön össze, mert félbeszakítják. A lényeg, hogy elmenekül a távoli Dél-Afrikába, egy kínai étterembe dolgozni, mint kvázi mindenes. Aztán megdug egy haldokló bennszülöttet. Igen, már annyira kanos volt. Pechére elkapta az Ebolát,

De! Mivel ő azon kevesek közé tartozik, akik csak hordozóvá vállnak, ezért letudja az egészet azzal, hogy ő meggyógyult. Így persze tudtán kívül elterjeszti mindkét országban a kegyetlen vírust. Az egyik közvetlen módja pedig az, hogy ledarál néhány embert hamburger húsnak (!), hogy majd azt szolgálja fel a kedves vendégeknek. Na és persze még egyszer-kétszer kufircol, szigorúan gumi nélkül. No nem mintha nyál útján nem terjedne...