A minimál költségvetésű első rész sikere után James Wan összetrombitálta a szereplőgárdát, megszerezte a szükséges büdzsét és hozzálátott a második részhez. A Lambert család rájön egy régi, ijesztő gyerekkori titokra, amely a szellemvilággal kapcsolatos.

Ideje letudni egy újabb klasszikust. Már csak azért is, mert szegény Tobe Hoopernél állandóan visszatérő hivatkozási elem ez a film a Texasi láncfűrészes mészárlás mellett, hogy igenis tudott ő jó filmet rendezni a sok hulladék mellett.

Poltergeist - Kopogó szellem (1982)

Rendezte: Tobe Hooper

Idilli kertvárosi lakótelep, nagy boldog család, kutyuli - maga a megtestesült Amerikai Álom. Aztán meglehetősen gyorsan kiderül, hogy a házban bizony paranormális jelenségek uralkodnak. Anyuka az elején még kifejezetten örül is neki, hiszen jó mókának tűnik az, hogy a konyhában a székek maguktól csúszkálnak. Apukába szerencsére azonban akadt annyi józan ész, hogy rögtön felfogja a helyzet súlyosságát.

A naiv rácsodálkozást és értetlenséget nagyon hamar felváltja a rettegés, amikor legkisebb gyermeküket szó szerint elnyeli a ház egy meglehetősen látványos vezércsellel kivitelezve. Mivel a televízión keresztül hallják a másik dimenzióban rekedt kislányuk kétségbeesett hangját, így addig nem hajlandóak elköltözni, amíg őt vissza nem kapják. Utóbbi momentum egyébként finoman rávilágít az amerikai társadalom kiszolgáltatottságára a televíziót illetően.

Töredelmesen bevallom, hogy bár most lenne időm valami "tisztességes" posztra, de egyszerűen nincs kedvem. Szerencsére mindig van a puttonyomban ilyen esetekre egy vendégírás. A mostanit is egy törzskommentelőnk, gabriel666 küldte, ezúton is köszönjük neki!

A sötétség leple - Darkness Falls (2003)

Rendezte: Jonathan Liebesman

Korábban purga ugyan kifejtette véleményét a filmről egy kommentben (azaz, hogy erről soha nem fog írni, kíváncsi is vagyok, hogy miért?!), de én úgy gondoltam, nem lehet csak úgy elmenni mellette és méltatlan lenne, ha nem szerepelne az oldalon. Főleg, hogy az utóbbi években kivétel nélkül kliséhalmazra épülő, minden eredetiséget nélkülöző „produkciókra” vesztegettük a drága időnket - amikről bezzeg születtek kritikák (nyenyenye - szerk.).

Itt kérem nincs szó új házba költözésről, kézikamerázásról vagy ázsiai mintára készült, hosszú fekete hajú, darabos mozgású főgonoszról (gondolom azért sem, mert a Kör és az Átok remakejeit is csak kb ez idő tájt szabadították ránk). Tehát majdnem klisémentes. Ez már pozitív! Az alap sztorit egy kitekert (horrorizált) gyerekmese adja, ami a filmben városi legendává nőtte ki magát: a sötét múltú fogtündér az utolsó tejfog kihullásakor meglátogatja a gyerekeket, de fog helyett az életüket veszi el, ha ránéznek (jó, hogy nem ott nőttem fel).

Legutóbb a Ház az erdő mélyén volt olyan, hogy a kedves olvasók ilyen-olyan módon nyüstöltek a kritikáért. Most is ez történt, köszönhetően annak, hogy már boldog-boldogtalan látta és írt róla véleményt. Én ismételten meg akartam várni a hazai megjelenést, de ezúttal se jött össze (na jó, azért a május 29 már nincs olyan messze). Stílusosan egy hete kellett volna róla írnom Anyák Napján, de mire ez eszembe jutott, már késő volt... Sebaj, a lényeg, hogy engedtem a nyomásnak:)

Mama (2013)

Rendezte: Andrés Muschietti

Hogy miért beszél mindenki róla, arra egyszerű a magyarázat: mert ez egy jó film. De csak ennyi, semmi extra. Sajnos az utóbbi évek hozzá szoktattak minket ahhoz, hogy minden olyan horrorfilmet az egekig magasztaljunk, ami képes betölteni az eredeti funkcióját és ránk hozza a frászt. A minőségi munkákat nagyítóval kell keresni. Elég, ha csak a blogon megjelent kritikáimat nyálazzátok át: mikor is adtam én 10 pontot egy olyan filmre, ami az utóbbi 5 évben készült? Így talán az se csoda, hogy sokan valóságos Messiásként tekintettek a  kritikán aluli Sinisterre, aminek az archív felvételei azért még is borzongtam.

A Mama is hasonló cipőben jár, hiszen nagyrészt jól ismert panelekből építkezik. Adott egy fiatal pár, kik a rokoni kapcsolat miatt befogadnak két, az erdőben szocializálódott kislányt, hogy otthont teremtsenek nekik. Ezt segítendő kapnak egy szép családi házat (költözős klisé), és egy "Mama" nevű szellem asszonyt, kit a tragikus múltja nem hagyja nyugodni (klisé 2). Ő volt az, aki vigyázott a gyermekekre az erdőben, így ténylegesen betöltött valamiféle bizarr szülői funkciót (na jó, ez a vonal egész egyedi).

A House Is Not a Home.

A sztorit le se írom, szerintem már a poszter alapján sejtitek - mit sejtitek, tudjátok -, hogy miről is fog szólni... Az előzetes meg... jaj.

2014-ben érkezik ez a ránézésre is Paranormal Activity-utánérzés. Vagyis bekamerázott kertes ház, gyerek, gonosz szellemek. A magyarázat pedig annyi, hogy a házaspár egy újhullámos szakértőt hív a családi élet jobbá tétele végett. Aztán a felvételeken rábukkannak az "Éjjeli Látogatóra"...

Ha igaz, 100.000 dollárból készült, ami annyira nem gáz egy kézikamerás film esetében, Így viszont felmerül a kérdés, hogy mit tudnak ezen még ennyit dolgozni?

A történet meglehetősen szokványos: a kiscsalád új lakásba költözik, ami persze elátkozott/kísértet lakta. De kit érdekel, ha a rendező maga Hideo Nakata, az eredeti Kör alkotója?

Az előzetes engem meggyőzött, eléggé adrenalin növelő.

Angol horror, melyben két kripta köré összpontosuló történet lesz látható.

A trailer nem valami meggyőző, hiába szép gótikus a színezés.