Ebben az évben ez már a harmadik alkalom, hogy premier-filmről számolhatok be. Persze ez is sajnos csak nekünk az, hiszen tőlünk nyugatabbra már ezt több hónapja levetítették (sőt, mondhatunk akár egy évet is).

Hibrid - Splice (2009)

Rendezte: Vincenzo Natali

A rendezőnek az első filmje, a Kocka,  igazi kultuszstátuszba emelkedett, hiszen akkor valami merőben újat mutatott a világnak, nem hiába kapott annyi díjat és elismerést. A Hibrid azonban gyökeresen más: olyan klisé halmaz, hogy az már fáj. De még csak nem is ez a legnagyobb problémája, hanem egyszerűen unalmas.

Aki kíváncsi arra, hogy egy biokémikus pár hogyan nevel 7 év együttlét után egy gyereket, na azt az embert nem irigylem. Mondjuk történetesen ez a "gyerek" egy mesterségesen kiklónozott szörnyszülött, amit vizuálisan úgy tudnék legjobban érzékeltetni, mint egy csirke-kígyó-krumpli kombót delfin hanggal (ami külön vicces, hogy az őt formáló színésznőnek  Delphine a keresztneve). Ja és mindezek mellett kétéltű is. Ez így ebben a formában persze nem lenne elég "izgalmas", ezért a kis torzszülött sokkal gyorsabban fejlődik az embernél, így nem kell montázsokra hagyatkozni, ami azért valahol pozitívum. Igazából ez a megoldás azért is volt kényelmes, hiszen ez egy illegálisan teremetett lény, ergo a többi tudós nem tudhat a létezéséről, ami azt eredményezi, hogy a kis szegényke nem rohangálhat és libikókázhat a többi normális kölyökkel. Ez lenne most a feszültség része, hogy hogyan bírja az elzártságot, meg hogy a "szülők" mit meg nem tesznek, hogy le ne bukjanak. Kár, hogy ez nem jön át. Apropó, az alapszituációt meg már több mint 100 éve kitalálták, úgy hívják, hogy Frankenstein.

A Barlang után egy újabb összehasonlítást láthattok a hasonló magyar című filmekről.

Paraziták - Shivers / They came from within (1975)

Rendezte: David Cronenberg

Menjünk az egyszerűség kedvéért időrendben. Cronenberg-ről szerintem már sokan hallottatok, vagy legalábbis már látattok már tőle filmet. A legismertebb tőle (legalábbis hazánkban) A légy és a King regényének adaptációja, A holtsáv. Persze a tájékozottabbak sokkal több kultfilmjét fel tudnák sorolni, köztük van ez is, nem meglepő módon.

A helyszín minimalista, ám nagyon okosan: ugyanis egy olyan lakó-komplexumról van szó, ami minden fontosabb igényt ki tud elégíteni. Ez konkrétan úgy kell elképzelni, hogy az egyik emeleten saját orvosi rendelő, a másikon saját patika, medence, mélygarázs, sőt azt hiszem még egy áruház is volt említve. Ez mindenképp praktikus, figyelembe véve azt a tényt, hogy ez egy szigeten játszódik (persze híddal összekötve a nagyvárossal), így nyújtva egyrészt egy menedéket a tömegtől, ugyanakkor az ott lakókra nem telepszik az elhagyatottság érzése sem.

A nyitó képsorokkal nincs semmi cicózás: egy idős, szakállas úr rátámad egy diáklányra. Először azt hisszük, hogy erőszakolni akar, aztán persze csak simán felvágja, majd saját magával is végez. Így a néző kellőképpen rá tudott hangolódni, jöhet a "csendes" folytatás, ami csak egy bizonyos pontig tart, szerencsénkre, mert onnantól nincs megállás a cselekményben.

Homokember  - Sleepstalker (1995)

Rendezte: Turi Meyer

Ismét egy VHS-klasszikussal örvendeztetem meg kedves olvasóimat. Emlékszem, kiskoromban eléggé hatott rám ez a film, különösen a zenéje volt az, amitől a mai napig borsódzik a hátam. Így utólag belegondolva kár, hogy így felnőtt fejjel is megnéztem, mert a várt hatás elmaradt.

Turi Meyer meg inkább írjon, mint rendezzen, de a legjobb az lenne, ha azt is befejezné. Ő az, aki örök bélyegként hordja magán a förtelmesre sikeredett Kampókéz 3-at. Mindazonáltal a Homokember volt az első rendezése, és ahhoz képest nem végzett csapnivaló munkát, simán megérdemelt még egy esélyt... mindhiába. Mára már csak hakni-rendező, aki népszerű sorozatok egy-egy részét megkapja alamizsnaként.

A film kezdése eléggé klipszerű: egy hosszú, bőrkabátos rosszarcú férfi sétál a sivatagban(!) fényes nappal(!), miközben arra is van ideje, hogy homokszemeket morzsoljon. Már vártam mikor kezd bele egy Sting nótába. Kényelmesen elandalog egy házhoz, majd akadt annyi ereje, hogy az ott talált aput és anyut szépen lemészárolja rituálisan. Ezt követően, mint az (amerikai) mesebeli homokember, "álomport" szór a szemükbe, miközben altatót énekel. Mire a gyerek következne... PAFF! Jön a rendőrség és elkapják, mintha maga a Jóisten küldte volna őket (szerencsére ezt később megmagyarázzák a nézőknek).

Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne megfelelő így április elsejére, valami ordas poén, hogy felcsigázlak titeket valami brutális horrorral, aztán kiderül, hogy csak egy Kiszel Tünde videó, vagy ilyesmi. Esetleg megváltoztatom rózsaszínre a dizájnt és kijelentem, hogy ezentúl csak is romantikus filmeket fogok elemezni. De ezek sablonosak lettek volna, úgy hogy íme egy "szimpla" filmajánló. Vicces és bárányok vannak benne, megalapozva a húsvéti hangulatot.

A bárányok harapnak - Black Sheep (2007)

Rendezte: Jonathan King

Azt, hogy Új-Zélandon jó filmeket lehet forgatni, azt Peter Jackson óta tudjuk (most elsősorban ugye a Hullajóra gondolok). Így nem meglepő, hogy a most következő darab is onnan származik. Hogy mekkora ökörség, azt már a cím is sugallja: igen, itt gyilkos bárányokról van szó!

A történetben persze előkerül egy génmanipulációs kísérlet, ami elszabadul, hála két lelkes állatvédőnek (amolyan "tipikus" hippik). Persze őket a jó szándék vezérli, sajnos valószínűleg nem látták a 28 nappal később c. eposzt, mert akkor tudnák, hogy kísérleti telephelyről nem szöktetünk állatokat. Az egyik kis korcs meg is harapja egyiküket, aki később, fokozatosan átalakul egy vérbáránnyá, vagy hogy is mondjam, olyan lénnyé, mint a farkasember, csak épp az illető nem legelészni fog, hanem emberekre vadászni. Igen, kissé bizarr.

Gondoltam vigyünk megint egy kis színt eme oldalra egy jópofa szavazással. Engem ugyanis nagyon érdekelne, hogy szerintetek melyik gyilkológép a kedvencetek. Különben is, nem sokára választások, az emberek meg már annyira szeretnének ikszelni, hát tessék:)

Persze nem lenne igazságos egy igazi klasszikust, egy '80-as években kreált maszkos gyilkossal összehasonlítani, ezért három fordulót hirdetek.

Íme az első, amiben jószerével a '30-as évek teremtményei küzdenek meg egymással:

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorisággal fogok mozi premierekről írni, bár az is igaz, hogy itt a "premier" kissé túlzás, hiszen már tavaly szeptember 25-én bemutatták külhonban. Azóta természetesen DVD-n is kiadták. Ez így kb. mindent elmond a mai magyarországi viszonyokról... Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán értelme bemutatni a mozikban, nem lenne-e egyszerűbb direkt DVD-re? Nem hiszem, hogy valami nagy bevételt fog hozni, már csak azért sem, mert maga a film sem egy kasszasiker, no de erről mindjárt bővebben.

Amúgy maga a kritika önmagában is hiánypótló, hiszen a blogomon még nem volt alkalmam sci-fi horrorról írni, tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban kevés az értékelhető darab, a kiemelkedőek pedig jó magasan tartják a lécet (Alien-sorozat, Halálhajó, Kocka 1-3 stb.).

Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló posztom miatt, ez azért egy eléggé jól sikerült darab. Már maga a történet viszi a hátán az egész produkciót: van egy bazi nagy űrhajó (természetesen a távoli jövőben), amiben százezer ember várja hibernált állapotban azt, hogy egy teljesen új bolygót benépesítsen, mert a Föld már nem igazán lakható. Az út kb. 100 évig tart. A mindenkori ébren lévő személyzet meg csupán 2 fő, ami elsőre kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, hogy vélhetően minden automatizált egy ilyen jellegű űrhajón (hahó jövő).

Tehát felébred az aktuális váltás, azonban hamar rájönnek, hogy valami nincsen rendben: a generátor majd' felrobban és nem találják azokat, akiket felváltanak. Nem mellesleg emberevő szörnyek lepték el az űrhajót. Közben meg találkoznak egyéb ébren lévőkkel, akik már hozzászoktak a helyzethez, és úgy is élnek, mintha valami dzsungelben lennének. A többit meg már nem lövöm le.

Már korábban is párbajoztattam a hasonló filmeket, először a két azonos címűt, aztán a két egyaránt harmatgyenge nagyon-nagyon tini-horrort. Most azonban a nemek harcáé lesz a főszerep: a gyilkosok itt az ágyékunk között találhatóak. Az "összecsapás" jogos, hiszen elméletileg mindkettő horror-vígjáték, de sajnos egyik sem az, erre majd kitérek részletesebben. Nosza, let's fight!

Mély harapás - Teeth (2007)

Rendezte: Mitchell Lichtenstein

Bár maga az alapfelvetés vicces, hogy egy tinédzser lánynak, aki önmegtartóztatást fogadott (erénygyűrű), annak fogak nőnek ott, mégsem nevezhetjük ezt az alkotást egyszerűen horror-vígjátéknak. Igaz, van benne 1-2 poén, de ennyit akármelyik más filmben találhatunk. Nem, kérem itt többről van szó: ez egy zseniális horrorba oltott dráma. Maguk a fogak másodlagosak, itt egyszerűen arról van szó, hogy a pasik mekkora egy szexmániás állatok. Ezzel sajnos átestek a ló másik oldalára: jóformán nincs pozitív férfi karakter, még az apuka sem az. Azonban mégsem hozhatok párhuzamot az Antichristtel, hiszen Trier kerek-perec megmondta, hogy NŐ az eredendően gonosz, itt szerencsére nincsenek ilyen messzemenő következtetések.

Szóval a történetről elég annyit, hogy a mi kis vagina dentatásunk akármelyik pasival találkozik (még a nőgyógyászát is beleértve!) egyszerűen megbolondul és rögtön valami szexuális jellegű tevékenységet akar vele. Aztán persze elég hamar megbánják. Szegény lány meg természetesen kétségbe van esve, de nem csak a fura testi elváltozása miatt, hanem úgy általában a férfiaktól is. Egy igen szép jellemfejlődésnek lehetünk tanúi, amit nagyon sok körülmény befolyásol, maguk a mellékszálak is érdekesek. Elég, ha csak a mostohatestvérére gondolunk, akinek fóbiája van a nunitól, ezért barátnőjét csak a hátsó bejáraton keresztül látogatja.

Piranha (1995)

Rendezte: Scott P. Levy

Tudom, hogy a ZS-kategóriás filmekre már van külön blog, de emellett a film mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ez az 1978-as változat remakeje, amit még nem volt szerencsém megnézni. Mindenesetre ez az a film, ami iszonyat gagyi, azonban többször is megnézhető, már-már élvezhető.

Mi a titka? Nem tudom, mindenesetre minden kötelező elem benne van: csöcsök, vér, halál. A történet egyszerű, mint a bot: van egy titkos amerikai katonai bázis (egy kisváros mellett persze), aminek a medencéjében "szuperpiranhák" vannak, vagyis mindenféle vízben elélnek. Természetesen a bázis már elhagyatott, az állam le se szarja, hisz "ugyan mi baj lehet, ha egy elhagyatott bázis tele van vérszomjas vadállatokkal, nem messze egy kisvárostól". Őrszemélyzetnek meg ott marad egy öregedő asszonyság, aki képtelen összefüggően, értelmesen beszélni, nem csoda, ha nem hisznek neki. Lényeg a lényeg, a piranhák természetesen kiszabadulnak, és megtámadnak egy csapat fürdőzőt.

Nézzük meg, hogy a történeten kívül mitől érdemli meg a film a ZS-kategória címet: maguk a címszereplő lények. Az egy dolog, hogy úgy úsznak, hogy nem mozog testük, látszik, hogy húzzák őket. Továbbá az is gáz, hogy delfinhangot adnak ki, na de az, hogy egy felnőttel másodpercek alatt végeznek, míg a gyerekeket csak karcolgatják... Na jó, egyet azért megesznek a drámai hatás kedvéért.

H.P. Lovecraft: A Megnevezhetetlen - The Unnamable (1988)

Rendezte: Jean-Paul Ouellette

Röviden: borzalmasan rossz film. Szegény Lovecraftot így megalázni... Felháborító! A Fangoria hozta be Magyarországra, és nem ez volt az első, amivel mellé nyúltak (lásd, vagy ne lásd inkább, pl. a Mutánsok c. "remekművet")

Már az elején ketté áll az ember szeme, amikor meglátja a "tájat": makett ház, makett temetővel. Ami annyira feltűnően lett elkészítve, hogy erre még egy félagyú majom is rájön. Mire volt jó? Vagy direkt ez volt a cél? Egy ilyen húzás egyszerűen nevetségessé teszi az egész horror jellegét. De folytassuk. A sztori, hát az valami félelmetesen primitív és bárgyú,csak úgy, mint a "színészek". A lényeg, hogy egy csapat fiatal elmegy egy olyan házba (ami véletlenül nem messze van az egyetemüktől), ahol egy démon lakik. Az meg kiszabadul és gyilkol. Hűha.

De önmagában a történet nem is lenne érdekes, ha a többi hiba nem lenne idegesítő. Milyen hibák? A már említett "5 dolláros" színészek meg az általuk megformázott karaktereik. Mert hagyján, hogy rosszul vannak kidolgozva, de annyira tipikusak, hogy már fáj. Mondom: a "szexi" csinibaba, a kevésbé csinos kedves barátnője, a nyálas szépfiú, annak az izomagyú haverja, a "hős", annak a kétkedő haverja (akinek muszáj meghalnia) és a tudálékos racionalista hidegvérű. Az ember könnyen ki tudja következtetni, hogy kik fognak meghalni.

The Cave (2005) vs. The Descent (2005)

Ha netán valaki még egyiket sem látta volna, most eldöntheti, hogy melyiket érdemesebb megnézni, illetve beszerezni.

Először is, kezdjük a hasonlóságokkal. Mindkét film nagyon meglepő módon egy barlangban játszódik. Továbbá még egyiket se tárták fel azelőtt, felfedezésre várnak. Mindkettőben ismeretlen gyilkos lények ellen veszik majd fel a harcot, miközben a kijáratot keresik. Kiderül, hogy egyik barlangban sem ők az első felfedezők. Nos és persze ugyanabban az évben kerültek a mozikba, és egyik  se dolgoztat "sztárokat". Nos, a hasonlóságok kb. ennyiben ki is merülnek. Nézzük inkább a különbségeket!

The Cave

Rendezte: Bruce Hunt

A történet szerint egy csapat, profi hegymászó és nagy tekintélyű tudós vág neki az útnak, hogy feltérképezzenek egy még ismeretlen barlangrendszert, profi felszereléssel. Egyaránt vannak férfi és női szereplők, feketék és fehérek is. A helyszín Románia. Az első halál után még nem tudják, hogy mivel/mikkel állnak szemben. Aztán, ahogyan azt kell, a többiek egyesével hullnak el, kis szüneteket hagyva. Jól ismerjük ezt a módszert a horror filmekben, nagyon sok hasonlót láthattunk már. Az ember hamar rájön, hogy valószínűleg ki/kik élik majd túl, így igazi feszültséget már nem is tud kelteni.

A halálnemek sem túl változatosak és az a kevés gore is silány. Ne számítsunk nagy vérengzésekre, pedig szereplő az van bőven. Ez a film inkább a mennyiségre, mint a minőségre ment. Mondhatnám, hogy legalább akkor nem unalmas, pedig az. Komolyan, az izgalmas, hogy "semmi-halál-semmi-halál"? Két áldozat között fikarcnyi feszültséget nem tud kelteni, pedig próbál, erre több trükköt is bevet, ezeket most nem spoilerezem le.

A szörnyek, amik ellen küzdenek, elég bénára lettek megcsinálva. Nem félelmetesek, no meg "repkednek" is néha, szóval el lehet képzelni a hatást...

Az operatőri munka nem rossz, de a rendezés pocsék és a színészek se valami meggyőzőek. Maga film nálunk nem hiába kapott csak 16-os karikát. Felejthető.

The Descent

Rendezte: Neil Marshall

Tudom, hogy nagyon sokan ezt a filmet az utóbbi idők egyik legjobb horrorjának tartják. Én meg ugye megígértem, hogy "sznobhatás" nélkül fogok írni, de ami jó, az jó. Bár szerintem készült az utóbbi időkben ennél sokkal jobb mű is.

Már a kezdése sokkolja a nézőt, ezt inkább nem is lövöm le, hogy mivel. A történet szerint hat barátnő kitalálja, hogy ők bizony elmennek egy barlangtúrára. Tehát már tapasztaltak, de mégse professzionálisak. Érdekes ötlet csak nőkkel csinálni egy horror filmet, voltak is ám előítéleteim emiatt, hogy így egyhangú lesz, de szerencsére nem így lett. A karakterek ugyanis jól ki vannak dolgozva, érezni lehet a személyiségek közötti különbségeket. Etnikai kisebbségként csak egy ázsiai származású van, ráadásul ő a "negatív" szereplő.

A túrázok hamar rájönnek, hogy nem csak ők vannak a barlangban. Kiderül, hogy tele van éhes, ragadozó, mutáns, vérszomjas, emberszerű lényekkel. Nos, itt már korrekt vérengzés folyik, amint ők megjelennek, a film már egy percre sem áll le. Tapintható a feszültség a történet végéig. A hölgyek pedig rendesen helyt állnak, többet tesznek, mint amennyit el lehet tőlük várni, mégse túlzóan, nem lesznek "eksön picsák".

A rendezés nagyon jó lett, mellesleg látszik, hogy a Fűrész és a Motel stúdiójában készült. Az operatőri munka is kiváló, kellőképpen sötét képek vannak, de mégis mindent lehet látni. Ami hiányzott nekem, hogy nem lett benne semmi utalás, hogy ezek a lények kik, honnan jöttek és mióta élnek így. De lehet, hogy ennek megmagyarázása már erőltetett lett volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy nehezen indul be a szekér, az első lényig elég unalmasnak tűnhet a film, de türelem vérengzést terem:)

Összességében a The Descent nyert magasan, pedig a The Cave-t drágábban lehet kapni a boltokban, mondjuk már meg lehet 1490 Ft-ért is venni, míg az előző 990 Ft-os kategóriába tartozik.

The Cave 5/10

The Descent 8/10