Akaratlanul is sikerült három olyan filmet megnéznem, amelyek között van laza kapcsolat: mindegyik érinti ilyen-olyan szinten a boszorkányságot. Ettől függetlenül teljesen különböző művekről lesz szó.

1. Az ördögök éjszakája / Az éjszaka ördögei - La notte dei diavoli / The Night of the Devils (1972)

Rendezte: Giorgio Ferroni

Olasz-spanyol koprodukciós alkotás, amely ügyesen egyesíti a gótikus horrort az ekkor már éledező olasz gore-ban dúskáló zombifilmek hangulatával. A hangsúly a hangulaton van, szóval senki se vizionáljon maga elé valamiféle szaftos splattert, noha azért akadnak eléggé merész képsorok is.

A film sajnos az általam sosem kedvelt keretes szerkezettel operál, vagyis a történések nagy részét egy hatalmas flashbackben, egy lázálom formájában láthatjuk. Ennek eredményeképpen tudni fogjuk, hogy bármi is történjen, két szereplő biztosan túléli az eseményeket. És akkor hol marad az izgalom? Azért persze egy kicsi csak akad.

Tehát a lázálmoktól szenvedő hősünk korábban valahol a Balkán eldugott erdei között autókázott, egészen egy szerencsétlen balesetig. Szerencséjére a közelben egy sok tagú család befogadja éjszakára, sőt, segítenek másnap megjavítani a kocsit is. Este azonban tilos kimozdulni, mert különben az erdőben bujkáló boszorkány elveszi a lelkét az embernek és vámpírrá változtatja. Ezt persze így nem mondják ki, de elég összerakni a mozaik darabokat: sötétben mozognak, vért szívnak, halhatatlanok, akiket szíven kell szúrni az elpusztításukhoz. Na jó, a leírás alapján lehetnek magyar parlamenti képviselők is, de azért annyira nem hardcore cuccról van szó.

Az '50-es évek Spanyolországában járunk. Montse egyedül neveli húgocskáját, miután anyjuk belehalt a szülésbe, az apjuk pedig gyáva volt felnevelni őket. Így a nővér anyja helyett anyja lett testvérének. Együtt élnek egy madridi apartmanban. Külön szerencsétlenség, hogy Montse agorafóbiában szenved, minden támaszát a húgocskája jelenti. Így nehezen viseli meg, amikor rádöbben, hogy lassan ő is nővé érik. Képbe is kerül egy fiatal udvarló... na ekkor szakad el a cérna.

Azt már rengeteg filmmel bebizonyítottuk a blogon, hogy a spanyolok a horror istenei. Ennél fogva az elvárások magasak. Az előzetes hangulatos, viszont kissé hollywoodiasra sikeredett. A film nemzetközi címe Shrew's Nest lesz, ahogyan az az alábbi plakáton is látható.

Ahogy ígértem, a tegnapi általános beszámoló után most jöjjenek maguk a filmek. Ugyanabban a posztban kiderült az is, hogy az itt nem szereplők -az időhiányon túl- miért maradtak ki. A felsorolás a megtekintés sorrendje szerint alakult.

1. A helyőrség  - A Szpecnaz ébredése / Outpost III: Rise of the Spetsnaz (2013)

Rendezte: Kieran Parker

purga: A szervezők abszolút következetesek voltak azzal, hogy a Fekete nap után leadták a legújabb részt. Valamiféle kötelességből és kíváncsiságból ültem be rá, és bár egy kissé szkeptikus voltam (ismerve az előzményeket), de nagyon kellemesen csalódtam!

Eleve, mint kvázi előzményfilmként a II. világháborúban találjuk magunkat, ahol a németek még csak kísérleteztek azzal, amit majd A helyőrségben látni fogunk. Így nincsenek teleportáló szellem náci zombik sem, csak "mezei" náci zombik. Akikkel viszont rengeteg bunyó lesz, ennek hatására nekem folyamatosan a fejemben zakatolt a Combichrist Zombie Fist Fight c. dala.

Akciódús, véres, nincsenek üresjáratok. A karaktereket is jól eltalálták. Ettől persze még buta, mint a tök. Legutóbb Brad Pitt heroizálásról írtam, na most az főszereplő szovjet katona még rátesz egy lapáttal. Az illető olyan könnyedén öl, mint ahogy más levegőt vesz, komolyabb sérülés nélkül persze. Ez a fajta sebezhetetlenség pedig nagyon hamar fárasztóvá válik.

Először szinkron malőrnek hittem, hogy mindenki milyen jól megérti egymást, de aztán rá kellett jönnöm, hogy baszki ezek tényleg szartak bele a nyelvekbe! Ez akkor lesz különösen kínos, amikor képbe kerül egy amerikai is. Valamiféle univerzális nyelven beszélhettek, amit a Földön mindenki megért (tudom, angolul, haha).

Lehetne még sok mindenben ekézni, de nekem akkor is tetszett. Hozta azt, amit el lehetett várni. Talán a legjobb epizód született meg ezzel. Vagy legalábbis a legmegemészthetőbb.

Értékelés: 6/10

A spanyolok mindig vevők voltak az elborult ötletekre, ha a filmkészítésről volt szó. Így nem lepődhetünk meg túlságosan is azon, hogy -legalábbis a reklám szerint- egy egész estés filmet forgattak le iPhone-nal. Igen, kitaláltátok, a Hooked up egy found footage darab lesz, melyben két amerikai turista felcsíp egy csajt Barcelonában, majd a nőci lakásán elszabadul a pokol...

Az a bizarr, hogy az alant látható előzetes második fele még egy kissé meg is hozta hozzá a kedvem. Persze abszolút szkeptikus vagyok az egész projekttel kapcsolatban. Egyébként az imdb-n megkapta a "comedy" címkét is, de a humor valahogy nekem nem tűnt fel.

Bár magát az embert nem kedvelem, hiszen nehéz olyat kedvelni, aki megerőszakol egy 13 éves lányt, majd megszökik a bíróság elöl, ugyanakkor el kell ismernem, hogy átkozott jó rendező. Nekem ő a harmadik kedvencem. Jó, neki is vannak félresikerült és túlértékelt alkotásai (A zongorista, ehh...), de mellette rengeteg pazar, maradandó darabot is készített. Nem egy közülük a horror berkein belül született, ezekről lesz most szó.

A cikkben három filmjéről lesz szó, az Iszonyat szándékosan marad ki, mivel ahhoz meg kellett volna néznem még egyszer és inkább vágjanak tarkón egy péklapáttal. Mert ugye azt is eléggé túlértékelik.

1. Vámpírok bálja - Dance of the Vampires / The Fearless Vampire Killers (1967)

Igazi, klasszikus értelemben vett horror-paródia. Nem olyan harsány is direkt, mint a mai, abszurditásba hajló obszcén filmek (Horrorra akadva-széria), hanem meglehetősen finom humorral operáló gyöngyszem. Sajnos a finomsága miatt a gegjei egy kissé megkoptak.

A történet egy idős vámpírkutató professzorról, és annak fiatal segédjéről (akit maga Polanski alakít!) szól, kik Erdélybe mennek, hogy megtalálják és elpusztítsák a Gonoszt. Mondanom se kell, hogy rá fognak találni. Mindez egyébként a 19. század végére tehető.

A környezet, amiben a film játszódik, elképesztően hangulatos. Két nagy színhelyet különíthetünk el egymástól: a békés helyiek fogadóját és az ódon kastélyt. Előbbiben remekül visszahozzák a gótikus horrorokra jellemző falusiakat, akik tudják az igazságot a "balesetekről", de még egymásnak se mondják ki. Inkább kellemes hazugságokkal áltatják egymást. Erre a legjobb példa, amikor arról győzködik egymást, hogy a szerencsétlen fickónak a vérét farkasok szívták ki...

Mint azt már megírtuk a nyereményjátékunknál, hogy a forgalmazó volt oly kedves és a nyeremény jegyeken kívül szerkesztőség minden tagját is meghívta a premier előtti vetítésre. Mi pedig éltünk is a lehetőséggel. Két tagunk ugyan nem tudott eljönni, de időközben ők is pótolták a hiányosságot, hogy egy rendhagyó poszt keretén belül mindannyiunk véleménye helyt kapjon.

Hogy ne fulladjon a poszt unalomba, így meglehetősen tömör kritikákat kértem mindenkitől. A történet pedig annyi, hogy egy csapat katona bevesz egy üres tátongó erődöt, majd bekattannak és szép lassan kinyírják egymást.

A Psychophony akár érdekes is lehetne, hiszen a történet szerint egy csapat, hallucinációktól szenvedő skizofrén beteget akarnak csoportterápiával meggyógyítani. Aztán persze el kezd rázkódni a kamera és minden más is. "Természetesen" ez egy 2006-os, "valós felvételek" alapján készült...

Engem nem győzött meg, nem csak a műfaj miatt, hanem mert a látottak alapján tök gagyinak ígérkezik.

Kilenc, dzsungelharcra kiképzett deszantos katona küldetést kap, hogy derítsék fel, mi történt az egyik elnémult katonai bázison, amely feltételezhetően a gerillák kezére került. Az osztag, a nehéz terepen feljut a hegyen álló erődített bázishoz, de nem azt az ellenséget találják, amelyre számítottak.

Erre a kolumbiai-argentín-spanyol horror premier előtti vetítésére nyerhettek 3 db páros belépőt a PARLUX Entertainment jóvoltából!

A részletek a "tovább" mögött!

Legutóbb a Ház az erdő mélyén volt olyan, hogy a kedves olvasók ilyen-olyan módon nyüstöltek a kritikáért. Most is ez történt, köszönhetően annak, hogy már boldog-boldogtalan látta és írt róla véleményt. Én ismételten meg akartam várni a hazai megjelenést, de ezúttal se jött össze (na jó, azért a május 29 már nincs olyan messze). Stílusosan egy hete kellett volna róla írnom Anyák Napján, de mire ez eszembe jutott, már késő volt... Sebaj, a lényeg, hogy engedtem a nyomásnak:)

Mama (2013)

Rendezte: Andrés Muschietti

Hogy miért beszél mindenki róla, arra egyszerű a magyarázat: mert ez egy jó film. De csak ennyi, semmi extra. Sajnos az utóbbi évek hozzá szoktattak minket ahhoz, hogy minden olyan horrorfilmet az egekig magasztaljunk, ami képes betölteni az eredeti funkcióját és ránk hozza a frászt. A minőségi munkákat nagyítóval kell keresni. Elég, ha csak a blogon megjelent kritikáimat nyálazzátok át: mikor is adtam én 10 pontot egy olyan filmre, ami az utóbbi 5 évben készült? Így talán az se csoda, hogy sokan valóságos Messiásként tekintettek a  kritikán aluli Sinisterre, aminek az archív felvételei azért még is borzongtam.

A Mama is hasonló cipőben jár, hiszen nagyrészt jól ismert panelekből építkezik. Adott egy fiatal pár, kik a rokoni kapcsolat miatt befogadnak két, az erdőben szocializálódott kislányt, hogy otthont teremtsenek nekik. Ezt segítendő kapnak egy szép családi házat (költözős klisé), és egy "Mama" nevű szellem asszonyt, kit a tragikus múltja nem hagyja nyugodni (klisé 2). Ő volt az, aki vigyázott a gyermekekre az erdőben, így ténylegesen betöltött valamiféle bizarr szülői funkciót (na jó, ez a vonal egész egyedi).