Úgy egy hónapja írtam róla a blog hasábjain, hogy remake lesz a Silent Night, Deadly Night-ből. A horrorban egy fickó Mikulásnak öltözve véres aratást rendez városában. Jamie King játssza a főszerepet, aki nem csak a műfajban állta meg eddig a helyét, de a feldolgozásokat sem veti meg. Játszott a Mother's Day-ben és a Véres Valentin 3D-ben.
Mára egy klasszikus slasherrel készültem, amihez kedves gyerekkori emlékeim fűződnek. Igaz, hogy voltaképpen egy Péntek 13 rip-off, de annak tökéletes.
A filmet egyébként a szép emlékű Ultrafilm adta ki DVD-n. Pár helyen még lehet kapni pár száz forintokért, érdemes beruházni rá.
Csak egy dolog elterjedtebb manapság a found footage-nél: a remake. 1984-ben indult útjára a Silent Night, Deadly Night franchise, az utolsó ötödik felvonás 1992-ben készült el, azóta nem nyúltak hozzá, egészen mostanáig.
Az eredeti film középpontjában Billy állt, gyerekkorában szüleit megölte egy télapónak öltözött fickó. Ezt követően a srác sanyarú körülmények között tengődött öccsével a helyi árvaházban. Később egy boltban vállal állást, ahol felettese arra kéri, hogy karácsonykor öltözzön télapónak. Billy eleget tesz a kérésnek, de a rossz emlékek hatására csöppet megzakkan és fejszével véres aratást rendez a kisvárosban. Az új változatba egy szerep már elkelt, Malcom McDowell alakíthatja a település seriffjét.
Azt már Valentin-napkor kitárgyaltuk, hogy a slasher filmek szeretnek egy-egy ünnepnaphoz igazodni, miért pont a Bolondok napja maradt volna ki?
Ezúttal Ralome kritikáját olvashatjátok, amit ezúton is köszönünk neki! (Még szerencse, mert a mai napra semmi jópofaság nem jutott eszembe.)
Rendezte: Fred Walton
Ez az egyik legkülönlegesebb slasher. Hogy miért? Mert teljesen egyedi.
Na jó, a történet annyira nem egyedi. Fiatal csajszi (Muffy) meghívja egy szigetre a barátait egy kis vidám hétvégi kiruccanásra. A sziget az övé, és a rajta lévő óriási ház is az övé lesz nemsokára (elhunyt anyuka utáni örökség, már csak a 21. születésnapot kell megvárni).
Aztán, ha jól belegondolunk, az "április bolondja"-jegyében előadott poénok többsége se túl eredeti: fingópárna, összerogyó szék, folyató pohár, robbanó szivar, letörő ajtófogantyú, hasba dobott kés - ja várjunk, ezzel kellett volna kezdeni. Ugyanis még a kompon két srác összekap valamin, aztán az egyik a másik hasába hajítja a kését, aki ezután előírásosan bele is esik a vízbe. Hárman rögtön ugranak is utána, hogy kimentsék, de kiderül, hogy ez is csak poén volt, művér meg minden. A rögtönzött mentőosztag egyik tagja bent is marad a vízben, mondván, majd onnan segít kikötni a kompot. Aztán nem igazán sikerül neki a helyére dobni a tartókötelet (értsd: egyáltalán nem sikerül), és a nagy igyekezetben a hajó nekinyomja a fejét a stégnek. A kompos rögvest vissza is viszi a városba a sziget partján posztoló rendőr motorcsónakjával (nem a stéget, a fickót).
Drága kis feleségem nem rég egy nagyon fasza sci-fi filmzenés top listát rittyentett össze, ami ihletet adott ahhoz, hogy én is összeszedjem a legjobbakat. Be kell vallanom, hogy ez baromira nem volt könnyű! Több mint 20 lehetséges zenéből kellett mazsolázgatnom, és így is fáj a szívem néhányért, amit ki kellett hagynom. Ennek folyamán -mint minden ilyen összeállítás-, ez is meglehetősen szubjektív lett. Azért szerintem az első öt helyezett vitán felüli, esetleg a helyezéseken lehet eszmecserét folytatni. Próbáltam nem "sznoboskodni", nem igazán jött össze, így nem meglepő módon a többség régi klasszikusokból áll.
Továbbá igen tudom, hogy ezt, meg ezt kihagytam és igazatok is van! Úgy hogy tessék a kommentek között a Ti kedvenceiteket közzé tenni!
Akkor lássuk.
Ezúttal Ralome rövid kritikáját olvashatjátok egy klasszikus slasher-ről. Ezúton is köszönjük!
Rendezte: John Quinn
Táborozni jó, ezt tudja mindenki. Aki nem, kérdezze meg Angelát! Ez azonban még a szokásosnál is mókásabb lesz, mert ez egy szurkolótábor! (Ez a szó így béna, de a filmhez pont passzol.) Klassz társaság, garantált vidámság, izgalmas versenyek! Kik hajráznak a legjobban? Ki a legjobb kabalafigura? Ki lesz Miss Hajrátábor '88?
Csupa-csupa fontos kérdés. Ezt a főszereplő társaság is így gondolja, akik határtalan lelkesedéssel várják a tábort. Illetve... Van, aki előzőleg a szüleivel álmodott, akik nem igazán értékelték az üres stadionban idegesen előadott produkciót. Amikor ébren van, akkor meg gyógyszert szed (nyilván idegesség ellen). Ja igen, ő a főszereplő lány, Alison. Aki egyik pillanatban mosolyog, másik pillanatban meg azon aggódik, hogy az ő kisebbségi komplexusa nem olyan jó, mint a többieké. Szerencsére nincs egyedül a bajban, legjobb barátnője igyekszik tartani benne a lelket, illetve a pasija is mellette van. Már amikor éppen nem a dögös szöszivel flörtöl a másik csoportból. Aki később felvágja a csuklóit. Aztán a srác rámozdul egy másik lányra, aki meg "eltűnik" (legalábbis a csoport így gondolja, amíg meg nem találják ollóval a nyakában). Alison előzőleg két gyógyszerbevétel közt azt álmodta, hogy ő kaszabolta szét a gaz csábítót fémpomponokkal, így kezdi azt hinni, hogy ő ölte meg mindkettőt. Aztán egyre többen halnak meg...
No, arra nem panaszkodhatunk, hogy idén nem kapunk elég horrort.
Sablonos történet egy álmos kisvárosról, ahol három éve történt egy végzetes baleset az éves "Hazatérés" (vagy hogy a francba kell ezt lefordítani?) táncmulatságon. Most pedig kísért a múlt, a tinédzserek meg meghalnak. Ha hinni lehet az előzetesnek, akkor ezúttal egy gyilkos tűzoltót kapunk, muhahaha.
Az angol slasher története nem bonyolult (bár mondjuk melyik hasonló filmé az?): Egy maszkos gyilkos garázdálkodik a környéken. Senki sem tudja ki lehet, mindenki csak találgat.
Emma Rigby, Ashley Waters, Hayley Williams, Tulisa Contostavalos és Reggie Yates játszik a műben, az egyik producer pedig Idris Elba volt. Arjun Rose írta és rendezte a horrort, ez az első munkája a filmiparban. De az biztos, hogy nem utolsó, mivel a jóember Elbát eléggé meggyőzte és a színész egyengeti az útját a következő filmjének.
A francia horror filmek nálam instant megnézendőek, még akkor is, hogy egyre több, kifejezetten rossz filmet látok tőlük. Na de most végre felcsillant valami. Négy film, négy teljesen különböző műfajjal.
Rendezte: Quentin Dupieux
Ennél elborultabb filmet nehezen lehetne találni. Ugyanis itt a középpontban egy életre kelt gumiabroncsról (!) van szó, ami ráadásul rendelkezik egyfajta pszichokinetikus képességgel. Konkrétan az "akaratával" robbant szét kisebb dolgokat, mint pl. az emberei fejet. Ráadásul ezt ő nagyon is élvezi, így kedvére öldököl. Nos, ha ez nem lett volna elég formabontó, akkor meg kell említeni a film másik abszurditását, a közönséget. Ugyanis az abroncs tetteit egy kisebb tömeg követi egy dombról, távcsövekkel felfegyverkezve. Ők tehát a látottakat filmként élik meg, amiről egy bizarr pillanatban kiderül, hogy tényleg nem a valóság.
Ez kérem a szatírák csúcsa. Egyrészt már a kezdéskor jön az egyik szereplő, aki közli velünk, hogy a látottak a "mert csak" szellemében fognak történni. Hiszen rengeteg klasszikusban vannak olyan momentumok, amire nem kapunk kielégítő válaszokat, be kell érnünk a "azért mert csak" válasszal. Az már más kérdés, hogy erre a jelenségre enyhén szólva is nem a legjobb példákat hozzák fel. Mindenesetre a lényeget értjük, ezzel pedig a Rubber legitimizálta magát minden zavarba ejtő kérdés felől. Így nem is kell megmagyaráznia az alaphelyzetet sem, amit amúgy se lehetne úgy Isten igazából. Sajnos azonban egy egész estés filmet erre nem igazán lehet felépíteni, még akkor se, ha kifejezetten ez volt a cél. Hiszen, ha túl sok a kérdés, akkor a nézőnek egyszerűen megzápul az agya.
Így februárra csak megjött a nagy betűs TÉL, mindenki pánikban, és nem győzzük a fűtéssel. A horror világában azonban vannak sokkal rosszabb helyek, cudarabb időjárási viszonyokkal. Íme három film, három különböző kontinensről. Következzen két csontfagyasztó thriller és egy "melegebb" slasherrel.
Rendezte: Adam Green
A rendező korántsem ismeretlen a blogon, hiszen a Baltával belopta magát a szívembe, hogy aztán később összehozzon egy középszerű folytatást. Ez a film viszont abszolút meglepett, mintha nem is az ő keze munkája lett volna. Két teljesen más világ. Persze pozitív értelemben.
A történet egyszerű, de éppen ebben rejlik a zsenialitása. Két srác, és egyikük barátnője kiugranak a hegyekbe síelni, szórakozni. Aztán folyamatos emberi mulasztásoknak hála fenn akadnak a sífelvonón, fenn a magasban. Vasárnap lévén legközelebb csak egy hét múlva fog üzemelni a pálya. Igaz, előbb fognak halálra fagyni, mint éhen halni, elvégre sípályákat ritkán raknak a trópusokra.
A nagy kérdés, hogy lehet e ebből a minimális történetből izgalmas filmet forgatni? Igen, lehet, ha jól eltaláltak a karakterek. Erre pedig nem lehet panasz, mindhármuk végtelenül szimpatikus. Mi több, jó színészek is alakítják őket, akik a horror berkein belül se ismeretlenek. A lányt Emma Bell (Végső állomás 5), a fiúját Kevin Zegers (Halálos kitérő), a haversrácot pedig Shawn Ashmore (Mother's Day) alakítja. Nagyon ironikus módon ez utóbbi játszotta az X-Men franchise-ban "Jégembert"...
Friss kommentek