Korábban, a hentelős-gyilkosos szavazásomkor már volt róla, úgy döntöttem, hogy most megérdemel egy külön posztot ennek a remek kis fickónak. Úgy hogy vegyük szépen sorjában a történeteit.

1. Gyilkos kobold / A törpe bosszúja - Leprechaun (1993)

Rendezte: Mark Jones

Az gondolom sokat elárul egy rendezőről, hogy korábban rajzfilmsorozatot rendezett, név szerint a Heathcliff-et, amit régen nálunk is lehetett látni a Cartoon Networkon. Ugyanakkor egy másik vicces horror-film is köthető a nevéhez, még hozzá a Démonpofa (Rumpelstiltskin - 1996, ő is megérdemel majd egy külön posztot). Itt már el is árultam magam, hogy a szériában többet fogunk nevetni, mint rettegni, ám sokszor sajnos kínunkban.

További érdekesség, hogy ennek a résznek a főszereplője maga Jennifer Aniston (Jóbarátok),  aki az elkényeztetett városi nagylány karakterét remekül hozza. A történet nincs túlbonyolítva: adott egy vidéki házikó, amibe apuka és a nagylánya beköltözik a nagyvárosból. A pincében azonban egy kobold lakozik, akit véletlenül kiszabadítanak. Persze itt a történet lényegi eleme, hogy a koboldunknak az üstnyi aranyát (ahogy tartja az ír legenda) megtalálja egy szó szerint tökfilkó és a kb. 10 éves barátja. Ők persze nem adják oda a rendőröknek, vagy a felnőtteknek, hanem elrejtik, hogy reményeik szerint majd ki tudnak belőle fizetni egy agyműtétet a nagydarab tuskónak. Aztán meg ott van a helyi, segítőkész jóképű fickó is, mert e nélkül akkoriban életképtelennek tűnt egy horror-film (sajnos a mai napig sokan gondolják így).

Gondolom sokat látta a Paranormal Activity-t, egy időben nagy volt körülötte a hype, hogy ettől aztán tényleg majd' besz*rik az ember, stb. Végül is nem egy rossz kis hakniprodukció, voltak benne valóban parás jelenetek, de szerintem lehetett volna jobb is.

Most igazából nem is ez a lényeg, hanem egy csokor házi készítésű paródia. Sajnos a legtöbbhez angol tudás szükséges, de van amelyik szerintem anélkül is élvezhető.

Mondanom se kell, hogy ezek természetesen ál-trailerek.

Lássuk.

1. Parahomeless Activity

Ezt a gyöngyszemet a Videodrome blogon találtam.

Hihetetlenül hosszú (kb. 10 perces) kamu-trailer. De annál viccesebb! Igen, ez egy olyan slasher film (lenne), amiben a gyilkos fegyver egy kanál, amivel hihetetlenül lassan lehet ölni.

Enjoy!

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Zombieland (2009)

Rendezte: Ruben Fleisher

Tudom, nem mai darab, és már bizonyára mindenki látta, de mivel nem rég adták ki DVD-n, talán még megmenthetek 1-2 szerencsétlent attól, hogy látatlanba beruházzon rá. Gondolkodtam, hogy ebbe a rovatba rakjam, vagy a "Humoros zombifilmek" posztomba, azonban rá kellett eszmélnem, hogy ez közel sem olyan vicces, mint az ott lévők, sőt. Ezért is volt mélységes csalódás számomra. Bevallom én egy Haláli Hullák Hajnala szintű produkciót vártam, erre kaptam egy görcsös tini-vígjátékot mászkáló halottakkal.

Kezdjük a történettel: egy poszt-apokaliptikus képet kapunk, amiben a helyi bambaképű lúzer srác megpróbál minden napot túlélni, mert hogy a világot elárasztották a zombik. Hogy hogyan történt, azt persze senki sem tudja. Ez egy olcsó megoldás, jó néhány korábbi filmnél elment, de ideje lenne már kreatívabbnak lenn. A kezdés mindenesetre tökös, elismerem. Van lendülete és a szabályok is jópofák, a kiírások meg a felhozott példák is ütősek. Aztán találkozik a zseniális Woody Harrelsonnal, aki innentől kezdve egymaga viszi a hátán az egész filmet.

Sajnos ő sem tökéletes, volt egy meghatónak mondható jelenete, amit egy nagyon rossz poénnal el is rontott, sőt ripacsságával még rá is tett egy lapáttal. Ettől függetlenül leginkább rajta látszik, hogy tapasztalt, profi színész. Míg a srác, Jesse Eisenberg egy egyszerű Michael Cera-klón, de komolyan: ugyanaz az arcszerkezet, ugyanaz a karakter, amit Cera-tól több műsorában is megszokhattunk. Voltaképpen amit ő csinál, az szerintem nem is színjátszás, inkább csak bambán elmondom a szöveget, meg néha a seggemre esek, mert az még 2009-ben is milyen vicces...

Bad Taste (1987)

Azt minden elvetemült horror-rajongó tudja, hogy bár az Oscart-díjait a Gyűrűk Uráért kapta, a legjobb filmje akkor is a kultikussá vált Hullajó. Így amikor tudomást szereztem arról, hogy már előtte is leforgatott egy horror-vígjátékot űrlényekkel, a szívem dobbant meg, hogy ezt muszáj lesz megnéznem, hiszen biztos lesz olyan jó, mint a "mestermű". Várakozásomat egy régi Fangoria magazin is megerősítette, ahol a szerző nem kevesebbet állított, hogy még viccesebb is annál! Ez egy TÉVHIT!

Életem egyik legnagyobb csalódása ez a film, gondolkoztam is, hogy betegyem-e a "Nagy csalódások" rovatomba, de ott kicsit hülyén nézne ki. Miért is? Mert ez egy iszonyat nagy ZS-kategóriás trash-film, a legrosszabb kombináció. Annyira gagyi, hogy az már fáj. Elhiszem, hogy alacsony volt a költségvetés, aminek szemmel láthatólag a nagy része elment maszkmesterre meg pirotechnikára. Így színészekre nem is futhatott, de miért is lennének hivatásosak, amikor érezhető, hogy a társaság nagy része Jackson baráti köre? Hova tovább ő az egyik főszereplő.

Na jó, legyen valami rendkívüli is, mármint ezen a blogon:) Igaz, már eleve az is rendkívüli, hogy egy nap kétszer posztolok.

Íme néhány humoros kép a zinternetről, horror témában:

"Mindig van számodra egy hely az asztalnál"

Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne megfelelő így április elsejére, valami ordas poén, hogy felcsigázlak titeket valami brutális horrorral, aztán kiderül, hogy csak egy Kiszel Tünde videó, vagy ilyesmi. Esetleg megváltoztatom rózsaszínre a dizájnt és kijelentem, hogy ezentúl csak is romantikus filmeket fogok elemezni. De ezek sablonosak lettek volna, úgy hogy íme egy "szimpla" filmajánló. Vicces és bárányok vannak benne, megalapozva a húsvéti hangulatot.

A bárányok harapnak - Black Sheep (2007)

Rendezte: Jonathan King

Azt, hogy Új-Zélandon jó filmeket lehet forgatni, azt Peter Jackson óta tudjuk (most elsősorban ugye a Hullajóra gondolok). Így nem meglepő, hogy a most következő darab is onnan származik. Hogy mekkora ökörség, azt már a cím is sugallja: igen, itt gyilkos bárányokról van szó!

A történetben persze előkerül egy génmanipulációs kísérlet, ami elszabadul, hála két lelkes állatvédőnek (amolyan "tipikus" hippik). Persze őket a jó szándék vezérli, sajnos valószínűleg nem látták a 28 nappal később c. eposzt, mert akkor tudnák, hogy kísérleti telephelyről nem szöktetünk állatokat. Az egyik kis korcs meg is harapja egyiküket, aki később, fokozatosan átalakul egy vérbáránnyá, vagy hogy is mondjam, olyan lénnyé, mint a farkasember, csak épp az illető nem legelészni fog, hanem emberekre vadászni. Igen, kissé bizarr.

Már korábban is párbajoztattam a hasonló filmeket, először a két azonos címűt, aztán a két egyaránt harmatgyenge nagyon-nagyon tini-horrort. Most azonban a nemek harcáé lesz a főszerep: a gyilkosok itt az ágyékunk között találhatóak. Az "összecsapás" jogos, hiszen elméletileg mindkettő horror-vígjáték, de sajnos egyik sem az, erre majd kitérek részletesebben. Nosza, let's fight!

Mély harapás - Teeth (2007)

Rendezte: Mitchell Lichtenstein

Bár maga az alapfelvetés vicces, hogy egy tinédzser lánynak, aki önmegtartóztatást fogadott (erénygyűrű), annak fogak nőnek ott, mégsem nevezhetjük ezt az alkotást egyszerűen horror-vígjátéknak. Igaz, van benne 1-2 poén, de ennyit akármelyik más filmben találhatunk. Nem, kérem itt többről van szó: ez egy zseniális horrorba oltott dráma. Maguk a fogak másodlagosak, itt egyszerűen arról van szó, hogy a pasik mekkora egy szexmániás állatok. Ezzel sajnos átestek a ló másik oldalára: jóformán nincs pozitív férfi karakter, még az apuka sem az. Azonban mégsem hozhatok párhuzamot az Antichristtel, hiszen Trier kerek-perec megmondta, hogy NŐ az eredendően gonosz, itt szerencsére nincsenek ilyen messzemenő következtetések.

Szóval a történetről elég annyit, hogy a mi kis vagina dentatásunk akármelyik pasival találkozik (még a nőgyógyászát is beleértve!) egyszerűen megbolondul és rögtön valami szexuális jellegű tevékenységet akar vele. Aztán persze elég hamar megbánják. Szegény lány meg természetesen kétségbe van esve, de nem csak a fura testi elváltozása miatt, hanem úgy általában a férfiaktól is. Egy igen szép jellemfejlődésnek lehetünk tanúi, amit nagyon sok körülmény befolyásol, maguk a mellékszálak is érdekesek. Elég, ha csak a mostohatestvérére gondolunk, akinek fóbiája van a nunitól, ezért barátnőjét csak a hátsó bejáraton keresztül látogatja.

Egyszer már volt a közismert Bagman, de most jön valami sokkal jobb, komolyan. Ebben a kis negyed órás eposzban több a vér és a poén, mint akármelyik eddigi horror-vígjátékban (igen, még a Hullajót is túlszárnyalja szerintem).

Ez egy igazi trash, annyira abszurd és egyben szatirikus is, hogy arra nincs szó. Na és persze kegyetlen is, ezért is jelzem, hogy szigorúan csak felnőtteknek! Angol nyelvű, de amolyan "easy English", meg a képek amúgy is magukért beszélnek. Hajtás után a vidi.

Most egy kicsit verni fogom a mellem,hiszen dagad a büszkeségtől:)

A tegnapi nap folyamán, lassan másfél év után először, végre kinn lehetett a szerény kis blogom az index kezdőlapján4 Ez jócskán meg is látszik a statisztikán:

Számokban:

1370 oldalletöltés, 908 látogatás és 861 egyéni látogató.

Tudom, sokaknak napi több (tíz-)ezer van, na de had örüljek már ennek is:)

És akkor a megörökített pillanat:

 Na de hogy ne csak erről szóljon a mai poszt, íme egy trailer egy nem rég megjelent filmről, amiben egy gyilkoló péniszt láthatunk, komolyan. Ez a film az a kategória, amit muszáj lesz megnézni, mert akkora baromság:)