A mai nap volt a választások napja, így ehhez méltóan csámcsogjunk egy jót egy nekrofil rövidfilmen! Mert elvégre mi is tehetetlenül tűrjük, ahogy a mindenkori hatalom jól seggbe kúr minket. (Micsoda képzettársítás, ugye?)

Necrophile Passion (2013)

Rendezte: Tom Heidenberg

Ez az a film, amiről már 1 perc után meg lehet állapítani, hogy rossz lesz. Nincs különösebb gondom az alacsony költségvetéssel és az amatőr színészekkel, de látni egy olyan fickót, aki -nem vicc- még AZ ERDŐBEN SEM TUD HITELESEN SÉTÁLNI, az már szégyen. A folytatás még inkább az. Ugyanis emberünk meglátja egy csinos hölgyike véres holttestét és megtorpan. A készítők még arra se ügyeltek, hogy a kamuvér rászáradjon az áldozat testére, ami jelen esetben azt jelentené, hogy a gyilkos még a közelben van! Ez persze a srácnak nem tűnik fel, így rövid tétovázás után nem a rendőrséget hívja, hanem hazaviszi a lakásába a holttestet.

A amatörizmus további iskolapéldája, hogy hősünk arra se vette a fáradtságot, hogy a holttestet valamibe becsomagolja, így -ismétlem- a LAKÁSÁBA úgy vonszolja be, mintha csak a szemetet vinné. Aztán még az előszobában jól megdugja, mert ugye ez lenne a lényeg. Ennek undorítónak, bűnös élvezetnek, vagy valami ilyesmi érzést kiváltónak kellene lennie, de gyakorlatilag egy percig sem lehet elhinni, hogy az a lány halott. Így csak simán fárasztó a művelet. És még ez volt a legjobb pillanata!

A Halálösvény alkotóinak új filmje! Ugyan már megosztották pár napja Facebook követőinkkel, de azért illik jobban is felhívni rá a figyelmet. Elődjéhez hasonlóan ez is found footage.

A hivatalos szinopszis:

Egy egyetemista srác éjszakánként alva jár, ezért megkéri lakótársát, hogy egy kamerával rögzítse ezeket az eseteket, hogy ő is láthassa mi történik vele, és hátha rájön a történések okára. Ám azonban hamar kiderül, hogy az események hátterében valami sokkal hátborzongatóbb dologról van szó...

A poszter alatt megtekinthető a teljes, fél órás rövidfilm!

Egy férfi felébred egy összetört autóban. Enyhe sérülések, egy harapásnyom a karján. Mellette a felesége, üres, fehér szemekkel mered rá és kapálózik utána, de a biztonsági öv nem engedi. A férj gyorsan kiszáll a kocsiból, de a következő pillanatban már veszi is ki hátulról a csecsemőt. A kislányukat. Mama bizony zombi lett, és apát is megharapták. Az idő fogy...

Cargo (2013)

Rendezte: Ben Howling és Yolanda Ramke

Ausztráliából érkezett ez a rövidfilm, mely egy egészen más köntösbe bújtatja a zombis horrort. Egy apa szemén keresztül tárja elénk a zombiapokalipszis utáni világot, aki mindent megtenne azért, hogy kislánya túlélje ezt az egészet. Még akkor is, ha maga a férfi is megfertőződött. De nem adja fel. Még arra sincs ideje, hogy felfogja a feleségének, gyermeke anyjának a halálát. Nem akarok itt áradozni, de nagyon erős pl. az a kép, mikor az apa már átváltozva próbálja elérni a korábban saját maga által odalógatott szatyor húst, a kislány pedig a hátán gügyög, miközben egy lufi követi őket. A férfi karján a múló percek, órák filccel írva... Dráma és horror eredményezte ezt az érdekes hangulatú történetet kitartásról, szeretetről (meg egyéb közhelyesen hangzó dolgokról, amiket éppen ezért nem is írok le). Ha egy egyszerű, de ötletes, kicsit érzelgős, de eredeti rövidfilmre vágytok, akkor hajrá!

Ismét ajánlanék két rövidfilmet, ezúttal az animációké a főszerep. De ez nem jelenti azt, hogy ne passzolna a blog imázsához. Íme az első:

The Sandman (1991)

Rendezte: Paul Berry

Ez az angol rövidfilm egy teljesen hétköznapi dologból merített ihletet; a gyerekek éjszakától, sötéttől való félelméből. Egy kisfiú az édesanyjával él egy öreg házban. Egy este eljön a lefekvés ideje. A szobája az emeleten van, melyhez egy hosszú lépcső vezet. Az ágyában furcsa dolgokat hall, lát és rettegni kezd. És nem is alaptalanul. Lássuk!

Már március idusát éljük és még nem írtam idei horrorról, ejnye. Sokan nyilván most a Mamára gondolnak (mindíg meg-megállva), de él bennem a parányi remény, hogy valamilyen formában itthon is bemutatják (aztán persze előbb-utóbb úgyis feladom).

Így viszont az első egy nagyon különleges darab lesz. Jöjjön hát a...

The ABCs of Death (2012 - 2013)

Rendezte: maradjunk annyiban, hogy 26-an (!) vannak

Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.

Nehéz erről a "filmről" bármit is írni, hiszen egészként nem kezelhetjük. Részekre bontva viszont egy baromi hosszú kritika lenne belőle, ráadásul megfosztanám a kedves olvasóinkat az élvezettől. Mert bizony meg kell hagyni, élvezetes egy darab. Ugyan van minőségbeli ingadozás az egyes történetek között, de egy se volt, amitől feszengenem kellett volna, hogy erre még azt a pár percet is sajnálnám az élettől.

A többség mivel szabadon engedhette a fantáziáját, így inkább humorosra, vagy szatirikusra vette a figurát. Tegyük hozzá, hogy ilyen rövid idő alatt baromi nehéz bármiféle mély mondanivalót megfogalmazni és úgy közvetíteni, hogy az ne legyen direkt. Szerencsére azért akadt erre is példa. 

Az alábbi két kisfilmet maga a rendező ajánlotta a figyelmembe. Először jöjjön az Átmeneti szállás. Ezzel kapcsolatban át is adom a szót:

A paksi függetlenfilmesek 14 perces alkotása bő fél éven keresztül készült pár százezer forintból, amatőr szereplőkkel. A főszerepeket Princz Ágota (hangja Fritz Kíra) és Halász Gergely játssza. Rendezte: Kövi Gergő és Babai István. Zenét szerezte: Hatvani Szabolcs.

Azt előre leszögezném, hogy csak szőrmentén horror, de érdemes megnézni. Az operatőri munka elképesztően profi. A zene harmóniában van a cselekményekkel és a történet se rossz, csak ilyesmit már láttunk. A színészek viszont gyakorolhatták volna a meghalást. Illetve volt egy-két megmosolyogtató jelenet is, mint a zsír új dzsipből való lövöldözés. Mindentől függetlenül nagyon igényes és pazar darab. (Na jó, az "apácska" szót egy életre megutáltam.)