Eredetileg ezt egy nagyobb posztba szántam, de különlegessége miatt úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Meg eleve mi már nagyon vártuk itt a blogon. Igaz, a ritka hangulatos teaserek alapján (itt egy, itt meg még egy) teljesen másra számítottam.

Frankenstein's Army (2013)

Rendezte: Richard Raaphorst

Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.

Ezekre a kvázi zombikra talál rá egy hét fős szovjet felderítő osztag. Akikkel kapcsolatban sikerült a létező összes sztereotípiát megvalósítani: iszákosak, fegyelmezetlenek, erőszakosak és mindenkiben fasisztát látnak. Sejthető, hogy ehhez a létező legtipikusabb neveket kapták meg (Szása, Iván, Szergej stb.).

Azonban egyikük egy propagandafilmes, aki mindent felvesz kamerával. Vagyis meglepő módon egy sajátos found footage filmet láthatunk. Abba nem lehet belekötni, hogy színes, meg hangos, mert a technológia létezett már akkor is. Baromi hangulatos, hogy a zoomolást lencseváltással oldották meg! Ennek ellenére mégis sikerült belebotlani minden kézikamerás vacak rákfenéjébe: a "mindent felveszek, még ha bajban is vagyok" attitűd rohadtul nem hiteles. Mindazonáltal egy későbbi, dupla-fordulatot figyelembe véve a kényszeresség motivációja már érthetőbb, de ettől még túlságosan is látni mindent. Tudom, én vagyok az utolsó, aki ezt számon kéri a műfajtól, de amit itt művelnek az már túlzás.

Ezúttal csak két kerülendő alkotásra hívnám fel a figyelmet. Nincs türelmem megvárni, amíg összegyűlik egy nagyobb adag trágya.

Husk (2011)

Rendezte: Brett Simmons

A blogon már nem egy After Dark Fest filmmel volt dolgunk, azonban ez egy különleges darab, mert ezt a szervezők hozták össze. Ami önmagában örvendetes dolog, hiszen rajongók készíthettek el egy horrort, hát ki ne vágyna erre? Nagy kár, hogy a lelkesedéshez nem párosult tehetség is.

A kukoricatábla valahogy önmagában horrorisztikus, hiszen az ember nem lát ki belőle és könnyen el is tévedhet. Pláne, ha figyelembe vesszük az olyan műveket is, mint az azóta több részt is megélt A kukorica gyermekeit is (na jó, ez talán nem a legjobb példa, de értitek). A helyszín ugyanolyan kukoricás, aminek a közepén van egy elhagyott házikó. Néhány fiatal egy autóbaleset következtében betéved, de a kijutás persze már nehezebb.

Ez egy amolyan szellem-sztori akar lenni, ahol a kísértetek manifesztálódnak, méghozzá madárijesztő formájában. Egyébként a madárijesztő, mint olyan, már önmagában egy félelmetes dolog, aminek a megítélésén még Az Óz, a csodák csodája se tud segíteni. Tehát a főszereplőink elkezdenek hullani, majd egy-egy hátborzongató jelenet kíséretében ilyen varjú-űzőket kreálnak magukból. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy egy szobában maszkot varrnak maguknak és szögeket vernek a saját ujjaikba. A film egyetlen pozitívumai ezek a jelenetek, amik tényleg képesek a frászt hozni az emberre. Sajnos a körítés már sablonos és unalmas. A háttértörténet meg bibliai, vagyis kb. olyan régire vezethető vissza.

Az első részt ugyan mindenki fikázta, de mégis mindenki kíváncsi volt rá. Nem véletlenül, hiszen megmozgatja minden ember fantáziáját, hogy milyen film lehet az, amiben három embert összevarrnak. Méghozzá seggből szájba. Ez a vezérmomentum bőven elég lett ahhoz, hogy máris valamiféle popkult státuszt vívjon ki magának, elég ha csak a South Park évadnyitó epizódját nézzük.

Mivel az alcím "First Sequence" névre hallgatott, így mindenki számára világos volt, hogy lesz még folytatás. A beharangozó tesaer-ben pedig maga a rendező tett fogadalmat arra, hogy a következő epizód sokkal, de sokkal brutálisabb lesz. És lőn...

The Human Centipede II. [Full Sequence] (2011)

Rendezte: Tom Six

A két filmnek bár ugyanaz a zsigeri lényege, hogy embereket varrnak össze egymáshoz, a különbség mégis ég és föld. A legnagyobb csavar, hogy ez nem is egy igazi, megszokott folytatás. A mű ugyanis az első részt "megsemmisíti" azzal, hogy filmet kreál belőle. Egész konkrétan a jelenlegi főszereplő -Martin- a megszállottja Az emberi százlábúnak, mint celluloid terméknek. Nekem ezzel az a bajom, hogy így a néző ezentúl már más szemmel fogja a filmet látni. Csak mozi, ez tény, de nekem ne mondja senki, hogy nem szereti a filmekbe beleélni magát. Így meg mégis hogyan tegye? Hiszen maga a folytatás is kimondja, hogy az "nem valódi". Remélem érthető, hogy mire próbálok kilyukadni.

A másik alapvető különbség a színvilág, pontosabban annak a hiánya, mivel ezúttal fekete-fehérben látunk mindent. Ezzel felemásak az érzéseim. Egyrészt jó, mert nyomasztóbb lett a légkör, és remekül illik a főszereplő lelkivilágához. Ugyanakkor ezzel mintha a rendező pórázt tett volna a saját művére, hiszen így tompított mélységű képi világot kapunk (pl. a vér látványa). Ez mit sem változtat azon, hogy nagyon brutális dolgok tárulnak a szemünk elé. A helyszín egyébként ezúttal Anglia, de ennek abszolút nincs jelentősége.

The Tattooist (2007)

Rendezte: Peter Burger

Eléggé internacionális mű, tekintve hogy holland-új-zélandi-szingapúri koprodukció keretében született. Mindegyik nemzet feltudott már mutatni önállóan egy-egy horrort (elég Peter Jacksonra gondolni), most lássuk, hogy együtt mire voltak képesek. Előre szólok, hogy semmi maradandóra.

A főszereplő Jake (Jason Behr, aki már megjárt pár műfajunkbeli filmet, közte a The Grudge féle Átkot és a Vérfarkasokat) egy "gyógyító tetoválóművész", legalábbis ezt igyekszik elhitetni az emberekkel. Mert hát egy mezei tetováló manapság nem lehet elég sikeres ugyebár. Mindenesetre megismerkedik néhány szamoaival, akiktől ellopja a spéci, tradicionális tetováló szerszámjukat. Ezzel később megvágja magát, amitől a tintája halálos lesz. No nem fertőzést terjeszt, hanem a művei életre kelnek és maguktól nőnek tovább az áldozatok testén. Egészen addig, amíg be nem teríti a minden porcikájukat és szét nem hasad a bőrük. Persze kiderül, hogy valójában itt is egy szégyenben "élő", nyugodni meg nem tudó szellemről van szó. Ja és a szerelmi szál is megvan kötelező jelleggel.

A legutóbbi hír, hogy az Eden Lake kijön nálunk korongra, annyira felcsigázott, hogy azóta azon kattogok, hogy vajon még miknek örülnék, illetve örülnénk, ha behoznának hozzánk. Ehhez szorosan kapcsolódik az a hír is, hogy a 100 feet is megjelent, 100 halálos lépés néven, mondanom se kell, 990 Ft-os áron. Ami hamar le fog menni, amint az emberek meglátják a gagyi CGI szellemet:)

Tehát az én kis listám, elsősorban miket várok:

Ugyan az évből még van egy szűk hónap, de szerintem már most szemezgethetünk, listázgathatunk az év legjobbjaiból. Ide ér belerakni azokat is, amik csak hazánkban voltak újdonságok, mint pl. az Antikrisztus. Tehát tessék nyilatkozni!

Nem szeretnék esetlegesen senkit sem befolyásolni, de gondolom sokatokat érdekelhet a személyes véleményem. Ezért a "tovább" gomb után megláthatjátok az én TOP listámat az idei év legjobbjairól. Előre szólok, hogy sajnos még nem volt módomban minden idei alkotást megtekinteni, ezért a foghíjjasság miatt előre is elnézést kérek.

The Human Centipede [First Sequence] (2010)

Rendezte: Tom Six

Végre sikerült megnéznem. Már régóta kíváncsi voltam rá. Nem csalódtam. Már láthattunk a trailert a B-oldalon, olvashattunk róla marketing cikket a Velveten, Most az írásommal pedig a kör bezárul, innentől kezdve már mindenki maga eldöntheti, hogy meg akarja-e nézni ezt a filmet.

Előzőleg annyit, hogy semmi újdonságot nem tartalmaz annak, aki már látta a bemutató videót róla, az sajnos eléggé spoileresre sikeredett. Voltaképpen tényleg nincs másról szó, mint hogy egy őrült tudós három embert összevarr, hogy létrehozzon egy Emberi százlábút. Most mindenki egyre gondolhat: igen, a második az elsőnek a végtermékéből táplálkozik, míg a harmadik a végtermék végtermékéből. Illetve ez utóbbi csak táplálkozna, ha addig kitartana a film, de ne szaladjunk ennyire előre.

A hollandok már egyszer megpróbálkoztak horrorral, az SL8N8-al, ami mellesleg az első kritikám volt, Ezúttal azonban valóban magasra emelték a lécet. Azonban érdekes, ennek ellenére a két főszereplő lány amerikai, az "orvos" német (nahát... erre még kitérek), a harmadik delikvens pedig japán, aki anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem szólal meg. Szóval igazán nemzetközire sikeredett.

UPDATE: Miután még egyszer megtekintettem a filmet, rájöttem, hogy a kritikám során rengeteg hibát követtem el. Túlértékeltem. Legközelebb nem írok olyan filmről, amit részegen illuminált állapotban tekintettem meg. Sajnálom, hogy ha valaki ennek az írásnak a hatására szerezte be ezt a filmet. Ezért most átírom a kritikámat. Még egyszer bocsánat.

"SL8N8" Slaughter Night - A mészárlás éjszakája (2006)

Rendezte: Frank Van Geloven és Edwin Visser

Első kritikámként egy elég jól sikerült holland horrort választok.

A film már rögtön nagyon erősen kezd: múltbeli történésnek lehetünk szemtanúi, amint valaki levágja egy gyermeknek a fejét, majd karóba húzza. Mindezt pedig még egy csapat, megkötözött gyerek végig is nézi. Szerencsére (vagy sajnos?) nem kell végigszörnyülködnünk ahogy a többiekkel is végez, mert a rendőrség elkapja.

Ekkor érünk a jelenbe, ahol egy csapat fiatal elhatározza, hogy részt vesz a közeli bezárt bányának a túráján, ahol akaratlanul is megidézik a gyerekgyilkos szellemét, és ezzel kezdetét veszi a mészárlás.

Nem mondom, hogy egyedi a film a műfajában, mert nem az. Már maga az alapkoncepció sem, hogy van random mennyiségű fiatal, akik mily meglepő módon drogoznak. Mivel azonban ez egy holland film, itt a fű ugyebár snassz lenne, és nem lenne az a "hú, ez olyan törvénytelen, laza, fiatalos menő dolog", ezért inkább extasyt használnak. Ez mondjuk tetszett is ötletként. De folytassuk: szóval ez a csapat tini fog egy quija táblát, majd merő véletlenségből kiszabadul a fenn említett gyilkosnak a szelleme és beköltözik az egyikük testébe. Tekintve, hogy szellem formában elég nehéz gyilkolni, bár ez sok filmben nem okoz gondot...