9 évvel ezelőtt debütált a Halálos kitérő első része, amely nem igazán mozgatta meg a moziba járó horrorkedvelőket, mindenesetre DVD-n folytatódott a muri. A harmadik felvonásnál került a képbe Declan O'Brian író-rendező, aki tévés B kategóriás szörnyűségeken edződött, nevéhez köthető  A küklopsz szövetsége és A pokol bárkája, illetve a Sharktopus. Miután ledirigálta a harmadikat, összetákolta a negyedik forgatókönyvét, amely már egy előzményfilm volt és meg is rendezte. Ezt követően hozzálátott az ötödikhez is, ami konkrétan a prequel sequel-je, azaz az előzmény folytatása.

Vajon itthon vannak még rajongói ennek a franchise-nak? Amerikában egyébként október 23-án kerül forgalomba.

Bizonyára vannak köztetek, akik szerették a The Collector-t. Idén befut a folytatás. A Fűrészen edződött Marcus Dunstan készítette az első felvonást és az ő kezei között formálódott a második rész is. Visszatér a "csapdagyártó kisiparos", aki egy diszkóban csap le, majd elrabolja egy gazdag fickó lányát és berakja egy rafinált, kegyetlen és ravasz csapdákkal felszerelt labirintusba. Menetrendszerűen meg is érkezik a felmentő sereg, az első rész túlélőjének vezetésével.

Poszter itt.

Posztert és szinopszist már mutattunk, most jön a lényeg, az előzetes.

Engem nem igazán győzött meg. A színezés fakó és élettelen. De a legnagyobb gondom az, hogy nem érezni a 3D jelleget. Majd a végeredmény láttán okosabbak leszünk.

A folytatás gyakorlatilag a 2006-os első rész óta be van tervezve, de annak rendezője, Christoph Gans lelépett, a forgatókönyvíró, Roger Avary pedig sittre került. Végül Michael J. Bassett vette kezelésbe a 3D-s második részt, aki tavaly tavasszal forgathatta le a filmet, amelyet idehaza november 1-jén mutatnak be.

Igen, ahogy ígértem, most minden eddiginél aktuálisabb leszek. Nem is szaporítanám tovább a szót, tessék:

1. Helyőrség: Fekete nap - Outpost II: Black Sun

Rendezte: Steve Barker

Az első részről (az itthon is kapható Helyőrségről) volt egy kissé túlságosan is lelkes vendégírásunk, noha az igaz, hogy egyszer érdemes megnézni. Ez sajnos a folytatásról már nem mondható el. Az előzetesét egyébként egy hónapja már megmutattuk.

A történet tényleg csak annyi, hogy van Lena, a nácivadász, aki eljut egészen a már jól ismert kelet-európai titkos bunkerig. Segítségére lesz régi ismerőse, egy fizikus, aki nagyon is tisztában van a kialakult helyzet komolyságával. Ahogyan a kiküldött NATO katonák is. Olyannyira, hogy hordozható (ám csak egyszer használható) elektromágneses impulzust kilövő fegyvert is visznek magukkal. Hiszen a technológia hátteret ismerve, csak ez az egyetlen esély a náci zombik ellen, akik egyébként már elhagyták "otthonukat" és egyre nagyobb területeken garázdálkodnak.

Hiába maradt ugyanaz az író és rendező, ha módszeresen kiöltek minden olyan pozitívumot, ami az első részt nézhetővé  varázsolta. Egyrészt eltűnt a nyomasztó, klausztrofób környezet. Ugyan ijesztőnek kellene lennie, hogy cserébe városokban portyázó náci zombik grasszálnak, de így valahogy súlytalanná vált az egész. Arról nem is beszélve, hogy "elfelejtették" a teleportálós képességüket, ami ugyan kézzel foghatóbbá tette őket, de valahogy ezzel ki is ölték belőlük azt a pluszt, ami megállíthatatlanság érzést kölcsönzött nekik. Na nem mintha ez az érzés nem köszönne vissza akkor, amikor vagy egy tucat tárat beléjük lőne, csak hát így mégis más, meg ugye ezt hívják következetlenségnek.

A hazai Silent Hill rajongók november első napján beülhetnek a 3D-s folytatásra.

Néhány évvel ezelőtt Jessica Biel futott, szaladt, menekült a Texasi láncfűrészes mészárlás remake-jében, ami felettébb jól teljesített a kasszáknál, nem csoda, hogy érkezett a folytatás. Az új filmnek nem lesz semmi köze a legutóbbi két filmhez, az alkotók Tobe Hooper egykori klasszikusához készítettek folytatást (kvázi ötödik részt). Ebben Alexandra Daddario próbál életben maradni, a rendezői székben John Luessenhop, a Tökéletes bűnözők direktora üldögélhetett.

A filmet tavaly nyáron forgatták, a  feltehetőleg vérben tocsogós alkotást idén Halloweenkor szerették volna mozikba küldeni. De aztán toltak rajta egy nagyot és most úgy fest a dolog, hogy Amerikában ez a horror lesz az első premier jövőre. Halloween kifejezetten jó időpontnak számít egy efféle mű esetében, akár jó, akár rossz, az embereknek megjön a kedve a horrorokhoz. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a 2012-es évet Az ördög benned lakozik filmmel indították útjára, ami kifejezetten rossz lett, de pénzügyileg eléggé szépen termelt. Talán ezt a sikert szeretnék megismételni.

A poszt félig "remake vs. eredeti" lesz, azzal a különbséggel, hogy szó lesz az amerikai változat két folytatásáról is. Így többek között az is kiderül, hogy érdemes-e befektetni a gyűjtődobozára. Na jó, azt most megmondom, hogy nem.

1. Kairo / Pulse (2001 - Kiyoshi Kurosawa) - Mezsgye / Pulse (2006 - Jim Sonzero)

A Kör sikere felébresztette Hollywoodban a feldolgozási lázat. Így jöttek is szépen sorban az ázsiai filmek pofátlan átiratai: a The Grudge-féle Átok, a Fekete víz, Az Árnykép, a Hívatlan vendég, a Nem fogadott hívás, a Tükrök, A túlvilág szülötte és még ki tudja, hogy mik. Ezek többsége ugyan szánalmas újraforgatás, de van azért olyan, ami érzésem szerint jobban sikerült az eredetinél. Reményeim szerint majd egy nagyobb cikk keretében ki fogjuk mindezeket tárgyalni. De egyelőre maradjunk jelenlegi tárgyunknál, a Mezsgyénél.

Azt kell, hogy mondjam 11 év távlatából, hogy a Kairo megelőzte korát. Emlékeztek még 2001-re? A DOS-ra? A floppy lemezre? A Windos XP, YouTube, Facebook, Twitter előtti időkre? A betárcsázós internetre? Arra, hogy még egy kép betöltése is sokszor időigényes volt? Ami nekünk ekkor még az internet hajnalát jelentette, addig a nálunk fejlettebb országokban már a kézzel fogható valóság volt.

De mit is értettem az alatt, hogy ez a film megelőzte a korát? Azt, hogy már ekkor felhívta a figyelmet egy, azóta már világszerte létező társadalmi problémára. Ez pedig nem más, mint az individuum teljes elszigetelődése a külvilágtól, az "én" önkéntes magányba menekülése. Ez a jelenség pedig úgy érzem, hogy sosem lehetne aktuálisabb a közösségi oldalak idején (most is azon csüngsz, mi?) és a tudaton, hogy jóformán már el sem kell hagynia az embernek az otthonát, mert a világháló segítségével a székben ülve el tudunk bármit intézni (na jó, itt Kelet-Európában, a sárga csekk földjén ez még annyira nem lehetséges). Tudom, hogy nem tűnik olyan vészesnek a helyzet, mi több, paradicsomi állapotnak, csak így az ember szociális képességei erősen csökkennek.