Uwe Boll 2007-ben készítette el a Seed horrorját (imdb: 2,9), akik látták már talán kiheverték a filmet. Ám a mester - mint több más alkotásához hasonlóan - úgy érezte, hogy kell egy folytatás. A Seed 2: The New Breed címre hallgató produkciót már nem ő dirigálta, sőt még a forgatókönyvhöz sem volt köze, csak producerként vette ki részét a munkálatokból. Marcel Waltz jegyzi a szkriptet és ő állt a kamera mögött.

Christine (Natalie Scheetz) és barátnői (Christa Campbell, Sarah Hayden, Annika Strauss) egy jól sikerült lánybúcsúztatóról tartanak haza. Ám a nevadai sivatagban összefutnak a sorozatgyilkos Max Seeddel és családjával.

Készüljetek, mert jövő nyáron lecsap egy durva cápavihar.

Az első részről kritika itt.

Folytassuk a tavalyi posztunkat két folytatással!

1. Halloween II. (1981)

Rendezte: Rick Rosenthal

Carpenter ezúttal "csak" iró, producer és zeneszerző volt a filmben, noha utóbbival nem volt nehéz dolga, hiszen a dalok voltaképpen ugyanazok maradtak, csak egy picit variáltak rajtuk. Ez persze így van jól. Az viszont nem kis merészséget jelentett, hogy a rendezést egy olyan emberre bízta, aki nem sok mindent tudott e téren felmutatni (azóta meg lelkes sorozat-rendező lett belőle, na jó neki köszönhetjük az egész pofásra sikeredett Feltámadás záróepizódot is).

Az eredmény viszont több, mint meggyőző. Az külön bravúr, hogy sok folytatással ellentétben itt tényleges folytatásról beszélhetünk, ami ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előd lezárult. Ilyenből manapság több kellene. Az se zavart senkit, hogy időközben 3 év telt el és szegény Jamie Lee Curtis már abszolút nem nézett ki 17 évesnek.... De ez nem is annyira baj, ugyanis ebben a  filmben Myers az abszolút főszereplő.

Az eredeti szériát tekintve, talán ebben gyilkol a legtöbbet, nagyjából egy tucatot. Mi pedig élvezhetjük a kreativitásának gyümölcsét. Ugyanis hiába tesz szert rögtön egy helyes kis konyhakésre, minden eszközt bevet, amit csak talál: injekciós tűt, kalapácsot, tűzforró vizet. Fel is merül a kérdés, hogy akkor mi a ráknak neki kés? Sőt, néhol a karaktertől kissé idegen módon már-már perverz eszközökhöz nyúl. Ilyen mondjuk a főnővér kivéreztetése. Itt dőlt el az is, hogy derék szociopatánk voltaképpen halhatatlan. Mást nem lehet arra mondani, akibe hatot beleeresztenek és vígan tovább áll.

Ahogy ígértem, a tegnapi általános beszámoló után most jöjjenek maguk a filmek. Ugyanabban a posztban kiderült az is, hogy az itt nem szereplők -az időhiányon túl- miért maradtak ki. A felsorolás a megtekintés sorrendje szerint alakult.

1. A helyőrség  - A Szpecnaz ébredése / Outpost III: Rise of the Spetsnaz (2013)

Rendezte: Kieran Parker

purga: A szervezők abszolút következetesek voltak azzal, hogy a Fekete nap után leadták a legújabb részt. Valamiféle kötelességből és kíváncsiságból ültem be rá, és bár egy kissé szkeptikus voltam (ismerve az előzményeket), de nagyon kellemesen csalódtam!

Eleve, mint kvázi előzményfilmként a II. világháborúban találjuk magunkat, ahol a németek még csak kísérleteztek azzal, amit majd A helyőrségben látni fogunk. Így nincsenek teleportáló szellem náci zombik sem, csak "mezei" náci zombik. Akikkel viszont rengeteg bunyó lesz, ennek hatására nekem folyamatosan a fejemben zakatolt a Combichrist Zombie Fist Fight c. dala.

Akciódús, véres, nincsenek üresjáratok. A karaktereket is jól eltalálták. Ettől persze még buta, mint a tök. Legutóbb Brad Pitt heroizálásról írtam, na most az főszereplő szovjet katona még rátesz egy lapáttal. Az illető olyan könnyedén öl, mint ahogy más levegőt vesz, komolyabb sérülés nélkül persze. Ez a fajta sebezhetetlenség pedig nagyon hamar fárasztóvá válik.

Először szinkron malőrnek hittem, hogy mindenki milyen jól megérti egymást, de aztán rá kellett jönnöm, hogy baszki ezek tényleg szartak bele a nyelvekbe! Ez akkor lesz különösen kínos, amikor képbe kerül egy amerikai is. Valamiféle univerzális nyelven beszélhettek, amit a Földön mindenki megért (tudom, angolul, haha).

Lehetne még sok mindenben ekézni, de nekem akkor is tetszett. Hozta azt, amit el lehetett várni. Talán a legjobb epizód született meg ezzel. Vagy legalábbis a legmegemészthetőbb.

Értékelés: 6/10

2005-ben mutatták be a Wolf Creek ausztrál horrort, nem mondhatni, hogy a közel 28 millió dolláros bevételével hatalmas sikert aratott. De azért Greg McLean rendező 2010-ben bejelentette, hogy dolgozik a folytatás forgatókönyvén, amely ismét Ausztráliában fog játszódni és megint Mick Taylor fog gondot okozni néhány turistának.

Rutger és Katrina meg akarják ismerni a kontinenst, hátizsákkal szeretnék beutazni a vad tájat, a csodálatos, de kísérteties Wolf Creek Nemzeti Parkot. Távol a civilizációtól lélegzetelállító a kilátás, ugyanakkor az árnyékban veszély leselkedik. Az ide látogatóknak éppen a pszichopata Mick Taylort kellene elkerülniük, de senki nem sejti, egy szadista figyeli minden mozdulatukat. És Taylor bizony  Katrináékat is észreveszi.

Eredetileg egy hármas kritika darabjának szántam, de túl sok mindent tudok róla írni ahhoz, így megérdemel egy külön posztot. Már csak azért is, mert a "széria" nagy mumusa a blognak. Vegyük sorjában: az 1978-ban készült, a norvég koppintás és a remake. Most pedig ez utóbbinak a "folytatását láthatjuk". Az írás kissé spoileres lesz, mert csak így tudom a problémáim sokaságát feltárni. Mindazonáltal egy zsánerfilmnél nem hiszem, hogy túl sok meglepetést tudnék ellőni...

I Spit on Your Grave 2 (2013)

Rendezte: Steven R. Monroe

Jogos lehet a kérdés, hogy mégis mi a jó manófütyiért kell ezt a filmet folytatásnak tekinteni, miközben a szerkezeti felépítéstől eltekintve semmi köze nincs az első részhez?! A válasz egyszerű: mert manapság ritkán készülnek rape & revenge filmek. Vagy legalábbis nem olyan gyakorisággal, mint a '60-as, '70-es években. Akkoriban a nézőket nem érdekelte, hogy már a tizedik film szól ugyanarról, mert a tizedik is ugyanúgy ki tudta elégíteni azokat az ösztönszerű, aljas igényeket, amiért az egész exploitation műfaj életre kelt. Vagyis, ha ezt a filmet bármilyen más címmel próbálnák eladni, akkor jönne a -egyébként teljes jogos- reklamáció, hogy ez egy koppintás. A másik, és pénzzel foghatóbb ok, hogy ez már egy jól bejáratott név és Hollywood, akár még ilyen szinten is, de imádja a rókabőrt húzni. Hiszen ezt a célcsoport már ismeri és azért az elődnek megvolt a maga sikere. Pénz beszél, a filmes forgat.

Bizalomra adhat okot, hogy a rendező ugyanaz maradt, noha azóta se sikerült semmi más maradandót alkotnia. Mindenesetre szolgai módon leforgatta majdnem ugyanazt a filmet. Mert hiába dolgoztak ketten is a forgatókönyvön, meglehetősen slendrián munkát végeztek. Erre még bővebben ki fogok térni.

A Paranormal Activity franchise-t is addig nyújtják, ameddig akarják. Mivel hollywoodi mércével nézve aprópénzből kihozták az eddigi részeket és mindegyiken hatalmasat kaszáltak így természetesen érkezhet az ötödik felvonás. A rendezői teendőket Gregory Plotkinra bízták, ő az előző három felvonás, illetve a spin-off vágója és társproducere volt.

Oren Peli és Jason Blum lesznek a producerek, a forgatókönyvet a teljesen ismeretlen Jason Pagan és Andrew Stark írják. A sztori nem ismert és azt sem tudni, hogy mikor kezdenek hozzá a forgatáshoz.

James Wan nemrég elmondta, hogy nem akar több horrorfilmet készíteni, más műfajban is ki akarja magát próbálni. A rendező idén duplamegasikert ért el, júliusban a The Conjuringra tódultak a nézők, pénteken megérkezett az Insidious Chapter 2 is. Péntek 13-ra tenni a bemutatót tökéletes döntésnek bizonyult.

A Blumhouse 5 millió dollárt költött a filmre, Jason Blum és Oren Peli producerként tolták előre a produkció szerekért. A film 20,1 millió dollárt hozott első napján, amely több, mint meglepetés volt az alkotók számára, hiszen ennyit vártak egész hétvégén. Végül 41 millió dollár folyt be a kasszákba, aminek talán csak a kritikusok nem örülnek. A Rotten Tomatoes-on 38 %-on áll, de az imdb-n 7,3 az átlaga, szóval nézők elégedettek voltak. A Blumhouse az elmúlt hónapok alatt két alacsony költségvetésű filmmel jelentkezett, ezen kívül a A bűn éjszakája is 30 millió dollárt felett tudott kezdeni, a két alkotás előállítása összesen nem került többe 8 milliónál.

Az ABC's of Death horrorantológia folytatódik, 2014-ben fut be a következő rész. 26 rendező fog dolgozni rajta, mindegyik hozzáteszi saját kis alkotását. De a 26. hely még nem kelt el. Úgy, ahogy az előző felvonás esetében is versenyt hirdettek az alkotók és a győztes darabja bekerült az antológiába. Tehát ha úgy gondoljátok, hogy lenne esélyetek mindenképpen érdemes pályázni.

Oké, számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a hatalmas cápák bármilyen közegben megállják a helyüket. Ugyanakkor lassan azon sem lepődünk meg, ha különféle állatok keresztezéséből létrehoznak egy másik brutális vérengző teremtményt. A SyFy egyik ZS kategóriás filmje a Sharktopus volt, amihez beígérték még egy felvonást is. Ó, de nem is egy, hanem két rész is készül. És ezúttal milyen cukisággal méri össze erejét a benga nagy cápa?

Nos, a harmadik címe: Sharktopus vs Pteracuda. A gigantikus cápa egy hegyomlásnyi méretű gyík és barracuda keveréke lesz. A megboldogult David Carradine a Dinocroc vs. Supergator után talán bevállalta volna a filmet, de jó lesz ide testvére, Robert is. Biztos vagyok benne, hogy helyt tud állni és kikerüli a két lény állkapcsait.

A rendezői teendőket Kevin O'Neill látja el, emberünk profi az efféle filmek terén. Neki köszönhető a Dinocroc és Dinoshark, no és levezényelhette a hamarosan napvilágot látó Dracano-t is, amiben vulkánok belsejéből sárkányok törnek el. Csodálatos!

De beszéljünk egy kicsit a harmadik részről is, a Sharktopus vs Mermantuláról. Ebben Ray Brady génállománya kissé átrendeződik egy szérumnak köszönhetően, szóval afféle ember-piranha-tarantula ötvözetű lény válik belőle. Mindenáron le akar számolna a megacápával, de elsőre nem sikerül. Miután visszaváltozik emberré egy sokkal erősebb adagot lő be magának, a végső leszámolás pedig egy baseball stadionban lesz.

Rendező? Kevin O'Neill, természetesen. Casper Van Dien játszhatja a főszerepet, hozta magával nejét is, Catherine Oxenberget.