Még csak most kezdődött el, de már véget is ért a Bates Motel második évada. Bizony, nem szoktuk meg, hogy ilyen kis soványka időtartam alatt ledarálnak egy évadot Amerikában, de Normanék mindössze két hónapig lehettek a televízióban. Lássuk, az első szezon olykor gyengécske, máskor tűrhető részei után mit kaptunk a másodikban. Vajon jobban sikerült, mint az első?
Már meg is válaszolnám a saját magam által feltett kérdést, amire minden bizonnyal hetek óta körmöt rágva és az ágyban saját verejtéketekben forgolódva vártok. Igen, sokkal jobb lett, mint az első évad. Szeretném ezúttal kicsit részekre feldarabolni a beszámolót, mert úgy éreztem, három nagyon jól elkülöníthető dologról kell beszélnünk a tíz rész kapcsán.
I: Bradley-Caleb
A két szereplőnek ugyan természetesen semmi köze egymáshoz, de az első négy rész kettejük, de főleg utóbbi körül forog. Ahogy írtam az első részben Bradley volt a főszereplő, akit nagyon bölcsen a következő epizód végére már ki is írtak a sorozatból. Pont ezért sem értem, miért kellett központi szerepbe helyezni az évad nyitórészében. Nem nagyon fecsérelnék szót rá, annyira jelentéktelen minden szempontból. Caleb (Kenny Johnson – The Shield) megjelenése sem kavart nagy vihart, amilyen gyorsan jött, olyan csendben el is viharzott. Norma erőszakos bátyjaként és Dylan apjaként vonult be a köztudatba, egy egész évados bekattanást eredményezve ezzel Norman testvérének. Ez volt az a szakasz egyébként, ahol elkezdtem felírni magamnak a cliffhangereket, mert annyira borzasztóak voltak, mint például Caleb megjelenése, majd hogy kiderül, ő az apuka. Hát, hetekig nem jött álom a szememre ezektől az információktól... Aztán az évad második felére ebben is rendeződtek a dolgok. Igazából gyengécske és felesleges négy epizód volt ez, még ha itt is élte át az első „blackoutot” Norman.
Friss kommentek