Amikor felálltam a moziszékből (keddi premier előtti vetítés, ugye), akkor az első gondolatom az volt a filmmel kapcsolatban, hogy erről kurva jó kritika lesz. Végre megszállt az ihlet! Mert tudom jól -bár senki se mondta ki-, hogy az utóbbi írásaim nem voltak túl izmosak (mármint magamhoz képest). Talán az a kényszer tehető felelőssé, hogy a toplista kedvéért minél több mindent megnézzek és még be is számoljak róla. Na de most! Mert gyerekek az Én, Frankenstein nem hogy ezer sebből vérzik, hanem egyenesen egy darab, véres húscafattal van dolgunk.
Én, Frankenstein - I, Frankenstein (2014)
Rendezte: Stuart Beattie
Megértem, ha valaki előítélettel viseltet eme mű iránt, hiszen lássuk be, hogy nincsenek túl jó előjelek. Egyrészt 3D, az a kibaszott 3D, ami nagyon kevés filmnél képvisel tényleges értéket. Már kifejezetten fárasztó, hál' Istennek szép lassan kezd kikopni a divatból. Másrészt a műfaji besorolás: akció-horror. Ez pedig az Underworld és Resident Evil után valóságos szitokszó, senki se (az egyébként zseniális) Pengére asszociál már. Ennek a megfejelése az a reklámszöveg, hogy az "Underworld alkotóitól"... brrr... Sokadik indokként pedig az igazi húzónevek hiánya. Aaron Eckhart, hiába szerepelt már több közismert filmben is, nem hiszem, hogy a legtöbb ember a neve alapján felkapná a fejét. Jó, manapság már amúgy sincs sztárkultusz, de azért tessék csak megnézni a sikerfilmek stáblistáját!
További probléma, hogy a történetről az alapkoncepción kívül semmit se közöltek a nyilvánossággal - utólag belegondolva talán nem véletlenül. Ó, és a PG-13-as besorolásról meg ne feledkezzünk! Fel is merült bennem a kérdés, hogy a hazai korhatárbizottság mi a fenéért ragaszkodott a 16-os karikához? Annyiban talán jogos, hogy egy szerencsétlen 12 éves valószínűleg megállna a fejlődésben, ha végignézné. De sajnos meg fogják, mert ez az ő színvonaluk, az ő korosztályuk terméke. Szomorú.
Friss kommentek