Mivel köztudomású, hogy Brad és Ryan is olvassák a blogot és a kritikámtól függően gyártják le az aktuális epizódot lóhalálában, így senkit nem érhetett váratlanul, hogy a szeretett arcok közül többen is visszatértek. Innen is köszönöm szépen nekik, ezzel együtt megrendelnék egy nagyon jó kis évadzárást a maradék két részre!

A visszatérések epizódja volt a 11. rész az American Horror Story életében. Több, számunkra oly kedves arcot láttunk viszont, akikről már azt is hihettük, hogy eltávoztak végleg. A legjobban persze Delphine-nek örültem, akinek borzalmasan mocskosul jó epizódja volt. A vér iránti vonzalmát és a kínzási rituáléit természetesen a valóság inspirálta – mint azt elmondta Ryan Murphy is. De annyira szépen és betegen csinálták meg LaLaurie karakterét (és természetesen Kathy Bates játékára szavak sincsenek), hogy az lenyűgöző. Arról pedig szerintem felesleges is egy betűt is írnom, hogy a Spalding-Delphine duó mekkora hatalmas ötlet. Egyértelműen a harmadik évad sztárpárosa.

A rasszista cselédlány és a csodálatos fétisekkel megáldott szelleminas mellett sajnos visszatért Kit/Kyle/Tate is, akinek Zoéval karöltve egy olyan borzalmas zárójelenetet írtak, hogy majdnem lefejeltem a falat. Ahhoz képest, hogy Evan Peters a sorozat egyik állandó karaktere és az elején teljesen úgy nézett ki, hogy Zoe lesz a főszereplő, rendesen félrement a történet, ami őket illeti.

Mondanám, hogy sajnálom, hogy a Baltás barátunk visszatért, mert az ő karaktere sem volt eddig túlságosan érdekes, de már a kis vérengzése miatt bőven megérte őt visszaírni. Mondjuk, az meglepne, ha végül a Covent hátrahagyva, az új supreme-et kifilézve, végül boldogan élnének Fionával, amíg meg nem halnak. Ennyire csak nem egyszerű az élet Vasorrúéknál.

Cordelia megint szemtelenkedik kicsit, Queenie eléggé csöndben tért vissza, Madisont továbbra sem dobnám ki az ágyamból, a boszorkányvadászok pedig megmakkantak egytől egyig. Ez megoldva. Akkor mi marad a következő két részre?

Valószínűleg Nant végleg elvesztettük, ő ennél többet érdemelt volna. Misty Day még visszatérhet, viszont ha van igazság a Földön, akkor Marie veszi át a helyét a koporsóban. Amúgy sem hiányozna senkinek sem a Covenből. Nem látok olyan embert, aki a segítségére sietne.

No, de talán a legfontosabb... Mi is van akkor a húsvéti tojásainkkal? Ugye azt olvashattuk már többször is, hogy érdemes nagyon figyelni, mert a 11. részben utalások és célozgatások lesznek a következő évadra vonatkozóan. Megmondom őszintén, én nem különösebben figyeltem fel ilyesmire, egyértelmű utalást nem láttam. Ha nagyon akarom, akkor bele lehet magyarázni Spalding személyébe és a szobájába, valamint a többszöri zenei aláfestésbe is a cirkuszos feelinget, de én sokkal okosabb nem lettem.

Korai még különösebb konzekvenciákat levonni, de az már most megfogalmazódott bennem, hogy ami az egyik legnagyobb pozitívuma, az emellett az egyik legnagyobb negatívuma is az évadnak. A szélsőségesen megírt karakterek. Itt nincs olyan karakter, aki különösebben semleges. A magam részéről, van azok tábora, akik baromi jó arcok, élvezem minden jelenetüket és vannak azok, akiktől már idegbajt kapok. Szerencsére utóbbiak kevesebben vannak, de talán az Asylumban jobban meg volt ez csinálva. Ott egyöntetűen lehetett szeretni mindenkit. De semmi gond, jön az utolsó két rész, kellően jó részekkel vezették fel az idei epizódokkal.

A héten készült interjút Ryan Murphy-vel egyébként itt olvashatjátok, de vigyázat, kicsit spoileres a jövőre nézve!