Jon Watts évekkel ezelőtt készített egy fake-trailert, amely elnyerte Eli Roth tetszését. Roth úgy gondolta, hogy lenne potenciál egy filmben is, erre az ötletre Watts heves bólogatásba kezdett. Elkészült a forgatókönyvet, Watts ledirigálta a horrort, miközben Roth a produceri térfélen ácsorgott.
Hiába írtunk már róla korábban, szégyenszemre csak a héten értesültem arról, hogy az alábbi film e héttől már megy a hazai mozikban. Az újonc forgalmazó JIL Kft. úgy látszik még nem igazán fektetett hangsúlyt a reklámozásba. Na de érdemes érte elzarándokolni a moziba? Az alant kiderül! Vagy nem.
Rendezte: Ruairi(Ruain) Robinson
A Marsról forgatni sci-fit nem jó ómen, hiszen valamiért az ilyen produkciók rendre elbuknak a mozik jegypénztáránál. És amíg a Mars szelleme esetében ez érthető, addig A vörös bolygó vagy a Mars mentőakció tekintetében már nehéz kitalálni ennek az okát. Mindenesetre érthető, ha valamiért az utóbbi időben a filmesek nem mertek a szomszédos bolygónkról bármilyen jellegű produkciót forgatni. Igazából ezt sem kellett volna az angoloknak és íreknek, mert semmi maradandó nem lett belőle.
Ez ugyanis nem más, mint Carpenter Dologja vörösben. Csak épp egy izgalmas, alakváltó földönkívüli helyett egy mezei baktérium pusztítja a kutatócsoport tagjait, ami zombulást okoz az áldozattal. Akik ugyan nem zabálják fel egymást, meg kimondottan okosak is, de attól még megölik az élőket. Szóval hiába az egzotikus helyszín, ezt a filmet igazából már láttuk.
Amikor anyagot gyűjtöttem a toplistához, természetes volt, hogy a 2010-es év győztesének a folytatását is megnézem. Azonban -mint azt a cím is elárulja- hatalmasat kellett csalódnom, így gondoltam, hogy egyrészt ez megér egy külön posztot, másrészt nem rondítom el az abszolút pozitív hatos fogatot. Most pedig kénytelen leszek beállni a sorba és szapulni a művet, pedig Isten a tanúm, szerettem volna szeretni.
Rendezte: Robert Rodriguez
Az első részt minden hibája ellenére imádtam, most nem ecsetelném, hogy miért, hiszen egyszer már bővebben kifejtettem. A folytatás iránti izgatottságomat pedig tovább fokozta a parádés szereposztás és az olyan belengetett finomságok, mint a cici-golyószóró vagy maga a tény, hogy Charlie Sheen fogja az amerikai elnököt alakítani. Valóságos megváltást vártam. Helyette mi jutott? Egy nagy kupac SZAR!
Amikor felröppentek az első (hazai) kritikák, hogy ez most mennyire mellé ment, egyszerűen nem akartam elhinni. Az se ingatott meg, hogy hazájában anyagilag csúfosan megbukott. Sajnos azonban most nincs árral szemben úszás purga módra, mert tényleg rossz lett.
A történet szerint Machetét átdobják Mexikóba, hogy megöljön egy helyi kartell-főnököt, aki rakétatámadással fenyegeti Amerikát. Az illető egy őrült, mármint nem elég, hogy tudathasadásos, de az egyik énje valóban őrült. Képes volt a szívére köttetni a rakéta indítóját, vagyis ha az megáll, akkor Wassinghton eltűnik a térképről. Bónuszként beindult egy időzítő is, vagyis a hatástalanítást 24 óra alatt kell elvégezni. Így Machete magával hurcolja és mindenféle bérgyilkos ellen menti meg az életét. Aztán a végén szembe találkozik egy James Bond-féle klasszikus főgonosszal, akit nem más, mint Mel Gibson alakít!
Mielőtt gyorsan végig görgetnétek az oldalt (á, kit áltatok, már késő), hogy hozzáfűznivalók elolvasása nélkül csak a címeket nyálazzátok el, jöjjön egy szokásos kis összefoglaló a tavalyi évről!
Bármit is írjanak egyes fanyalgók, 2013 igenis a horror éve volt! Először is, egy jól ismert, iszonyat gáz franchise se végzett terrort a nézőkön. Vagyis elmúlt végre volt egy olyan év, amikor se Resident Evil-, se Underworld-, sőt még Paranormal Activity-film sem mérgezte a közízlést. Igazából már ennyi elég is lehetne, de ahogy végig néztem az idei kritikákat, szembesülnöm kellett azzal hogy az átlagot tekintve még sose pontoztam ennyire kimagaslóan magas átlaggal. Sőt, amióta írom az éves toplistákat, most fordul elő először, hogy nem kerül be egy 6/10-es alkotás sem, ellenben a győztes 10/10-es pontozású lett! Mi több, összesen 11 alkotás érdemelt 7 pontot (ez már nekem is furcsa egy kicsit), vagyis még ez sem volt garancia a toplistában való szerepléshez! (Érdekességképpen 9 pontos egyáltalán nem született.)
A hazai mozikba persze csak két alkotás tudta kiemelkedő méretekben csalogatni nézőket (ezekről később még lesz szó). Persze nem tudhatjuk, hogy ha a több, direkt lemezes megjelenés közül némelyik kap mozira esélyt, akkor azok milyen számokat hoztak volna.
Sajnos idén (vagyis tavaly) kissé ellustálkodtam a friss alkotások nyomon követését, így egy párra egyszerűen már nem jutott se időm, se energiám. Azért szerintem a lista így is "hitelesnek" tekinthető, szerintem semmi lényegesebbről nem maradtam le.
További változás, hogy ezúttal sokkal megengedőbb voltam azon a téren, hogy most mikorinak is tekinthető egy film. Így ne tessék csodálkozni, hogy bizony, lesznek technikailag 2012-es művek is a listában!
Azt hiszem ennyi épp elég volt bevezetőnek. Nosza!
Lassan bevett szokássá válik, hogy egy horrorral indítják az újabb évet a mozik. 2012-ben Az ördög benned lakozik minimálköltségvetésű film 33,7 millió dollárt kasszírozott első hétvégéjén. Tavaly A texasi láncfűrészes: Az örökség 21,7 millió dollárral kezdte pályafutását, de gyorsan kifulladt és 34,3 milliónál el is hagyta a vetítőtermeket.
A Paranormal Activity őrület 2009-ben ütötte fel a fejét. A 15.000 dollárból leforgatott amatőrfilm (nevezzük annak) közel 108 millió dollárt kaszált Amerikában, értelemszerű volt, hogy jött a folytatás. Habár a franchise negyedik felvonásának bevétele elmaradt az eddigi részek által produkált eredménytől, azért az 54 millió dollár még mindig pofás profitot hozott, pláne 5 milliós költségek mellett.
Idén dupla adag parajelenséget kapunk. Ősszel befut a Paranormal Activity 5 is, de még előtte útnak indították a spin-offot is. A Paranormal Activity: Marked Ones szintén alacsony büdzséből, 5 millió dollárból készült és a latino közönséget célozták meg vele. 18,2 millió dollárt folyt be, ami egyrészt azt mutatja, hogy továbbra is van élet ebben a franchise-ban, másrészt, hogy a fősodor mellett is lehet próbálkozni.
Röstellem, de még javában írom a toplista posztot, és már most látom, hogy nem leszek vele kész emberi időben. Holnap délután lehet érdeklődni:) Addig meg tessék bepótolni a tegnapi csodacsapatban lévőket!
Remélhetőleg holnapra kész lesz az a bizonyos toplista, addig is íme néhány meglepően jól sikerült darab. Avagy ezeket eddig én miért láttam? Ráadásul végre sikerült egy kicsit Amerikán kívülre is tekinteni. Az egyszerűség kedvéért haladjunk ábécé szerint!
Rendezte: Neil Jordan
Ha egyszer arra vetemednék, hogy vámpíros toplistát rakjak össze, akkor Jordan leghíresebb műve, az Interjú a vámpírral biztos benne lenne és úgy érzem, hogy sok olvasónk elismerően bólogatna. Éppen ezért biztos sokan várták ezt az újabb, vámpírokról szóló, romantikus felhangú darabját. Ennek ellenére valahogy elveszett a ködben, bevallom én is majdnem megfeledkeztem róla. Pedig milyen kár lett volna!
A film igyekszik ötvözni a klasszikus vámpírfilmes elemeket új ötletek bedobásával és próbál igazodni a trendekhez. No nem akciójelenetekre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy a két főszereplő halhatatlan lénynek érzéseket adjon. Az anyuka 200 év alatt valamiért nem tudott kitanulni semmiféle szakmát és megrekedt a prostitúcióban. A 16 éves testben megrekedt lánya pedig érthető módon emiatt rendkívül frusztrált, de az még inkább aggasztja, hogy egész életében titkolóznia kell. Így jobb híján történetét szó szerint a szélnek ereszti, míly költői!
Romantikát említettem? Igen, akad egy szerelmi szál, nem meglepő módon a lány és egy leukémiás fiú között. Amivel nekem az a bajom, hogy hiába a zsenge test, a csajszi akkor is több, mint 200 éves! Ugyan miért rekedt volna meg szellemileg ennyire? Miért vonzaná egy tinédzser? Szerintem ez így kissé bizarr...
A film története szépen felépített, és jók az idősíkban történő ugrálások is (bár a harmadik szint már kissé furán hatott). A képek pedig gyönyörűek. A véres vízesés látványa meg valami elképesztő.
A Blumhouse közzétett egy emlékeztetőt: Még néhány hónap és egy este erejéig újra azt csinálhat az ember, amit csak akar, nem lesz jogi következménye.
A bűn éjszakája szép siker volt, James DeMonaco megkapta az engedélyt, hogy megcsinálja a folytatást. Főbb szerepekben: Frank Grillo, Michael K. Williams, Zach Gilford, Carmen Ejogo és Kiele Sanchez.
Ne tévesszen meg senkit a naptár, még a 2013-as évből jöjjön három folytatás! (Megjegyzés: a cikk egy kissé másnapos állapotban íródott.)
Rendezte: James Wan
Anno kérdeztétek, hogy miért nem írtam róla, amikor még ment a mozikban. Ennek oka prózai: a forgalmazó (az Intercom) még mindig nem vesz tudomást a létezésünkről, így nem kapunk sajtóvetítésre meghívást. Az első rész pedig azért annyira nem tetszett, hogy fizessek a folytatásért, pláne, hogy a rendező másik idei projektjében, a Démonok közöttben személy szerint csalódnom kellett (amiért pedig még fizettem is).
Eleve merészség volt úgy "harcba küldeni" az alkotást, hogy az előzményt a mai napig nem adták ki még csak DVD-n se. A magyar cím meg nettó félrevezetés, kíváncsi vagyok, hogy hányan lepődtek meg, amikor beültek rá és bevillant az angol cím, rajta a baromi nagy kettessel. (Vagy képesek voltak kivágni azt a pár kockát? Akik látták moziban, nyilatkozzanak!)
Na de térjünk rá magára a filmre! Röviden: meglepő módon egész jól sikerült! Sokkal jobb lett elődjénél! Amiket anno felsoroltam hibákat, azokat jórészt kijavítottak. Először is nincs unalmas felvezetés, elejétől a végéig történnek a paranormális jelenségek. Na jó, azért ez is nehezen indul be, és egy ideig én is közömbös fejjel néztem, de a felétől már elkezdtem izgulni! Amúgy arról van szó, hogy a rémisztő furcsaságok ismét feltűntek és apucival sincs minden rendben...
Friss kommentek