Vajon mik egy igazán jó sorozat ismérvei? Nem könnyű ezt eldönteni, de nekem a The Killing  megadta a választ erre. Ha képes vagy átélni azt, amit látsz, ha átszellemülve figyeled a képernyőt és rád ragad a hangulat, akkor az bizony egy jó sorozat. Spoilermentes ömlengés és dicséretáradat, ahogy már megszoktátok tőlem.

A sorozat 2011-ben debütált az Egyesült Államokban, az egyebek mellett a The Walking Deadet felvonultató AMC csatornán. A történet alapjául a dán Forbrydelsen című krimi szolgált, melyről sajnos egyelőre még nem tudok ódákat zengeni, mivel nem jutottam még el odáig, hogy ezt is elfogyasszam.
Erős számokkal nyitottak, amik bár messze elmaradtak az aránylag kevesek által nézett The Walking Dead első évadától (ellentétben a többivel, az első szezont azért nem kísérték annyian), így is a csatorna második legnézettebb pilotja volt. A zombis rokonműsorral ellentétben a The Killing sajnos egyre csak vesztett a nézettségéből, az utolsó évadot például alig tizedannyian követték, mint TWD szintén harmadik szezonját. "Gyilkosság" címmel hazánkban is bemutatta az M1, ám itthon is csalódást keltő számokat hozott eddig. Megmondom őszintén, én ezekkel az adatokkal nem is nagyon szoktam foglalkozni, pláne nem a magyar számokkal. Mi megmaradtunk a Barátok Közt és az Éjjel-nappal Budapest szintjén. Lelkünk rajta… Nem kell nekünk ennyi jó sorozat, nem érdemeljük meg. (A Zöld íjász hazai sikere üdítő kivétel.)

A sorozat eddig elkészült három évada két történetet foglal magába. Az első 26 rész egy átlagos család leánygyermekmének különös kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolását, míg a harmadik évad egy sorozatgyilkos utáni nyomozást tartalmaz. Mindkét főtörténetet kíséri néhány párhuzamos, ám egymással szorosan összefonódó szál. Természetesen ezek a szálak idővel összekapcsolódnak és egy nagyon szép, kerek egésszé formálják a sorozatot. A cselekmény egy pillanatig sem fullad unalomba, bár vannak benne igen rendhagyó és egyedi részek.

A SyFy vagy az Asylum időnként kitermel magából egy-egy olyan gyöngyszemet, ami annyira szar, hogy mindenki látni akarja. Ilyen volt a Megacápa az Óriáspolip ellen és a Sharktopus is. Ezúttal az alábbi alanyunkat érte meg az a megtiszteltetés, hogy műfajához képest már több milliónak nézték meg. Lássuk, hogy jogosan érdemelte-e ki ezt a megtiszteltetést!

Sharknado (2013)

Rendezte: Anthony C. Ferrante

Az, hogy ez a film szar, az soha nem is volt kérdés. Nem lehet jó, nézhető alkotást alkotni azzal az ötlettel, hogy tornádók kapnak fel cápákat a tengerből és hajítják be őket Los Angeles utcáira. Egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ezt a komolytalanságot viszont ügyesen ki- és fel lehet használni, humorforrássá változtatni. Vagyis a maga módján szórakoztató lehet a végtermék, ahogyan a fentebb említett két kultikus mocsok is.

Ezzel szemben meglehetősen komolyra vették a figurát, ami elég abszurdan hangzik így elsőre. A nyitójelenet abszolút megkapó: a kapzsi cápavadászokat lemészárolja egy cáparaj. Az üzenet egyszerű: a természet bosszúja. (Mondjuk amikor 20 ezres rajról beszéltek, akkor azért kitágultak a pupilláim.)

Aztán jön a verőfényes strand és egy csehó, melynek a tulaja az Erkölcs Bajnoka. Ennyire heroikus karaktert még egy Herkules adaptációban se látni. Egy idő után kifejezetten kínossá válik, ahogy szinte kiszagolja azt, ha valaki bajba kerül. Majd természetesen segít mindenkinek, akinek csak tud. Ugyanakkor a lánya utálja, a szerencsétlen exnejnek meg csak azért nem kell őrlődnie közte és az új (természetesen vértapló) pasija között, mert az 2 perc után meghal. Rémesen primitív rendezői megoldás, azt meg kell hagyni.

Az aktuális epizódunkkal átléptük hát az utolsó évad felét, s bár továbbra is talán a legrosszabb etap az összes közül, mégis úgy gondolom, hogy most elindulunk felfelé. Rettentően megszenvedtünk vele, de talán túl vagyunk a nehezén.

Új préda került Dexter célkeresztjébe, méghozzá Zach Hamilton. Nem húzták sokáig a mézesmadzagot, hamar kiderült, hogy Vogel egyik új páciensét és leendő sorozatgyilkost tisztelhetünk a személyében (érik egy Zach-spin-off?). Főhősünk végül meg is kímélte az életét, részben Vogel hatására, részben pedig együtt érzett Zach-kel, hiszen neki nem volt ott az apja, hogy segítsen és megalkosson számára egy kódexet. Újabb fárasztó és idegesítő moralizálás, melynek nyilván megissza még a levét Dexter, amit majd borzasztóan megbán később.

Oké, számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a hatalmas cápák bármilyen közegben megállják a helyüket. Ugyanakkor lassan azon sem lepődünk meg, ha különféle állatok keresztezéséből létrehoznak egy másik brutális vérengző teremtményt. A SyFy egyik ZS kategóriás filmje a Sharktopus volt, amihez beígérték még egy felvonást is. Ó, de nem is egy, hanem két rész is készül. És ezúttal milyen cukisággal méri össze erejét a benga nagy cápa?

Nos, a harmadik címe: Sharktopus vs Pteracuda. A gigantikus cápa egy hegyomlásnyi méretű gyík és barracuda keveréke lesz. A megboldogult David Carradine a Dinocroc vs. Supergator után talán bevállalta volna a filmet, de jó lesz ide testvére, Robert is. Biztos vagyok benne, hogy helyt tud állni és kikerüli a két lény állkapcsait.

A rendezői teendőket Kevin O'Neill látja el, emberünk profi az efféle filmek terén. Neki köszönhető a Dinocroc és Dinoshark, no és levezényelhette a hamarosan napvilágot látó Dracano-t is, amiben vulkánok belsejéből sárkányok törnek el. Csodálatos!

De beszéljünk egy kicsit a harmadik részről is, a Sharktopus vs Mermantuláról. Ebben Ray Brady génállománya kissé átrendeződik egy szérumnak köszönhetően, szóval afféle ember-piranha-tarantula ötvözetű lény válik belőle. Mindenáron le akar számolna a megacápával, de elsőre nem sikerül. Miután visszaváltozik emberré egy sokkal erősebb adagot lő be magának, a végső leszámolás pedig egy baseball stadionban lesz.

Rendező? Kevin O'Neill, természetesen. Casper Van Dien játszhatja a főszerepet, hozta magával nejét is, Catherine Oxenberget.

Miután a WWE is belépett a filmbizniszbe első alkotásaik egyike a Menekülj! (See No Evil) horror volt, amely egy hotelben játszódott és néhány közszolgálatosra vadászott az itt éldegélő gyilkos, akit Kane pankrátor formált meg. Nem hozott valami sokat a konyhára, de most, 7 év elteltével valamiért úgy gondolták, hogy csak kéne egy folytatás.

A rendezői térfélen a Soska nővérek állnak, a hölgyekről bepakoltam egy képet a hír alá, tőlük esetleg az American Mary-t filmet láthattátok. A forgatókönyvet Nathan Brookes és Jacob Goodnight írják. A sztori történései pont ott veszik fel a fonalat, ahol az első rész véget ért. Ezúttal a hullaházban zajlik a cselekmény és orvostanhallgatók fogyatkozhatnak.

Sztori?! Poszt-apokaliptikus Amerika, zombik, meztelenség, láncfűrész. Komolyan, egy Naked Zombie Girl kaliberű filmnél érdekelhet bárkit is a történet? Na ugye.

Egyébként a trailer iskolapéldája annak, hogy hogyan kell hangulatossá varázsolni azt, amin érződik az olcsóság.

A SyFy gondolt egy merészet és a Sharknado horrorját beküldte a mozikba, hátha van, aki még nem látta a tévé képernyőin és kíváncsiak erre a minőségre. 200 filmszínházban vetítették a produkciót, amely a hétvégén 200.000 dollárt hozott, azaz mozinként egy ezrest termelt ki.

A képernyőn jobban szerepel a film, minden egyes vetítés alkalmával többen ülnek le elé, a legutóbbi, második ismétlés alkalmával már 2,1 millió nézője volt. 2014 júliusára ígérik a folytatást. Juhúú.

Egy újabb, gyermekkori VHS emléket idézek fel a kedves olvasóimnak. Az már csak a hab a tortán, hogy kiknek a neve is fűződik ehhez a méltánytalanul elfeledett produkcióhoz...

A kéz - The Hand (1981)

Rendezte: Oliver Stone

Remélhetőleg a három Oscar-díjas rendezőt nem kell bemutatnom senkinek. Ha mégis, akkor az illetőén komoly filmtörténeti hiányosságok vannak. Mindenesetre jómagam is meglepődtem, hogy Stone második nagyjátékfilmje egy igen erős horror-dráma egyveleg. (Nem mellesleg az első filmje, a Seizure is horror, remélhetőleg egyszer majd arról is lesz szó.) Nagy kár, hogy azóta se tért vissza a műfajhoz, pedig érzéke volt hozzá, az egyértelműen látszik.

A két Oscar-díjas Michael Caine szereplése ilyen tekintetben annyira nem meglepő, hiszen láthattuk már tőle a Rajzást, a Gyilkossághoz öltözvét és a kissé félresikerült Cápa 4-et. Jelen esetben egy képregényrajzolót alakít, aki a sors kegyetlen fintora folyamán elveszíti azt a kezét, amivel a kenyerét kereste. Az a szerencsés ember volt, aki abból élhetett, amit szeretett csinálni.

Ha ez még nem lenne így is elég tragikus, szembe kell néznie azzal, hogy felesége szép lassan elhidegül tőle. Folyamatosan azzal terrorizálja, hogy külön kellene élniük. Ja és persze vinné a kislányukat is. Mindeközben egy fitnesz-guruval szűri össze a levet, eléggé szembetűnően.

Romániában olcsó forgatni, a Frászkarika DVD-s folytatását is ott készítették el. Ránézésre bagóból kihozták, de bízzunk benne, hogy azért megüti az élvezhetőségi szintet a B kategória területén belül. A rendező Eduardo Rodriguez volt, aki a Stash House és El Gringo akciófilmeket forgatta.

A sztori természetesen Romániában zajlik, egy tanárról kiderül, hogy vámpír, néhány tini Peter Vincenthez fordul tanácsért, illetve segítségért, aki történetesen épp a közelben lelhető fel.