A hazai mozikban most megy a nemes egyszerűséggel Riddick-re keresztelt harmadik (rajzfilmmel együtt negyedik) része a szériának. Amiről csak földbe döngölős kritikákat olvastam, ezért el is ment tőle a kedvem, pedig elvileg visszakanyarodik az első részhez. Ahhoz, amikor még nyers sci-firől beszélhettünk.
Pitch Black - 22 évente sötétség (2000)
Rendezte: David Twohy
A szállító űrhajó az út közben megsérül és lezuhan egy szokatlan bolygón. Egy kopár, sivatagos planétán, mely körül három (!) Nap kering, az egyik ráadásul kék fénnyel ragyog. Mint sejthető, sosincs éjszaka és sosincs hideg. Csak 22 évente egyszer, akkor viszont elszabadul a pokol.
Ugyanis a föld alatt vérszomjas ragadozók ezrei (vagy még több) élnek, melyeknek a fény ugyan szó szerint árt, de a sötétségben majdhogynem legyőzhetetlenek. Na és persze, hogy pont ezen a napon következik be a hármas napfogyatkozás! Úgy hogy a kicsiny túlélők jól megszívják.
Élükön van egy rab, aki lát a sötétben, pontosabban csak akkor lát igazán. Egy racionális gyilkos, akiben a többiek nem bízhatnak meg és jól is teszik. De amúgy halál laza. Igen, ő Riddick (megformálója a Halálos iramban szériából ismert Vin Disel). A többi karakter is érdekes, jól elkülönülnek egymástól. Van muzulmán pap a három fiával, régiségkereskedő meg miegymás. A legérdekesebb az a női pilóta, aki kis híján megölte az egész társaságot landoláskor, hogy mentse a saját életét. Ez a fajta túlélési ösztön végig kíséri a filmet és sok érdekes kérdést vet fel.
Imádom. Ha össze kellene állítanom a kedvenc tíz sci-fi horroromat, valószínűleg bekerülne (főleg ha kivenném az összes alienes és predatoros művet). Kellemes tempója van, képes feszültséget teremteni és a karakterek elhalálozását tekintve meglepően tabudöntögető és kegyetlen. A forgatókönyvet is jegyző Twohy ritka kegyetlenkedésekről tett tanúbizonyságot, amikor megírta a sztorit. Már eleve az alapkoncepció súlyos, de ő képes folyamatosan gyötörni a karaktereket.
Furcsa élmény ezt a filmet úgy nézni, hogy az ember már túl van a Riddick - A sötétség krónikáján. Nagyon ritka az, amikor a folytatás műfajilag ennyire elkülönül az előzményétől. Mintha A bolygó neve: Halál helyett Cameron egy kvázi Star Warst forgatott volna le. Értetlenül állok a jelenség előtt. Pedig ugyanaz maradt végig a rendező és így a forgatókönyvíró is. Félre értés ne essék, azt is szeretem, de teljes más műfaj. Nekromongerek, elementálok és furiánok?! Meg a kisfaszom. Szegény főszereplőnek a karakterét is kiherélték. Őrület.
Persze a Pitch Black korántsem hibátlan. Az operatőri munka felemás teljesítményt nyújt, néhol bravúros, néhol meg valahol a béka segge alatt van. A vágások sokszor túl gyorsak és követhetetlenek. Illetve szemet szúrnak olyan apróságok, hogy szerintem ahol három Nap van, ott nem simán meleg van, hanem perzselő forróság. Minimum. Illetve érdekes, hogy a film közepétől már egyikük sem szorul plusz oxigénbevitelre...
Akárhogy is, megunhatatlan darab. Érdemes megnézni.
Friss kommentek