Anno megfogadtam, hogy közismert klasszikusokról nem fogok írni, mert abban a hitben éltem, hogy ezeket már úgyis látta mindenki. Azonban rá kellett eszmélnem, hogy a mai horror-kedvelő generációnak bizony nem kevés "fehér foltja" van. Ezt igyekszem most egy kicsit orvosolni. Előre szólok, hogy mivel a történetek egybe függőek, így óhatatlanul is muszáj lesz spoilereznem. Azért próbálok nem túlzásokba esni, de ugye már maguk a filmcímek is árulkodóak...

1. Ómen - The Omen (1976)

Rendezte: Richard Donner

Maga az ötlet, hogy az eljövendő Antikrisztusról forgassanak horrort, már ekkor sem számított újszerűnek, hiszen ezt már 1968-ban vászonra vitte Polanski a Rosemary gyermekében. Azonban, míg ott a hangsúly a terhességen van, addig itt már a kezdéskor megkapjuk a Sátán gyermekét.

A történetet nem is kellett túlbonyolítani, hiszen a kor emberének (főleg az igen vallásos amerikaiaknak) bőven elég volt annyi, hogy az Antikrisztus köztünk van. Él. Létezik. Aki mellesleg az Angliában lévő amerikai nagykövet fia, Damien. Ez a motívum igen fontos, mivel a jövendölések szerint a Gonosz a politikában fog tevékenykedni, majd ezzel a hatalommal elhozza a Földre az Apokalipszist.

A kisbaba korról jóformán lemaradunk, és rögtön öt évesként láthatjuk viszont. Aki körül természetesen furcsa események zajlanak. Például a babysitter mindenki szeme láttára felköti magát. Ezzel helyet adva egy új, Sátánt-követő dadusnak. Kiről nem csak hogy kilométerekről szaglik a kénköves ménkű, de még egy rottweilert is beszerez háziállatnak.

Mielőtt belevágnánk, egy kis szolgálati közlemény: a csatorna berendelt még két forgatókönyvet az idei évre, szóval a sokat említett "kasza" egyelőre várat magára. Tegyük hozzá, hogy a nézettsége csökken, pedig ismét egy egész izgalmas részen vagyunk túl. Ugyanakkor minden eddiginél több bénázásnak is lehettünk szemtanúi. Vélhetően maguk az alkotók se bíztak a sikerben, ezért lehetett a mostani ennyire elkapkodott.

A legizgalmasabb szál egyértelműen Annie-hez kapcsolódik: az általa kitalált Kandinsky tudni akarja, hogy ki a cikkének a forrása. Szerencsétlen újságírónk kínjában bedobja a főnökének a nevét, így lesz esélye kiszabadulni. Mert ugye azt baromi nehéz elmagyarázni hihetően egy embernek, hogy BAZZMEG TE NEM IS LÉTEZTÉL, AMÍG KI NEM TALÁLTALAK! Sikerül is megszöknie.

Legutóbb elöntött a félelem, hogy kettesével lesznek majd az izgalmas részek. Szerencsére tévedtem, mert bizony ebben se voltak unalmas percek.

Ott hagytuk abba, hogy a kopasz pszichopata szökésben volt... nem sokáig. Hamar elfogják. Csakhogy nincs sok ok az örömre, ugyanis hiába ismeri el (úgy-ahogy) a bűnösségét, az elkapásakor a rendőrök hibáznak. Amit a ravasz ügyvédje kihasznál és a fickó már hipp-hopp szabadlábra is kerül. A Morgan-testvérek persze bosszankodnak, de egyikük sem tétlenkedik. Főleg Dexter nem.

Igyekszem állni a szavam, és minden eddiginél jobban szemmel tartom az idei felhozatalt, hogy aztán az év végi toplistám valóban megalapozott lehessen. A mostani adagba szerencsére már egész jó filmek is kerültek.

1. Storage 24

Rendezte: Johannes Roberts

Jók is lesznek, de ez nem az. Idén már nem is tudom, hogy hanyadszorra kell csalódnom egy várva várt filmben. Hovatovább, ezt a művet még arra is esélyesnek lássam, hogy itthon bemutassák, amire remélem végül nem fog sor kerülni. Mert elméletileg mindennek klappolnia kellene: Universal-stúdió, angol alkotók, szűk játéktér és nem utolsósorban sci-fi jelleg. Nekem még az előzetes is kifejezetten tetszett. Mégis, hogy a fészkes fenébe lehetett ezt ennyire elszúrni?!

A helyszín egy bérelhető raktárház. Tudjátok, tőlünk nyugatra nagy keletje van ezeknek a helyeknek, ahová az átlagember a ritkán használt dolgait tárolhatja. Egy ilyen épület mellé zuhan le egy katonai teherszállító repülőgép, ami rendesen összezavarja a raktár biztonsági rendszerét, ezáltal vagy egy féltucat embert fogva tart. Ez még önmagában csak simán bosszantó helyzet, csakhogy előkerül a repülőgép rakományából egy vérszomjas földönkívüli és egyenként széttépi a benn tartózkodókat.

Pozitívum, hogy a leendő áldozatok nem csupán "noname karakterek", akik csak annyi a dolguk, hogy csúnyán elhalálozzanak. Egész konkrétan egy szerelmi háromszög szereplőit láthatjuk, illetve azoknak a barátait. Meg pluszba egy mániákus fickót, aki a felesége elől rejtőzködik a raktárban.

Gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy ez előző rész nézettségi rekordot döntött. Minket azonban leginkább az érdekelt, hogy a nyitóepizód izgalmai beetetés volt-e, vagy tényleg az eddigi legjobb évadnak nézünk-e elébe. Ezt természetesen még most se dönthetjük el, viszont most sem lehet okunk a panaszra.

Szóval van nekünk öt túlélő rabunk, akik 10 hónapig (!) voltak bezárva az étkezdébe, így fogalmunk sincs arról, hogy bizony a kinti világnak befellegzett. Elég nagy sokk lehet ilyesmivel szembesülni. Ennél nagyobb gond, hogy hogyan osztják el a börtönt a rabok és hőseink között. Marlboro Man acéltökei úgy látszik másokkal szemben is kemények, nem csak akkor, ha a sajátjairól van szó. Így olyan kemény alkudozásba kezdenek, amit még a kormány is megirigyelne az IMF-el szemben. A lényeg, hogy segítenek kiüríteni egy másik blokkot, cserébe megkapják a rabok ételének a felét, ami azért nem kis mennyiség.

Semmi különös: poszt-apokaliptikus környezet és Egy Ember, aki írtja a zombikat. Azonban benne lesz Danny Trejo (Machete), nekem meg már ennyi is elég.

A poszter alatt meg megtekinthető a sminkmesterek munkája, amire szerintem nem lesz panasz. Jövőre érkezik.

Sejteni lehetett. Habár a Paranormal Activity 4 csak csalódást keltő 30 millió dollárt söpört be Amerikában (plusz 26 millió folyt be a nemzetközi piacról), de a film az alacsony költségek mellett máris sikeresnek mondható. A stúdió egy percig nem gondolkodott el azon, hogy befejezze a franchise-t, e helyett inkább bejelentették, hogy 2013-ban, valamikor Halloween előtt kerül a mozikba. Egyelőre nem tudni, hogy ki írja a forgatókönyvet és az sem ismeretes, hogy ki ülhet a rendezői székbe.

Ezen túlmenően számítani lehet egy spin offra is, amely valamikor jövő év őszén érkezne a vásznakra, a célközönség pedig a latinok lennének. Kifejezetten a Parajelenségek brazíliai, mexikói és argentínai kedvelői számára készülne az alkotás. A rendezői teendőket Christopher Landon, a Disturbia írója látja el.

A Kriptaőr végre megint egy horrorisztikusabb történettel állt elő, mely a Karibi szigetvilágba kalauzolja a nézőket. És ha már horror, akkor mi lehet vajon a fő vonal? Hát persze, hogy a voodoo. Egy ilyen szertartás közepébe csöppenünk rögtön; tűz, táncoló afro-amerikaiak, (hogy politikailag korrekt legyek) csirkék, kígyók stb. És egy arckép, melyre csirkevér fröccsen, aztán megy a tűzre. Az arc tulajdonosát is megismerhetjük, Logan Andrews (D. W. Moffett – Összeomlás, Traffic, Tizenhárom) személyében, aki éppen új birtokának valószínűleg nem legális úton történő megkaparintását ünnepli. A puccos partin a "háziorvosa", Freddy (Aubrey Morris – Mechanikus narancs, A vesszőből font ember, Mesék a kriptából – Vérbordély) bemutatja neki Margaret Richardson-t, (Pamela Gien) aki maga a megtestesült sznobizmus és nem mellesleg tele van, mint a déli busz. Mármint pénzügyileg. Logan rá is nyomulna a nőre, ha nem rohanna be az egyik szolga, vagy munkás, vagy ki, hogy baj van.

Elindulnak a susnyásba, és elérnek egy helyre, ahol a futóhomok elnyelte az egyik melóst. Ugyanis az egész terület mocsaras, ahová igen nehéz építkezni. Legalábbis piszok sokba kerül. Logan kissé nekikeseredik, de eszébe jut, hogy ott van Margaret a millióival együtt. A partira visszaérve csapja is neki a szelet rendesen, de nem sok eredménnyel. Ezért másnap elmegy régi szeretőjéhez, egy helyi nőhöz, (Janet Hubert – Kaliforniába jöttem) akitől segítséget kér. A nő a voodoo és egyéb mágiák szakértője, és ad neki egy fura, zöld színű löttyöt. Azt mondja a férfinak, hogy egy csepp a cuccból és az áhított nő a felesége lesz, két csepp és örökre az övé.