Sajnos úgy tűnik, hogy az új blogmotor még korántsem tökéletes. Ugyanis egyre több posztnál jelenik meg az a probléma, hogy nem tudtok kommentelni. Ahogy elnéztem, ez nem egyedi eset (vagyis nem csak velem szúrnak ki), ezért is gyanakszom valamiféle szerver problémára.
Remélhetőleg minél előbb orvosolják a hibát.
Addig is kitartás és olvassatok minket továbbra is! :)
A cím nem túlzás, mert ha van horror, amire az utóbbi időben mindenki felkapta a fejét, akkor az a The Cabin in The Woods. Őszintén szólva korrekt akartam lenne a forgalmazóval, hogy megvárom a hazai DVD megjelenést (szeptember 26. - 1990 Ft lesz!), de mivel már minden létező platformon kértek tőlem kritikát így végül letettem erről. Az se mellékes, hogy már szinte mindenki írt róla (eddig öt különböző kritikát olvastam), így mi se maradhatunk le túlságosan.
Éppen ezért én most kivételesen nem kritikát fogok közzé tenni, hanem egy elemzést. Ami azt jelenti, hogy durván SPOILERES leszek, mert nem látom annak értelmét, hogy én is beálljak a sorba és ugyanúgy kerülgetve a forró kását áradozzak a műről. Mert fogok. Ugyanis ez egy kibaszott jó film. Úgy hogy aki netalántán még nem látta volna, az essen gyorsan túl rajta (vagy várjon egy hónapot) és közösen tárgyaljuk ki. Higgyétek el megéri látatlanba megnézni, mert ez az alkotás valóságos szobrot állít a műfajnak.
Akkor kezdjük is.
Rendezte: Drew Goddard
A kezdés -és voltaképpen a film első fele- tipikus horror lenne, ha párhuzamosan nem látnánk egy földalatti, (vélhetően) szupertitkos bázist. Mert annál sablonosabbat el sem tudnék képzelni, hogy öt fiatal elmegy egy tóparti házba kirándulni. A karakterek szintén nem tartalmaznának túl sok egyediséget, ha pl. a kötelező "izomagy" nem ajánlana könyvet a Szovjetunió gazdasági történelméről. Aztán személyisége szép lassan átalakul, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy haverját le "okostojásozza". Ami ugye nem véletlen. Ahogy itt semmi sem az.
Miután Darren Lynn Bousman sikeresen levált a Fűrész franchise-ról úgy a negyedik részt követően elkészítette a Repo! - A genetikus opera horror-musicalt, amely talán munkásságának ékköve. Persze nem pihent az eltelt évek alatt sem, idén eléggé serényen dolgozott, a The Devil's Carnival mellett leforgatta a The Barrens-t, amelyet Amerikában szeptember 28-án a mozikba küldenek, majd izibe kidobják DVD-n is október 9-én.
A történet szerint egy család túrázni indul, de nem sokáig élvezhetik a természetet, mivel egy szörny ered a nyomukba, amit mindenki New Jersey-i ördög néven ismer.
Stephen Moyer a True Blood sorozatból lehet ismerős, Mia Kirshner az Exoticával férkőzött be sokak vágyálmaiba, de azért nem volt rest bevállalni néhány B kategóriás horrort (pl.: A holló 2, 388 Arletta Avenue, 30 nap éjszaka: Sötét napok)
Szinte minden klasszikust sikerült beletuszkolni. Persze hiányérzetem az van bőven, és az olyan alkotások létjogosultságát sem értem, mint a Legenda vagy a Beetlejuice (persze ez utóbbiról már mi is írtunk, na de akkor is). Mindenesetre minden tiszteletem a készítőjének!
Toby Jones játssza a főszerepet Peter Strickland alkotásában, a színész Gilderoyt kelti életre, akit felkér egy olasz horrorfilmes (Antonio Mancino), hogy szerezzen zenét új művéhez. A feladat egyszerűnek hangzik, de emberünkre a hangkavalkád furán hat és kezdi elveszíteni a fonalat.
Érdemes megemlíteni, hogy Strickland dirigálta a Varga Katalin balladáját, ami ugyan nem horror, de magyarok is kivették belőle a részüket és számos nemzetközi filmfesztiválon éltették. A Berberian Sound Studioban magyarok is feltűnnek, többek között Péter Hilda, Ladik Katalin, Tóth Pál, Buksi Zsuzsanna is látható lesz benne.
Bár borzasztóan gagyin néz ki, mégis van egy magával ragadó bája. Ez kérem egy vegytiszta tisztelgés az '50-es évek óriásszörnyes filmjei előtt. A Földet ezúttal egy óriás földönkívüli szúnyogszerű rovar támadja meg! De lesz még bosszúszomjas kormányügynök és őrült tudós is!
Kezdjük az elejéről: főhősünk egy tipikus amerikai überszerencsétlen férfi, Jamie (Henry Thomas – Halott madarak, Ragyogás minisorozat, Psycho 4, Kétségbeesés), aki egy kihallgatáson ülve meséli el történetét. Elhagyta a felesége, vitte magával a kisfiát, szóval olyan üres az élete, hogy... nagyon. Foglalkozás szempontjából viszont elég érdekes illető lehetne: mesterséges ízek kifejlesztésén fáradozik. De nem az. Mi a viharnak kellett ezt 5 percig boncolni, mikor sose jön elő többet a téma? Esetleg köze van ennek a címben szereplő csokihoz? NEM.
Miután túljut egy újabb dögunalmas munkanapon, Jamie hazamegy a dögunalmas lakásába, és rájön, hogy... csokoládét kíván? NEM. Arra jön rá, hogy ez bizony dögunalmas. Inkább lefekszik aludni, előtte még olvas egy kicsit (Stephen King Sivatagi rémálmát), majd csokoládé ízével álmodik. És erről a 25 másodperces (!!!) részről kapta az epizód a címét...
Innentől teljes őskáoszba fulladunk: kollégája utolsó koncertjén punk-rock helyett klasszikus zene ritmusa üti meg fülét. Majd miután jól megtémázott egy szupermarketben felszedett bigét, valamiféle transzba esik, és nőként éli meg, hogy egy férfi... hát... megtémázza. De ha ez még nem lenne önmagában elég, még maszturbál is... nőként! Sőt, még a pasiját is kinyírja! Azaz... ez a leírás önmagában nem pontos. Látja abban az elborult kis fejében, hogy az agytekervényeivel összekapcsolódott nőnemű lény megöli a fentebb említett hímpéldányt. Ezek után már tényleg találkoznia kell vele! Mert az még egy dolog, hogy mutogatja neki magát, meg magához nyúl a fejében... Na de egy gyilkosság... Hmm, frankón megkívánnánk utána az illetőt, nemde?
Ez már vicc. Most komolyan, mi újat lehet egy olyan történetben felmutatni, amiben három fiatal kirándulni indul egy legendákkal övezett erdőben, majd jól megszívják?
A "From the makers of Monsters"-ért meg kijárna egy büdös pofon, mert se az írónak, se a rendezőnek, se az operatőrnek, se a vizuális trükkökért felelősöknek nincs köze ehhez a filmhez.
Úgy tűnik, hogy az olasz Necrostrom minimál stúdió nem tétlenkedik és az Adam Chaplin után egy újabb splatter-trash filmmel örvendeztetnek meg minket. Bár az előzetes ezúttal is csábító, van egy olyan sejtésem, hogy a készítők ugyanúgy beetetnek vele, mint anno az Adam Chaplinével. Így egy kissé tartok is tőle. A történetet meg szerintem jobb, ha nem bolygatjuk.
Mint minden évben, idén is ringbe szállunk a Goldenblog versenyen, hogy a kategórián belül a legjobbak között lehessünk!
Ezért kérem minden kedves, drága, aranyos, tündi-bündi olvasónkat, hogy szavazzon ránk, a Kult-szórakozás kategóriában! Tudjuk, hogy -mint mindig- itt a legerősebb a mezőny, de mi bízunk Bennetek!
Minden szavazatért hálásak vagyunk!
Előre is köszönjük!
Szavazni idén is csak Facebook fiókkal lehetséges.
Friss kommentek