Az egyik legismertebb és legsikeresebb found footage horror az Ideglelés volt, a pár ezer dollárból készült produkció irgalmatlanul sokat termelt a mozikban. A hatalmas siker után néhányan azt vizionálták, hogy a piacot dömpingszerűen elárasztják a hasonló művek, ez azonban mégsem történt meg.... legalábbis akkor. Éveket kellett várni, mire a műfaj felkapottá vált, egyre-másra érkeznek a kézikamerás-stílusban készült produkciók, csak hogy néhányat említsek: Cloverfield, [REC], Az utolsó ördögűzés és a Paranormal Activity. Amerikában az idei év első filmje a The Devil Inside volt, amire csak úgy özönlött a nép bemutatásakor, a stúdiót valószínűleg nem érdekli, hogy utána csúnyán megcsappant az érdeklődés a film iránt, mert így is szép profitot termelt. Szóval 2012 a found footage-ről fog szólni? Meglehet, de az már más kérdés, hogy minőségi lesz-e, ijedezhetünk-e rajtuk vagy csak álmosan legyintünk. A shocktillyoudrop összeszedte azokat a tervezeteket, amelyekre számíthatunk, ezek közül a The Last Exorcism 2-ről volt szó korábban.

1981, az Alpha Gamma Theta háznál nagy buli készülődik, érkeznek az új arcok és a régiek. Ám van valaki, aki a sötétben figyel, aki csak a kedvező alkalomra vár, hogy lecsaphasson. A rendőrség erőlködik, megpróbálják megtalálni a tettest, talán még egy-két lányt életben találhatnak. Talán...

Justin Russell, a The Gremlin horror-vígjáték rendezője vetette papírra a forgatókönyvet és a rendezői feladatokat is ellátta. Jessica Cameron-t esetleg a Hell-O-Weenben és a Cutban láthattátok, Tiffany Arnoldot a Wicked Business-ben, Rianna Ballo-t pedig semmiben.

Előre szólok, hogy most a szokásosnál jóval spoileresebb leszek, de ezt megköveteli a film. Viszont ez szerintem nem fog sokat elvenni az élvezeti értékéből.

Az utolsó horrorfilm - The Last Horror Movie (2003)

Rendezte: Julian Richards

Nem is értem, hogy ez a mű hogy kerülhette el eddig a figyelmemet... Elég nehéz írni róla, de megpróbálom.

Szóval a kezdés egy hagyományos slashert sejtet, aztán hirtelen hopp, beugrik egy arc és közli, hogy a "The Last Horror Movie" c. filmre rávette a sajátját, amit mindjárt meg is láthatunk. (Ne feledjük, 2003-ban még használtak az emberek VHS-t.) Voltaképpen egy pszichopata vallomását, hétköznapjait tárja elénk egy segítőkész operatőrrel. Így láthatjuk ahogy civilként esküvőket filmez, a családjával ebédel, a barátaival piknikezik, no meg persze ahogy öl. A módszerek és a helyszínek változatosak, ahogy ő fogalmaz: "szeretném, ha nem tudnának profilt alkotni rólam". Ennek következtében már vagy 50 áldozaton is túl van.

Itt a found footage mint olyan, abszolút működőképes, hiszen tudjuk, hogy ki készítette a felvételeket és hogy mi célból (na jó, ezt ti még nem tudjátok). Nincsenek feleslegesnek tűnő töltelékjelenetek, mert míg az egyik pillanatban egy klopfolóval ver szét a csávókám egy koponyát, addig a másikban már a nagyinál szürcsölgeti a teát. Ez pedig annyira groteszk, hogy az már szép.

Elérkeztünk a jubileumi tizedik vendégíráshoz, ami egy sajátos filmről fog szólni. A kritikát pedig egy törzsolvasónknak, vizipapucsnak köszönhetjük. A leírás és az előzetes láttán mintha már láttam volna én is, de túl nagy nyomot nem hagyhatott bennem. Mindenesetre a rendező művei valahogy hidegen hagynak.

Dard Divorce (2007)

Rendezte: Olaf Ittenbach

Határtalan unalmamat csillapítandó turkálni kezdtem a „tékában”. Ám én balga ahelyett, hogy valami olyanra csaptam volna le, amit már hónapok óta kinéztem magamnak, egy teljesen ismeretlen produkcióra gerjedtem rá. Hozzáteszem ebben nagy szerepe volt az ajánlójának. A poszter igencsak ínycsiklandó: egy meztelen, véres pasi, kezében egy láncfűrész. A szöveg meg nagyjából ennyi: vérben tocsogó, kőkemény mozira táthatja a kedves néző a pofáját, ami még a sokat látottakban is igényt ébreszt Libero használatra. Hm… rögvest startolt a nyálelválasztásom. Most mondjam azt, hogy feleslegesen? Igen, sajna! Ekkora pofára esés rég ért (brühühühüüü).

Nos, mielőtt nagyon belemélyednék, címszavakat intéznék azok felé, akik irtóznak a spoiler-ben fürdő kritikáktól, de ugyanakkor szívesen vennének valamit, ami meghozza az étvágyukat. Tehát: igen, lesz gore a filmben, nem is kevés: egy kis metszőollózás a végtagok táján, emberi szem elfogyasztása, darabolás, aranyos kisfiú kettéfűrészelése (nyamiii!). Hopp! Lehet, hogy már is túl sokat árultam el? Na most már mindegy.

A sztori nem valami nagy szám. Egy férj. Egy feleség. Két gyerek. Elválnak. Utálják egymást. Nagyon. De tényleg nagyon. A férj bajba kerül. Az asszonyka is bajba kerül. És a büdös kölkök is. Viszonylag sokan meghalnak. Vége. (hmm… meglehet, ez a rész kellett volna szóljon a spoiler-parázóknak. Áhh… a csudába.)

Következzen egy specialitás egyenesen Dél-Amerikából, amit idén fognak feldolgozni a derék északiak.

La casa muda / The Silent House (2010)

Rendezte: Gustavo Hernández

A film különlegessége (túl a származását tekintve) az, hogy a teljes játékidő valós időben, vágás nélkül zajlik le. Ugyan nem ez az első ilyen alkotás a filmművészetben, de attól még rendkívüli, és el kell ismernünk, hogy nem kis munka lehetett összehozni. Már pusztán ezért kijár egy hatalmas riszpekt. Kár, hogy maga a történet... khm... lássuk.

Apa és főiskolás korú (?) lánya egy vidéki, lerobbant házhoz megy, hogy szépen rendbe rakják. Az állapotokról annyit, hogy még az ablakok is be vannak deszkázva, ergo oda bent baromi sötét van még nappal is. A bevezetés roppant unalmas, az első 15 percet elég nehéz túlélni, de aztán csak beindulnak az események. Minden azzal kezdődik, hogy apuka meghal, a lány pedig nem tud kijutni a házból, mivel időközben minden ajtó bezáródott. Az atmoszféra magáért beszél, hiszen itt sötét, szűk helyekről beszélünk, az egyetlen fényforrás pedig egy viharlámpa. Az ijesztés, feszültségkeltés egész jó lett, ráadásul csak kicsit lett hatásvadász. Volt egy pillanat, amikor konkrétan meg is hűlt a vér az ereimben. Ettől függetlenül azért kifejezetten vontatott lett. Vagy talán jobban mondva, hullámzó teljesítményt nyújt.

Bram Stoker klasszikus regénye alapján! A cselekmény a második világháború vége felé, 1944-ben játszódik. A nácik természetfelettit és misztikumokat vizsgáló osztálya befészkeli magát Drakula kastélyába és egy laboratóriumot állanak fel, amelynek egyetlen feladata van: rá kell jönniük, hogy a legendás gróf miért halhatatlan. A Szövetségesek is sejtik, hogy mivel foglalatoskodhatnak a németek, az egyik kémük, Renfieldnek nyoma vész, ezért Harker hadnagy kis csapatával útnak indul, hogy maguk járjanak az ügy végére. Romániában aztán csatlakozik hozzájuk Quiney Morris texasi mesterlövész és Anna Van Helsing. De Drakula sem ül a babérjain, terveket szövöget.

Nagyon sokan játszottatok velünk, de sajnos csak egy nyertes lehetséges. Őt már értesítettük is. A megfejtés: Tobe Hooper volt.

Én pedig búcsúzom Tőletek hajtás után pár képpel. Köszönöm a figyelmet és remélem, jól szórakoztatok Velem!

2010-ben mutatták be Az utolsó ördögűzést, amelyben egy pap vállalt be ördögűzéseket. Utolsó esetét egy forgatócsoport rögzíti, ám ez az ügy már sokkal húzósabb, mint a többi. A nagy sikerre való tekintettel bejelentették, hogy érkezik a második rész.

A forgatókönyvet Damien Chazelle vetette papírra és forgatás hamarosan kezdetét veszi. Nem az elsőt levezénylő Daniel Stamm üldögél a rendezői székben, hanem Ed Gass-Donnelly, a Small Town Murder Songs alkotója készítheti a második részt.

A történet nem ismert, annyit tudni, hogy a cselekmény az első rész után három hónappal játszódik.
 

Emlékeztek a 2010-es Tortured-re? Ez egy szimpla bosszú film volt, torture porn tálalásban. Nos, akkor többen is felhívták a figyelmemet erre a műre, hogy bizony sok a hasonlóság. Én meg bevallom egészen idáig megfeledkeztem róla. Hogy konkrétan lopásról van-e szó, arra majd a kritika végén kitérek.

Seven Days / Les 7 jours du talion (2010)

Rendezte: Daniel Grou

A legérdekesebb (számunkra) ebben a filmben az, hogy nem egy sima kanadai mű, hanem francia-kanadai. Itt konkrétan nem egy koprodukciót kell elképzelni, hanem tudniillik Kanada kétnyelvű ország, mi több Québec területén szinte csak francia anyanyelvűek élnek. Aki erről többet szeretne tudni, annak ajánlom a Wikipédia erre vonatkozó részét. De ebben az a fura, hogy ettől függetlenül valóban az a benyomásunk, hogy a filmet újhullámos európaiak készítették, ami persze mindenképpen pozitívum.

A történet valóban több mint ismerős lehet, azonban vannak lényeges eltérések. A váz ugyanaz: egy pedofil megerőszakol és megöl egy nyolc éves kislányt. Apuci erre érthető módon berág és a hivatalos igazságszolgáltatás helyett a saját módszerével vesz elégtételt.

Az ördög viszont a részletekben lakozik, nem is kicsit. Egyrészt teljesen más a hangulata. Hiszen itt egy érzelemdús drámát kapunk, amiben a kínzások csak szükséges melléktermékként vannak jelen, nem pedig, mint céleszközként. Persze azért a készítők nem spóroltak az erőszakkal, elég megrázó képsoroknak lehetünk tanúi: lánccal való verés, lábtörés és egy epikus műtét, aminek köszönhetően a "páciensnek" egyszerűen elkötik a beleit. Kemény.

Saját művemmel kívánok mindenkinek kellemes avagy bulizós hévégét!