Sok egyetemista/főiskolás fellélegezhet, hiszen (legalábbis tudtommal) már a vizsgaidőszaknak nagyjából vége van, így nincs más hátra, mint azt a sok stresszt levezetni három olyan filmmel, amiben mások, másképp izzadnak helyettük. A lényeg, hogy nekik is meg kell felelniük. Külön csemege, hogy mindegyik különböző kontinensről származik.
A vizsga - Exam (2009)
Rendezte: Stuart Hazeldine
Ez a film is bizonyíték arra, hogy az angolok horror/thriller terén a XXI. században valódi mesterekké váltak. Előre leszögezném, hogy ez egy eléggé vér nélküli alkotás, ráadásul abszolút egyhelyszínes, mégis lesz miért izgulni.
A sztori nem szokványos: adott egy tucatnyi ember, aki felvételizik egy óriási vállalatnál, amiről ugyan nagyon sok sötét pletyka kering, de attól még az állásajánlat több mint csábító. Magyarul szólván, aki megkapja, annak lesz miből félretennie a gyerekkorára. Az sem mellékes, hogy gyógyszer gyártók lévén az ott dolgozók simán kapnak a méregdrága ellenanyagra. Ja igen, elfelejtettem közölni, hogy ez egy alternatív valóság (vagy közeljövő?), amiben egy elég veszélyes vírus pusztítja a Föld lakosságát. A lényeg, hogy van bőven motívácíó arra, hogy minden résztvevő maximálisan komolyan gondolja a felvételit.
Azonban ez elég nehéz, hiszen a "tesztlapon" nincs semmi, egyszerűen üres. A szabályok pedig világosak, csak épp maga a feladat nem tiszta. Az viszont tény, hogy megrongálni nem lehet a papírt, ergo írni sem lehet rá. A termet sem lehet elhagyni. Aki ezeket megszegi, az elbúcsúzhat a meghirdetett pozíciótól, szó szerint, ugyanis simán kivezetik. Ráadásul mindezt időre kell megoldaniuk. Azonban a helyüket elhagyhatják és beszélgethetnek is egymással. A biztonság kedvéért megőrzik anonimitásukat és az egyik nagyszájú által rájuk aggatott jelzőket használva szólítják meg egymást. Vagyis ilyen nevek lesznek: "Fekete", "Szöszi","Kínai", stb.
A film hangulata engem leginkább a Kockára emlékeztet, csak itt nem kell aggódniuk gyilkos csapdáktól. De ezekre nincs is szükség, hiszen a lényeg a lélektanon van: hogy ki meddig képes elmenni a győzelemért. A további hangulatfokozás érdekében még titkok is lebbenek fel a karakterekről. Mondanom se kell, hogy egy ilyen szituációban mindenkiből előjön a legrosszabb énje. Nagyon jó látni, ahogy a most futó valóságshow-val szemben itt tényleg látni egy nagyon komoly feszültséget. Olyan szintig képesek egy nyomorult állásért elmenni, hogy a végén már egymás testi épségét is veszélyeztetik. Igen, a cégről pedig sokat elárul, hogy egyszer sem lépnek közbe. Kivéve persze szabályszegéskor.
A színezés nagyon szép, a technikai megvalósítás vérprofi. A színészek hitelesek és a karakterek jellemeit is remekül felépítették. Nagyon érdekes figyelni, hogy ki milyen irányba változik, kit mivel lehet megtörni, vagy hogy milyen pofátlanul átvágja egyik a másikat. Mert az sejthető, hogy hamar kimatekozzák azt, hogy ha kiszórnak maguk közül párat, akkor ők nagyobb eséllyel fognak nyerni.
Azt tudom összegzésképpen elmondani, hogy rég láttam olyan thrillert (mert, hogy ez az), ami ennyire változatos lett volna, annak ellenére, hogy végig ugyanazt a szobát kell néznünk. Sajnos a vége nekem már kiszámítható volt, a legvége pedig egyszerűen megmosolyogtatott, ezt pedig most pejoratívan tessék értelmezni. Bár el kell ismernem, hogy azért meglepett. A másik problémám pedig az, hogy igenis, ebből sokkal többet, sokkal véresebbet is ki lehetett volna hozni. Vagy csak én vagyok ennyire "véresszájú"? :)
The Final (2010)
Rendezte: Joey Stewart
Rögtön kezdeném egy kis bocsánatkéréssel: ennek a filmnek benne volna a helye a 2010 legjobb horrorjai posztban, különösképpen, hiszen ezt még tavaly néztem meg. Amiért kimaradt annak okai prózai: valamiért úgy emlékeztem, hogy ez egy évvel régebbi alkotás. Mindenesetre többet nem szeretném frissítgetni azt a bejegyzést a korábban leírtakkal ellentétben. Nézzünk csak a jelenbe és a jövőbe.
Az amerikaiak a látszat ellenére időnként képesek még újat mutatni, nem pedig csak régi klasszikusokat remake-elni, illetve ugyanazokat a sablonfilmeket leforgatni. Az ötlet itt annyira kézenfekvő, hogy a lelkem mélyén mindig is vágytam egy ilyen műre. Nem is értem, hogy miért kellett erre eddig várni.
Ugye mindenkit idegesítenek a különböző vígjátékokban, vagy tini-horror filmekben azok a középiskolás figurák, akik magukat a többieknél felsőbbrendűnek tekintik? Gondolok itt a nagypofájú focistákra, akik pusztán hobbiból belenyomják a kis szerencsétlen geek-ek fejét a sloziba, vagy a gazdag, kikent elit picsákra, akiknek meg egyszerűen nincs lelkük. Vagy ha van, az roppant sekélyes. Ezekben a filmekben a végén persze kapnak valami "büntit", de egyikünk sem gondolja komolyan, hogy 4 év szemétkedést egy vödör takonyzuhatag a bálon majd ellensúlyoz. Nem, ahogy a való életben is, legszívesebben láncfűrésszel aprítanánk fel őket, minimum. Nos, a The Final pedig ezt az alantas vágyunkat teljesíti, vagy legalábbis próbálja.
Mert ugye korábban is eljátszadozott már a filmvilág ezzel a gondolattal, hogy csak a legismertebbet említsem, King zseniális adaptációját, a Carrie-t. De ott jóformán mindenki "megbűnhődik", ráadásul szinte egyszerre, így nincs meg az a kéjes élvezet, amikor láthatjuk ezeknek a barmoknak a szemében a félelmet.
Tehát: az évvége felé egy csapat elnyomott diák úgy dönt, hogy elégtételt vesz mindazokon, akik korábban bántották őket, akár csak verbális szinten is. A lista pedig elég nagy, voltaképpen az összes "nagymenőt" meghívták egy kis jelmezes házi buliba. Ami persze egy kietlen tanyán van. A többi meg adja magát: mindenki elaltatnak a punccsal, majd különböző bizarr jelmezekbe bújva felébresztik őket egyszerre. Aztán jön a beszéd, hogy most jól meg lesznek kínozva és hogy miért is szolgáltak rá erre. Itt megjegyezném, hogy az álca ruhák roppant ötletesek.
Sajnos ez lenne a legerősebb pontja a filmnek, de ezt nem használták ki kellőképpen: vannak benne ügyes húzások (lányok arcának megcsonkítása egy maró krémmel), de egyrészt kevés van ezekből, másrészt pedig a készítők igyekeztek megállni egy ponton. Nagy kár, igazán növeszthettek volna nagyobb tököket, és az egész lehetett volna egy bizarr "tini-torture porn". A mellékszáll egész jó, ahogy az egyikük szökését követjük nyomon, bár ezzel is voltak fenntartásaim.
Aztán akadt egy-két dramaturgiai baki is: kik voltak az őrök? Miért olyan ruhát kaptak, mint a bentiek? Ráadásul nem mindenkinél éreztem 100%-osnak az eddig felgyülemlett frusztrációt. A lezárás pedig kissé szomorú, de ez szinte törvényszerű volt.
Kár érte, pedig lett volna még bőven potenciál ebben a filmben. Én speciel a lényegi részt, a bosszút, kevésnek éreztem. De ettől függetlenül egy egész korrekt filmről van szó. Még valami: itt a "vizsga" maga a megbánásból ered, bár ez eléggé belemagyarázás. Mindegy, a lényeg, hogy itt is minden jelenlévő leizzad:)
UPDATE: Ja igen, ez is egy After Dark Horrorfest-es film, a jobbik fajtából.
Gosa / Death bell (2008)
Rendezte: Yoon Hong-Seung
Igen, Ázsiába is ellátogatunk, egészen pontosan Dél-Koreába. Ott már egy sima érettségi önmagában is kész horror a nyugati embernek, hiszen náluk sokkal szigorúbbak a követelmények. Ami hagyján, de maguk a diákok többsége is megszállottabban tanulnak. Igen, kinn szinte élet-halál kérdés az, hogy be kerülsz-e egy menő iskolába vagy sem.
De térjünk a lényegre, ami mellesleg pont egy záróvizsga idején zajlik az iskola termein belül. Ugyanis a rendes írásbeli helyett egy olyan helyzet áll elő, hogy a diákoknak feladványokat kell megoldaniuk, nehogy elrabolt társaik meghaljanak. Amit persze a hitelesség kedvéért végig is nézhetnek a televízión keresztül. A próbák eléggé változatosak, olyasmikre tessék gondolni, hogy például matematikai feladatot kell közösen megfejteni. Ezek persze olyan nehezek, hogy mindig az utolsó pillanatban jönnek rá a megoldásra, addigra meg már késő.
A halálnemek azonban sokkal kreatívabbak és kegyetlenségben gazdagok. Csak egy példa: forró viasszal cspegtetni egész testre azért az... Szóval erre a vonalra nem lehet panasz, bár ez meg engem a Fűrész-szériára emlékeztetett. Csak sajnos ebbe is muszáj volt szellemet rakniuk, szerencsére ez a szála a filmnek eléggé funkcionálatlan. A végén pedig kiderűl, hogy nem is nagy szám az egész, pedig sokáig lehet kételkedni, hogy mi miért történik, na meg a legfontosabb kérdés: hogy ki a tettes?
A kivitelezésre itt sem lehet panasz, bár maga a film néhol eléggé unalmas, függetlenül attól, hogy történik-e valami vagy sem. Mindenesetre túl sok feszültséget nem éreztem, bár egy-két szereplőt azért meg tudtam sajnálni. A karakterek között pedig sajnos kevés az egyéniség, de ellenben sok az irritáló.
Azért a látszat ellenére kiemelkedik a kortárs koreai horror filmek közül, az már más kérdés, hogy a forgatókönyvnek az alapanyaga leginkább amerikai. Azért ez is egy nézhető darab.
Egyébként vicces az a tény, hogy mindhárom produkciónak elsőfilmes rendezője van.
Exam: 8/10
Trailer:
The Final: 7/10
Trailer:
Gosa / Death Bell: 6/10
Trailer:
Friss kommentek