Először is szeretném megköszönni mindazok fáradtságát, akiknek volt egy kattintásnyi erejük arra, hogy szavazzanak, remélem a legközelebbi ilyen akcióm egy fokkal sikeresebb lesz:)

Kísértő félelem - Haunted Echoes (2008)

Rendezte: Harry Bromley Davenport

A szavazók pechjére a négy film közül a legrosszabbat, azaz a ZS-kategóriásat választották. No igen, a cím nem minden, sajnos. Bevallom, engem is átvert a borító, meg a jól megírt ajánló. Mert az ember ezek alapján egy ütős, majd hogy nem Kör szintű filmet vár, tele para jelenetekkel. De a filmet nézve csak várja és várja... Hiába. Pedig nagyobb költségvetéssel (és tehetséggel) sokkal több mindent ki lehetett volna ebből az alkotásból hozni.

Most viszont lássuk, hogy miről is van szó. Maga a száraz, nyers történet jó, bár egyedinek semmiképpen se mondanám. Adott egy házaspár, akiknek sajnálatos módon meggyilkolják a kislányukat, szomorú. A pár természetesen a nyomasztó emlékek miatt elköltözik, ám rosszabbul járnak, mert emlékek helyett egy szellem-lakótársat kapnak, akiről persze kiderül, hogy a halott kislányuk az. És hogy mit akarhat egy gyermek kísértet az egykori szüleitől? Természetesen azt, hogy azok derítsék ki, hogy ki az igazi gyilkos, majd az illetőt öljék meg. Aztán meg jön egy kis huza-vona, titkok, "jelenségek" és a végén még fordulatra is számíthatunk. Kb. ennyi.

Ebben a négy szóban benne van minden, amit a következő három filmről el lehet mondani. De tényleg. Egyik se valami kiemelkedő alkotás, igazából egyiket se ajánlom, hogy bárki is megnézze. Úgy hogy aki valami jó filmet akar nézni, az ne ebben a posztban keresse. Na de lássuk közelebbről is őket. Menjünk ABC szerint az egyszerűség kedvéért.

El Charro átka - The Curse of El Charro (2004)

Rendezte: Rich Ragsdale

Igazából ebben a "remekműben" csak egy darab zombi van, de az legalább cowboy és bosszúra szomjazik. Igazából nem is lenne olyan rossz film, mert vannak benne jó jelenetek, amikből ráadásul nem is árad a ZS-kategóriás bűz, szóval ebből a rendezőből még akár lehet is valaki. De azt mindenképpen hátrány, hogy a film 89 perces, és az első kb. egy órában szinte semmi se történik, legalábbis az emlékeim szerint. A végén van egy jó kis mészárlás tarkítva mindennel: szex, alkohol, leszbiszex és persze vér dögivel. Persze most sokan mondhatják, hogy jó, de ez sok igényesebb filmnél is megesik, ettől még nem lesz ratyi. Jogos is lenne, ha a szereplők és a dialógusok, no meg a történet se igénytelen. Vegyük sorjába őket.

A színészek ripacsok, természetesen megint a "főhősnő" viszi a prímet, de a többiek se "panaszkodhatnak". Ráadásul a karaktereik is hagynak némi kívánni valót maguk után: van köztük "tipikus leszbi rosszlány", akinek a gaztette kimerül a füvezésben. Aztán az empatikus barátnő, aki a főszereplőt istápolja, de azért ő is bulizni akar. Na meg a kanos és rámenős szépfiúk. Ja és a zombi, aki egy általa legyilkolt lánynak a reinkarnációját akarja megszerezni, aki ki más lenne, mint a főhősnőnk. Nahát.

A technikai kivitelezést meg el lehet képzelni, olyan, amilyen. Azért nem vészes, annyira. Mindenesetre piával, haverokkal meg lehet nézni. Persze ez a legtöbb horrorról elmondható:) Aki netán meg akarná venni, annak nem kell sok pénzt áldoznia érte: már akár 590 Ft-ért, vagy már kevesebbért is be lehet szerezni.

Bújj, bújj, szellem! - Hangman's Curse (2003) vs. Halottasház - Mortuary (2005)

Elnézést eme vulgáris címért, de erre a két "remekműre" mást nem lehet mondani. Mindkettő borzasztó rossz film, szóval magának az összehasonlításnak sincs túl sok értelme, a lényeg igazából csak annyi, hogy a kedves olvasó egyiket se nézze meg, vagy legalábbis csak saját felelősségre. No, azért vesézzük csak ki őket.

Piranha (1995)

Rendezte: Scott P. Levy

Tudom, hogy a ZS-kategóriás filmekre már van külön blog, de emellett a film mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ez az 1978-as változat remakeje, amit még nem volt szerencsém megnézni. Mindenesetre ez az a film, ami iszonyat gagyi, azonban többször is megnézhető, már-már élvezhető.

Mi a titka? Nem tudom, mindenesetre minden kötelező elem benne van: csöcsök, vér, halál. A történet egyszerű, mint a bot: van egy titkos amerikai katonai bázis (egy kisváros mellett persze), aminek a medencéjében "szuperpiranhák" vannak, vagyis mindenféle vízben elélnek. Természetesen a bázis már elhagyatott, az állam le se szarja, hisz "ugyan mi baj lehet, ha egy elhagyatott bázis tele van vérszomjas vadállatokkal, nem messze egy kisvárostól". Őrszemélyzetnek meg ott marad egy öregedő asszonyság, aki képtelen összefüggően, értelmesen beszélni, nem csoda, ha nem hisznek neki. Lényeg a lényeg, a piranhák természetesen kiszabadulnak, és megtámadnak egy csapat fürdőzőt.

Nézzük meg, hogy a történeten kívül mitől érdemli meg a film a ZS-kategória címet: maguk a címszereplő lények. Az egy dolog, hogy úgy úsznak, hogy nem mozog testük, látszik, hogy húzzák őket. Továbbá az is gáz, hogy delfinhangot adnak ki, na de az, hogy egy felnőttel másodpercek alatt végeznek, míg a gyerekeket csak karcolgatják... Na jó, egyet azért megesznek a drámai hatás kedvéért.