Azt már Valentin-napkor kitárgyaltuk, hogy a slasher filmek szeretnek egy-egy ünnepnaphoz igazodni, miért pont a Bolondok napja maradt volna ki?
Ezúttal Ralome kritikáját olvashatjátok, amit ezúton is köszönünk neki! (Még szerencse, mert a mai napra semmi jópofaság nem jutott eszembe.)
April Fool's Day (1986)
Rendezte: Fred Walton
Ez az egyik legkülönlegesebb slasher. Hogy miért? Mert teljesen egyedi.
Na jó, a történet annyira nem egyedi. Fiatal csajszi (Muffy) meghívja egy szigetre a barátait egy kis vidám hétvégi kiruccanásra. A sziget az övé, és a rajta lévő óriási ház is az övé lesz nemsokára (elhunyt anyuka utáni örökség, már csak a 21. születésnapot kell megvárni).
Aztán, ha jól belegondolunk, az "április bolondja"-jegyében előadott poénok többsége se túl eredeti: fingópárna, összerogyó szék, folyató pohár, robbanó szivar, letörő ajtófogantyú, hasba dobott kés - ja várjunk, ezzel kellett volna kezdeni. Ugyanis még a kompon két srác összekap valamin, aztán az egyik a másik hasába hajítja a kését, aki ezután előírásosan bele is esik a vízbe. Hárman rögtön ugranak is utána, hogy kimentsék, de kiderül, hogy ez is csak poén volt, művér meg minden. A rögtönzött mentőosztag egyik tagja bent is marad a vízben, mondván, majd onnan segít kikötni a kompot. Aztán nem igazán sikerül neki a helyére dobni a tartókötelet (értsd: egyáltalán nem sikerül), és a nagy igyekezetben a hajó nekinyomja a fejét a stégnek. A kompos rögvest vissza is viszi a városba a sziget partján posztoló rendőr motorcsónakjával (nem a stéget, a fickót).
Friss kommentek