Ördögűzés, ribanckodás és Zachary Quinto jegyében telt kedvenc sorozatunk halloween-i része. Kicsit talán latymatagabb volt az iram, de nem lehet minden rész olyan ütős, mint a szezonnyitó.

Ugyan én már beharangoztam az első rész ismertetőjében a perverz kis párocskánk elhalálozását, de úgy látszik, még kitart legalább egy rész erejéig a kishölgy szenvedése. Leo (akit nem mellesleg Adam Levine énekes, dalszerző játszik) már a második rész első perceiben megköszöni a részvételt és elhalálozik a csúnya maszkos barátunk által, aki később a leszbikus újságírónőnk barátnőjét Clea DuVall-t is átküldi a túlvilágra. Ennyit erre a részre a külső helyszínekről és a jelenről, visszakapjuk 1964-et és az elmegyógyintézetet.

Eme héttől kezdve kisebb változást eszközölünk a kriptamesés posztokban. Még pedig azt, hogy egyszerre három részről fogok írni. Mert nem szeretném, hogy az írásaim nagy része csak az egyes epizódok cselekményéről szóljon, ugyanis egy nem egész fél órás történetről nem lehet sok mindent írni. Így viszont több időt tudok szánni a valóban kritikai részekre is egy poszton belül. Meg gondolom, aki nézi a sorozatot, az nem csak heti egy részt csekkol le. Így talán kicsit összehangoltabban tudunk haladni. No és persze én is hamarabb tudom nézni az újabb részeket. Meg különben is, Amerikában is hármasával vetítették. Azt gondolom, mindenkinek jobb lesz így. De elég a rizsából, jöjjenek a sztorik.

2x05 - Three's a Crowd - Házassági évforduló

Ma egyfolytában "romantikázni" fogunk. Ugyanis mindhárom epizód a párkapcsolatokról, szerelemről fog szólni, ilyen, vagy olyan formában. Az elsőben egy házaspár és közös barátjuk van a középpontban. Richard (Gavan O’Herlihy – Superman 3, Willow, A barlang 2) és Dela (Ruth de Sosa – Bűntény a támaszponton, Hook) lassan 10 éve házasok, már csak két nap van az évfordulóig. De kapcsolatuk már nem a régi. A férfinak annyi önbizalma van, mint amennyi Oscar-ja Paris Hilton-nak. Depressziós és meg van győződve róla, hogy felesége megcsalja az egykori násznaggyal; Allen-nel (Paul Lieber – Kalifornia királya). Ami tulajdonképpen nem csoda, ugyanis a nő bundát, puszit, meg ölelést kap tőle, és órákat tölt el a férfival, ahelyett, hogy otthon lenne a férjével. Hát, nem azért a 20-asért, de nekem sem tetszene. Így Richard egyre gyakrabban nézi meg a whiskey-s pohár alját, hogy száraz-e.

Egy drága hotelban várják a másnapi ünneplést, amikor is Allen fényűző birtokára mennek jachttal, meg valami házmester, vagy kertész-szerűséggel. Ez a férfi ajándéka a házaspárnak. Még pár gyanús esemény után, Richard reggel arra ébred, hogy nincs otthon senki. Betelik nála a pohár, mindkét értelemben. Közben megérkezik Allen, majd a nő is és a férj totál kiborul, elmondja, mit gondol és szitkozódik. Dela sírva otthagyja őket, Allen pedig a nő után megy.

Mielőtt belevágnánk, egy kis szolgálati közlemény: a csatorna berendelt még két forgatókönyvet az idei évre, szóval a sokat említett "kasza" egyelőre várat magára. Tegyük hozzá, hogy a nézettsége csökken, pedig ismét egy egész izgalmas részen vagyunk túl. Ugyanakkor minden eddiginél több bénázásnak is lehettünk szemtanúi. Vélhetően maguk az alkotók se bíztak a sikerben, ezért lehetett a mostani ennyire elkapkodott.

A legizgalmasabb szál egyértelműen Annie-hez kapcsolódik: az általa kitalált Kandinsky tudni akarja, hogy ki a cikkének a forrása. Szerencsétlen újságírónk kínjában bedobja a főnökének a nevét, így lesz esélye kiszabadulni. Mert ugye azt baromi nehéz elmagyarázni hihetően egy embernek, hogy BAZZMEG TE NEM IS LÉTEZTÉL, AMÍG KI NEM TALÁLTALAK! Sikerül is megszöknie.

Legutóbb elöntött a félelem, hogy kettesével lesznek majd az izgalmas részek. Szerencsére tévedtem, mert bizony ebben se voltak unalmas percek.

Ott hagytuk abba, hogy a kopasz pszichopata szökésben volt... nem sokáig. Hamar elfogják. Csakhogy nincs sok ok az örömre, ugyanis hiába ismeri el (úgy-ahogy) a bűnösségét, az elkapásakor a rendőrök hibáznak. Amit a ravasz ügyvédje kihasznál és a fickó már hipp-hopp szabadlábra is kerül. A Morgan-testvérek persze bosszankodnak, de egyikük sem tétlenkedik. Főleg Dexter nem.

Gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy ez előző rész nézettségi rekordot döntött. Minket azonban leginkább az érdekelt, hogy a nyitóepizód izgalmai beetetés volt-e, vagy tényleg az eddigi legjobb évadnak nézünk-e elébe. Ezt természetesen még most se dönthetjük el, viszont most sem lehet okunk a panaszra.

Szóval van nekünk öt túlélő rabunk, akik 10 hónapig (!) voltak bezárva az étkezdébe, így fogalmunk sincs arról, hogy bizony a kinti világnak befellegzett. Elég nagy sokk lehet ilyesmivel szembesülni. Ennél nagyobb gond, hogy hogyan osztják el a börtönt a rabok és hőseink között. Marlboro Man acéltökei úgy látszik másokkal szemben is kemények, nem csak akkor, ha a sajátjairól van szó. Így olyan kemény alkudozásba kezdenek, amit még a kormány is megirigyelne az IMF-el szemben. A lényeg, hogy segítenek kiüríteni egy másik blokkot, cserébe megkapják a rabok ételének a felét, ami azért nem kis mennyiség.

A Kriptaőr végre megint egy horrorisztikusabb történettel állt elő, mely a Karibi szigetvilágba kalauzolja a nézőket. És ha már horror, akkor mi lehet vajon a fő vonal? Hát persze, hogy a voodoo. Egy ilyen szertartás közepébe csöppenünk rögtön; tűz, táncoló afro-amerikaiak, (hogy politikailag korrekt legyek) csirkék, kígyók stb. És egy arckép, melyre csirkevér fröccsen, aztán megy a tűzre. Az arc tulajdonosát is megismerhetjük, Logan Andrews (D. W. Moffett – Összeomlás, Traffic, Tizenhárom) személyében, aki éppen új birtokának valószínűleg nem legális úton történő megkaparintását ünnepli. A puccos partin a "háziorvosa", Freddy (Aubrey Morris – Mechanikus narancs, A vesszőből font ember, Mesék a kriptából – Vérbordély) bemutatja neki Margaret Richardson-t, (Pamela Gien) aki maga a megtestesült sznobizmus és nem mellesleg tele van, mint a déli busz. Mármint pénzügyileg. Logan rá is nyomulna a nőre, ha nem rohanna be az egyik szolga, vagy munkás, vagy ki, hogy baj van.

Elindulnak a susnyásba, és elérnek egy helyre, ahol a futóhomok elnyelte az egyik melóst. Ugyanis az egész terület mocsaras, ahová igen nehéz építkezni. Legalábbis piszok sokba kerül. Logan kissé nekikeseredik, de eszébe jut, hogy ott van Margaret a millióival együtt. A partira visszaérve csapja is neki a szelet rendesen, de nem sok eredménnyel. Ezért másnap elmegy régi szeretőjéhez, egy helyi nőhöz, (Janet Hubert – Kaliforniába jöttem) akitől segítséget kér. A nő a voodoo és egyéb mágiák szakértője, és ad neki egy fura, zöld színű löttyöt. Azt mondja a férfinak, hogy egy csepp a cuccból és az áhított nő a felesége lesz, két csepp és örökre az övé.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy népes horror-rajongó táborunk a The Walking Dead szezonpremierje mellett bizony az október 18-át írta be piros betűs ünnepnek a naptárjába. Ezen a napon kezdődött el ugyanis egy újabb évadnyi zseniális borzongás és körömrágás az FX csatornának hála. Bizony, nem kell tovább várnunk, visszatért az American Horror Story!

Az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetését produkálta az American Horror Story első évada, amely rétegsorozat létére igen jó nézettségi adatokat produkált. Az Egyesült Államokban is részről részre egyre többen fedezték fel maguknak az eleinte még kevésbé ismert sorozatot és itthon is egyre több embertől hallottam a bűvös október 18-ai dátumot, amikor is visszatér otthonunkba a Ryan Murphy és Brad Falchuk fémjelezte műsor. És annyit már elöljáróban elmondhatok, ha az évad egésze olyan lesz, mint a szezonnyitó, akkor keríthetek magamnak egy szuperlatívusz szótárat. Spoileres írás következik.

Úgy tűnik, hogy a sorozat a Dexterrel nagyon egy rúgóra jár, mivel ahogy ott, itt is egy gyatra második epizód után egy tisztességes folytatást kaptunk. Sok izgalomban lett részünk, végre. Ráadásul Jane ezúttal csak minden harmadik jelenetben szerepel.

A kezdés baromi hangulatos lehetett volna, ha készítenek hozzá egy tisztességes felvezetést. Mert Jane-re rácsukódik a titkos ajtó, majd egy kislány hangját hallja, aki még a lábát is megfogja. Egyszóval para helyzetben volt, sajnos az átlagnézőnek nincs igazán ideje ráhangolódnia, így vélhetően a várt hatás sokaknál elmaradhatott. Természetesen hősnőnk kiszabadul és a szellem kislányt sem most látta utoljára.

A legutóbbi töty-lötyi után egy újabb izgalmas és élvezetes részt kaptunk. Remélhetőleg nem párosával készültek a jó epizódok.

Már maga a kezdés megadja az alaphangot: Dexter idegesen áll sorban a postánál, majd elképzeli, ahogy az ellenszenves alkalmazottat nyakon szúrja... Hmm... azért valljuk be, itthon is gyakran ábrándozunk ilyesmiről. Később ugyanezt elképzeli Masukával is, ami elsőre furcsa lehet, hiszen jóban vannak. De tegyük a szívünkre a kezünket: biztos mindenki életében volt olyan, amikor közeli ismerősét a pokolba kívánta, pusztán azért, mert abban a helyzetben egyszerűen idegesítette. Meg amúgy is egy sorozatgyilkosról beszélünk, szóval rajta a normalitást számon kérni oktondiság lenne.

A mai nagy csúszást ellensúlyozzuk egy exkluzív epizódismertetővel, ugyanis a The Walking Dead harmadik évadának első részét még csak tegnap este adták le Amerikában, de mi már most beszámolunk róla!

Mielőtt nekikezdenénk, íme egy becenév kiskáté, mivel anno sok panasz érkezett a beazonosítatlanságot illetően:

• Marlboro Man = Rick
• Szimultán = Lori
• Bear Grylls = Deryl
• Mini Cowboy = Carl
• 50 Cent = T-Dog
• Gyalogkakukk = Glenn
• Csillagszem = Maggie
• Keresztapa = Hershel
• Sinead O'Connor = Carol
• Szöszke = Andrea
• Beth = Beth (mivel szegényke eddig annyira jelentéktelen volt, hogy még becenevet se tudtam neki találni, na majd az olvasók)

A többiek meg majd menet közben. Készen álltok? (Előre szólok, hogy ezúttal is spoileres leszek!)