Tudom, ez sokkal jobban vágna az IDDQD profiljába, de itt most nem egy közismert "műfajunkbeli" játékról lesz szó, mint pl. az Alone in the Dark. Hanem olyanokról, amik hazánkba nem igazán jutottak el, annak ellenére, hogy közismert horror filmeknek a hangulatát próbálták átadni. Bár az igaz, hogy ezeknek a többsége nagy bukás volt.

Igazából nem is cikkeznék, mert az nem lenne más, mint ennek a lefordítása (aki tud angolul, annak érdemes elolvasni). Meg a lényeg amúgy is a borítókon, és magukon a játékokon van.

Kezdjük is a kedvencetekkel:

A nightmare on Elm street

Platform: Nintendo (NES)

Típus: platform (ugrálni kell és ütni az ellent, néha egy rémálomban találod magadat)

Megjelenés éve: 1989

Film megjelenésének éve: 1984

Angry Nintendo Nerd idevágó videója.

Itt ki is lehet próbálni. Bár nekem nem akart felfelé ugrani, így elég hamar meg is haltam.

Rémes egy éjszaka - Night of the Creeps (1986)

Rendezte: Fred Dekker

Dekker íróként mindig is a vígjáték-horror-sci-fi tengelyen dolgozott, többnyire ezeknek a kombinációjával. Mely közismert filmek forgatókönyveit köszönhetjük neki? Például A ház, Spionfióka és a Robotzsaru 3, a rendezést azonban ez utóbbi filmmel abba is hagyta, amit ismerjünk el, megértünk. Ez - az első általa dirigált filmje - viszont egy valóságos gyöngyszem.

Nem elég, hogy a fenti "háromszöget" remekül sikerült összehangolnia, de emellett tiszteletét teszi több más mű előtt is. Minden hibája ellenére ez egy mestermunka. Most akkor lássuk, hogy miért is.

A kezdést nem lehet kibírni röhögés nélkül: annyira gagyi, hogy az már aranyos. Két "gumiruhás" földönkívüli üldöz egy harmadikat, akinél valami fura kísérleti anyag van, amit nemes egyszerűséggel kilő a világűrbe. Sajnos többet nem is hallunk róluk. Na és hova fog ez a valami landolni? Igen, kitaláltátok, a mi kis bolygónkra, ahol jelenleg még csak az '59-et írunk. Emiatt a színezés fekete-fehér, ami egy dolog, de a becsapódás egy az egyben az 1958-as Masszát idézi. Minden részletében ugyanazt a hangulatot kapjuk vissza: a párbeszédekben és a fiatalok attitűdjeiben is. Aztán hirtelen belerepül egy "űrpióca" az egyikük szájába, majd vágás és a "jelenben" ('86-ban) találjuk magunkat egy (hol máshol) amerikai egyetemi kollégiumnál.

A fenti megállapításom az alábbi trailerre hatványozottan is igaz. A képek alapján sem mondanám, hogy majd a Season of Darkness lesz minden idők legjobb horrorja, sőt. De ezzel az abszolút oda nem illő zenével tökéletesen elvette tőle a kedvemet. Sajnos érdemi háttér információt nem tudok róla adni.

Mivel a blog leírásából is jól tükröződik, hogy itt az elsődleges feladatunk a kevésbé ismert horror-filmek bemutatása, ezért íme egy csokor azokból, amiket én személy szerint várok. Éppen ezért a "legalját" nem teszem közzé. Vagy mégis?

1. Vanishing on 7th Street

Kezdjük egy eléggé minőséginek tűnő darabbal, nem is értem, hogy miért nincs hype-ja. A történet röviden: egy nap a Föld lakosságának nagy része egyszerűen eltűnik, úgy, mint Stephen King Langolierek című művében is láthattuk, persze itt nyílván nem egy tér-idő kapu van a dologban. Aztán akad egy maroknyi túlélő, akikre még elég sok megpróbáltatás vár. Leginkább a 28 nappal későbbre emlékeztet, csak persze zombik nélkül. 10 millát áldoztak rá.

A rendező az a Brad Anderson, akinek többek között A gépészt köszönhetjük.

Mennyire várós? 9/10

Mivel ez a kifejezés lett 2010 szava, ideje megemlékezni két olyan műremekről, amely a nevét viseli.

Azonban mielőtt belekezdenénk: mindenki szavazzon, aki még nem tette meg, léciléci. Köszike.

Troll (1986)

Rendezte: John Carl Buechler

Ez kérem nem más, mint egy mesefilm, a mai 10-11 évesek is simán végig kacagják. Nekem abszolút az volt az érzésem, mintha egy tipikus, gumibábos Hallmark filmet néznék, hogy értsétek konkrétan mikre gondolok, példaként felhoznám a Végtelen történetet. Ez azért is jó párhuzam, mert mindkettőben ugyanaz a kisfiú lelhető fel. A rendező egyébként később megpróbálkozott még olyan horror-filmekkel, mint a Ghoulok 3, vagy a Péntek 13 hetedik része, ezzel szerintem pedig mindent elmondtam Buechlerről.

A történet nem igazán van túlbonyolítva: egy idilli család (szülők, plusz a tíz éves srác a hét év körüli húgával) beköltözik egy bérlakásba. Bizonyos szempontból rögtön van egy pozitívum: előkerül a troll, aki szépen elrabolja a kislányt, majd a varázsgyűrűje segítségével felveszi az alakját. Ez a réssze hagyján, de el is vegyül a család között. A számomra legmegdöbbentőbb az amúgy, hogy  apucit HARRY POTTER-nek hívják! Véletlenek vajon tényleg léteznek? A szomszédok megismerését elég egyszerűen, de mondhatni nagyszerűen lezavarják. Elég jó karakterek, mindnek van valami blőd egyénisége, többet nem is várunk el. Aztán jön a lényeg: trollunk szobáról szobára járva átváltoztatja a lakókat és otthonukat, egy-egy "tündérbirodalommá". Értsd: mindent ellepő növények és vicces gumilények.

Mivel holnap már Szenteste, ezért vegyük mi is egy kicsit könnyedebbre a blogot. Következzen a két legabszurdabb horrorfilm a Karácsony téma keretében, ezeknél a filmeknél már központi szerepet kap.

Jack Frost (1997)

Rendezte: Michael Cooney

Szegény Cooney-nak csak ezt és ennek a folytatást sikerült rendeznie. Azonban íróként olyan filmeket köszönhetünk neki, mint pl. az Azonosság. Talán így járt mindenki a legjobban.

Jack Frost, mint olyan, az amerikaiaknál egy eléggé ismert mesekarakter. Ő alapvetően egy olyan hóember, akit egy varázskalap életre keltett. Ez köszön vissza egyébként az azonos című (nálunk Hóbarát néven futott) családi filmből is. De teljesen más kontextusban találkozhatunk vele a Télapu 3-ban is. A sok rajzfilmsorozatos utalásról pedig már ne is beszéljünk (Family Guy: Epic).

A lényeg, hogy itt a hóember nem más, mint egy genetikai baleset során létrejött élő hó, akinek a tudatát egy mániákus sorozatgyilkos adja. Kvázi olyan, mint a Homokember, aki mese szinten valójában ugyan úgy egy kedves lény, nem pedig egy őrült. Azonban alapvető különbség, hogy amíg ez utóbbi félelmetes, addig egy öldöklő hólényt nem lehet egyszerűen komolyan venni. Ezt a készítők is nagyon jól tudták, ezért igyekeztek az egészet viccesre kreálni, ez sajnos nem igazán jött össze. Pedig bárki megállapíthatja, hogy ebben lenne potenciál.