Ha el akarsz adni egy (horror-) filmet, akkor az egyik legköltséghatékonyabb opció ilyenkor az, ha egyszerűen oda biggyeszted azt a rövid, ám velőd mondatot, hogy "A film megtörtént események alapján készült". Ezután már szinte bármit megtehetsz, hiszen a cselekmények legnagyobb részét úgyis "homály fedi", te pedig akármit kitalálhatsz.

Most lássunk két olyan filmet, ami helyzetükből adódóan ugyan nagy része fikció, de sajnos van valóság alapjuk.

Nyílt tengeren - Open water (2003)

Rendezte: Chris Kentis

A történet egyszerű és jobban belegondolva pont ettől nyomasztó: egy amerikai házaspár elmegy a trópusokra nyaralni, konkrétan búvárkodni. Igen ám, de a hajó véletlenül ott hagyja őket a nyílt tengeren, ahol mondanom se kell, nem sellők úszkálnak.

Van egy elég komoly dokumentarista jellege, de ettől lesz minden körülmény érthető. Sajnos érezni itt is a szerény költségvetést (fél guriga), ám ennek ellenére olyan feszültséget gerjeszt, amire a Cápa óta nem volt e téren példa. A film pont attól erős, hogy próbál minél reálisabb lenni: egyszerűen beletudjuk magunkat élni a helyzetbe és a legrosszabb, hogy mi is hasonlóképpen cselekednénk. Pontosabban semmit se tudnánk tenni. Hiszen itt csak két szerencsétlen ember van, körülöttük pedig a hatalmas Óceán. Emiatt nem is hiányoznak a "robotcápák" és egyéb speciális effektek. Maga a mélytengeri látvány érzékelteti velünk, hogy itt aztán nincs túl sok esély az életben maradásra. Azonban az operatőri munka meg kell hagyni, elég amatőr, mármint ami a színeket illeti, a vágásokkal nincs nagyobb bajom. Tudjátok, amolyan TV-film hatásra gondolok.

Úgy gondolom, hogy néhanapján fel kell hívnom a figyelmeteket olyan alkotásokra, amiket jobb elkerülni, hogy ha már én végig szenvedtem őket, akkor nektek már ne kelljen. Tudom, egy valóságos szent vagyok :D

Akkor most következzen két okádék:

1. Hit and Run (2009)

Rendezte: Enda McCallion

A rendezőnek ez az első és egyetlen filmje, ami látszik is. A történet több, mint sablonos: részeg fiatal picsa hazafelé autókázik, majd hazaérvén azzal szembesül, hogy bizony elgázolt valakit. Ami hagyján, de a szerencsétlent végig vonszolta magával, ráadásul még csak meg sem halt. A szülők persze nincsenek otthon, így a lány bepánikol és nemes egyszerűséggel agyonveri egy golfütővel, majd elássa a közeli erdőben.

Persze nem egy pszichopatáról van szó, így hamar előkerülnek a lelki szorongások és a tettenérés félelme. Aztán persze az elgázolt férfiról kiderül, hogy még él, majd persze bosszút áll. Ismerős történet, nem? Jaj csak nem láttunk már ilyet a Tudom mit tettél tavaly nyáron-ban is? Vagy pl. a Rémmesékben is volt egy hasonló történet. Mindenesetre nem az ötlettelenség a legnagyobb baj a filmmel.

Tudom, hogy már (megint) régen posztoltam, de szokásomhoz híven megint megpróbálom kiengesztelni olvasóimat egyszerre három filmmel. Ezúttal is van bennük valami közös.

Határvidék - Borderland (2007)

Rendezte: Zev Berman

Becsapós egy film meg kell hagyni, hiszen a kezdése igen erősre sikeredett: sátánizmus, szemkivágás, megalázás, minden, ami adott lehet egy izgalmas horrorhoz. Aztán persze leül egy kicsit a sztori, de ez még nem lenne nagy baj, ha a folytatás nem lenne lagymatag. Na de szép sorjában.

Tehát van három frissen érettségizett fiú (igen, nincs kötelező túlélő lány!), akik gondolnak egyet és elmennek Mexikóba csajozni meg drogozni. Csak a szokásos.

A drog része még érdekes is lehetne, hiszen gombáznak egy vidámparkban, na meg az egyik egyedül lép le. Természetesen simán elrabolják, aztán a másik kettő meg elindul megkeresni egy harcias helyi bigével az élükön. Kissé uncsi. Ezt követően persze kiderül, hogy miért lett elrabolva, mert amerikai (!), akik gyengék (!) és akinek a halálsikolyával áldozatot lehet bemutatni egy olyan démonnak, ami a helyi maffiát segíti azzal, hogy a drogcsempész autókat láthatatlanná teszi a határnál(!). Igen, ezért. Inkább várnak egy kóbor amerikaira, majd ölik meg, mint hogy pár pezetával lepénzeljék a határőröket. Amúgy a rendőrség a film szerint eleve tehetetlen meg korrupt, akkor mi értelme van, de tényleg?

A sztori döcögősen halad, vontatott, a brutalitás pedig visszaszorul a film végére. A "színészekről" pedig elég hamar kiderül, hogy ripacsok, a karaktereik meg egysíkúak. Próbálnak jellemváltozást is bele vinni, de ez csak annyiból áll, hogy a visszahúzódó fiúból lesz a nagypofájú kemény Izom Tibi, és fordítva.

Eléggé izzadságszagú film, pedig sokkal jobb is lehetett volna. Az igaz történet alapján címszó alatt pedig higgyünk el csak annyit, hogy pár srác begombázott Mexikóban. Kár érte, de legalább a technikai kivitelezése nem olyan rossz, a színekkel jól bántak és az operatőri munka se vészes.

After Dark Fest-es mű.