Őszintén szólva úgy készültem, hogy A bárányok hallgatnak-ról fogok írni, de sehogy se jött az ihlet. Mégis mi újat közölhetnék ezzel kapcsolatban? Egyszerűen egy jó film, és ezt nem tudnám hova ragozni. Talán majd egyszer visszakanyarodok hozzá, egy nagyobb poszt keretében, de már annyi ilyet ígérgettem, hogy már a tükörbe se merek nézni.
Szóval időt spórolva körbenéztem a polcomon és leemeltem az alábbi filmecskét. Direkt a kritika kedvéért most néztem harmadszorra, ami egyfelől azt jelenti, hogy nem egy meghatározó, emlékezetes darab, ugyanakkor azt is, hogy nem is rossz, mert elvégre sikerült ennyiszer végig nézem. És ismertek, nem szoktam magam feleslegesen kínozni. Akkor lássuk!
Védtelen gyermek - Case 39 (2009)
Rendezte: Christian Alvart
Az Oscar-díjas Reneé Zellwegert (Bridget Jones ugye) nem először láthatjuk horrorban, hiszen fiatalabb korában bevállalta a kétes minőségű Texasi láncfűrészes gyilkos visszatért. Azonban az, hogy egy A-listás színész visszakanyarodik ehhez a műfajhoz, többnyire azt sugallja, hogy máshová már nem igazán hívták be castingra. Most tegyem még hozzá azt is, hogy 2010 óta nem volt foglalkoztatva? Pedig a szerepét itt is tisztességesen alakítja, noha tény, hogy nincs nehéz dolga azzal, hogy eljátssza a szingli gyermekvédőt, aki felkarol egy jobb sorsa érdemes kislányt.
Mert az bizony sanyarú gyermekkort sejtet, ha az embert a saját szülei élve meg akarják sütni egy sütőben! Ezek után érthető módon a szülők diliházba, a kislány pedig Zellwegerthez kerül, persze ügyesen lerövidítve a bürokratikus utat. Sajnos ezzel magát a karakterépítést is elsietik, hiszen az nem lehet véletlen, hogy egy, ránézésre is 30-as évei végén járó nőnek miért nincs családja? Akinek a társkeresése kimerül abban, hogy szerencsétlen pszichológus barátjával (a kétszeres Oscar-díjra jelölt Bradley Cooper - Éjféli etetés, Napos oldal, Amerikai botrány) játszik érzelmi macska-egér harcot. Az anyaság -még ha csak ideiglenes is- pedig túl nagy felelősség ahhoz, hogy csak "kipróbálja" az ember. Ugyanakkor tény, hogy elsősorban horrorról beszélünk és nem szocio-drámáról. Így viszont a hitelesség (már ha beszélhetünk ilyesmiről ebben a kontextusban) kérdőjeleződik meg.
Friss kommentek