Azaz az Eleven testeknek. Április 11-én a hazai mozikba is becsoszog a szerelmes zombi. Forgalmazza a ProVideo. (És csak kívánni kellett!)

Várjuk!

Thomas Müller: Bestiális emberek

Sorozatgyilkosokkal négyszemközt

Képesek vagyunk-e felismerni a Gonosz hazugságait és stratégiáját? Nyugodtak lehetünk-e, mondván, hogy mi még soha nem találkoztunk gyilkossal? Vagy csak nem ismerjük fel, mert úgy tudja álcázni magát? És miért gondoljuk mindig azt, hogy a Gonosz nem a mi közelünkben van, hanem mindig valahol máshol?

Thomas Müller, a világhírű kriminálpszichológus, évek óta a gyilkosságok, a gyilkosok hazugságait, az álcázási trükkjeiket tanulmányozza. Négyszemközti beszélgetéseket folytatott olyan tettesekkel, mint a „savas gyilkos”, aki sósavval teli hordókba tette női áldozatait, vagy a 11 prostituáltat megölő bűnözővel, és más sorozatgyilkosokkal. A szerző mindent igyekszik megtudni indítékaikról, mindvégig abban a reményben, hogy talán sikerül megakadályoznia egy jövőbeni bűncselekményt.

Ez a könyv nem fantáziaregény, nem kitalált krimi, hanem a valóság pontos, izgalmas bemutatása. A kötet német nyelvterületen hónapokig vezette a sikerlistákat. Magyarul először olvasható, a Dialóg Campus Kiadó gondozásában, és már kapható minden jobb könyvesboltban is.

Február 27-én (szerdán) az íróval egy beszélgetésre kerül sor, a Nyugati tér 7. szám alatti Alexandra Könyvesházban, 17:00-kor. Minden érdeklődőt várnak szeretettel!

Nos, mint azt a legutóbbi találkozásunkkor említettem, sikerült „billentyűzetvégre” kapnom a regény alkotóit. A legtöbb kérdésre a csapat férfitagja, Gabriel O. Grande felelt, de itt-ott beköszönt hozzánk G. P. Smith is.

Mi Amore Cadenza: Először is, mesélj pár szót magatokról, hogyan ismertétek meg egymást, mi ösztönzött benneteket a közös munkára!

Gabriel O. Grande: A kollegina '81-es, én '85-ös születésű, főiskolai csoporttársam. Ő magyar és angoltanár, én jelenleg nem büszkélkedhetek semmi ilyesmivel. :) Mind a ketten fiatalon kezdtünk írni, de nálam volt egy nagyon hosszú szünet (egész középiskola), az ő hatására ragadtam újra tollat.

Cadenza: De miért pont horror? Vagy úgy kérdezem inkább, hogy ha már horror, miért nem a klasszikus „darálós” műfaj, honnan jött a romantikus szál ötlete?

Gabriel: A horror volt az a műfaj, ami engem mindig is érdekelt (bár az Átváltozásban ez annyira nem jön ki). Mindegy, hogy filmben, vagy könyvben. Azért szeretem, mert ha az ember horrort ír, teljesen elengedheti a fantáziáját, írhat olyan dolgokról, amik a legdurvább rémálmainkban sem történnének meg, de lehet teljesen realisztikus is. Ez az a műfaj, ahol igaz, hogy lehet happy end, de nem ez jellemző rá. Lehet vegyíteni szinte bármivel, akció, romantika, komédia, dráma. Nincs még egy ilyen műfaj, ami ennyire változatos lenne.

G.P. Smith szinte mindig romantikusabb műveket ír, úgyhogy elengedhetetlen volt, hogy az Átváltozásba is kerüljön egy ilyen szál. Ezzel ő is közelebb érzi magához a történetet. Az akció / horror jelenetek nélkül én sem érezném magaménak.