Végre! Már gondolom mindenki tűkön ülve várta a folytatást, annak ellenére, hogy legutóbb nem kaptunk valami hatalmas cliffhangert. Talán jobb is így. Emlékeztetőül a becenevek értelmezésének kiskátéja.

Ott hagytuk abba, hogy Bear Grylls végre találkozik a bátyjával, csak épp a lehető legrosszabb körülmények között. Konkrétan az őrjöngő tömeg előtt kell egymásnak esniük, a győztes szabadon távozhat (talán). Ez meg is történik, a harc hevében még néhány zombit is bevonnak a játékba, nehezítés gyanánt. Ekkor fordul a kocka és a tesók összefognak, együtt védekeznek. Szerencséjükre Marlboro Man és Csillagszem pont időben tért vissza, hogy egy kis könnygázzal és gépfegyveres lövöldözéssel segítséget nyújtsanak. Másodpercek alatt mind kijutnak a városból. Jogos a felháborodás, hogy erre vártunk ennyit?

Azonban hazafelé már nem olyan egyszerű az út, hiszen Polipra egyaránt dühös (joggal) a szétvert arcú Gyalogkakukk és a szebb napokat is látott (?) Afro Ninja. Vagyis a csapat többsége vagy ezer kilométerrel arrébb, vagy holtan látná legszívesebben a kopaszt. Bear Grylls meg persze kiáll testvére mellett, hiszen neki ő az egyetlen családtagja. Ráadásul ő még nem ismerheti Polip vérgeci énjét. Vagy ha mégis, akkor is a család, az család. Így, ha nehéz szívvel is, de kedvencünk búcsút mond a csapattól és kettesben vág neki a nagyvilágnak a tesóval. Reméljük ez csak ideiglenes állapot. Sőt, tuti.

Christian Slater egy űrhajóst alakít, aki három társával egyetemben egy küldetésre indul. Ám egy meteorzápor csöppet megrongálja az űrállomásukat és az egész csapat veszélybe kerül. A helyzet fokozódik, mivel a meteorok valamiféle spórákat is tartalmaztak, amelyek képesek mutálódni. A filmet Roger Christian rendezte, aki örülhet, hogy a Háború a Földön (Battlefield Earth) mindenki által földbe döngölt produkció után kap még melót.

Camille és Kennerly ikertesók és mindketten tudnak hárfán játszani, ők adják elő a The Walking Dead sorozat nyitányát. Tetszik?