Rendesen ledöbbentem. Csak erős idegzetűek nyomjanak a továbbra.
Figyelem! A tartalom szigorúan 18+! Kéretik kulturáltan kommentelni!
Rendesen ledöbbentem. Csak erős idegzetűek nyomjanak a továbbra.
Figyelem! A tartalom szigorúan 18+! Kéretik kulturáltan kommentelni!
Amikor az exploitation berobbant az amerikai mozikba, az általa gerjesztett hullám nem állt meg Európánál, hanem egészen a távol-keleti filmművészetig jutott el. Ez azért sem meglepő, hiszen azokat a filmeket, amiben csak vér és csöcs van, mintha egyenesen a japánoknak találták volna ki. Így elég hamar rátaláltak a maguk ösvényére.
Ami leginkább két csapásirányt jelent: a börtönös szadista és a vérbő szamuráj kori filmeket. Ez utóbbinak elnevezése a chambara (ilyen pl. a hazánkban is kapható Shogun Assasin 1-2), míg a szexuálisan túlfűtötteket pinky violence néven emlegetik. A műfaj népszerűsége a mai napig töretlen, ennyi év alatt persze jócskán formálódott. Az „új hullámosokra” nagyon jó példa az olyan tipikus elborult, japán trash filmek, mint a Tokio Gore Police vagy a The Machine Girl. De ez már egy más téma, idővel róluk is lesz majd megemlékezés. Azt hiszem ennyi elég is a történelem órából. Most következzen három film, amik mind-mind más alműfajt képviselnek.
Rendezte: Yuji Makiguchi
Íme rögtön egy 2 az 1-ben, hiszen itt voltaképpen két teljesen különböző történetet kapunk. Éppen ezért én is két részletben fogok beszámolni róla.
Az első kis bájos mese arról szól, hogy réges-régen élt egy sógun, aki csuda egy fickó volt! Gazdag, jó kedélyű, de ugyanakkor erélyes és módszeres, ha munkáról van szó. Nagy kár, hogy ugyanakkor egyben egy szadista beteg állat is. A történetünkben már-már gyermeki lelkesedéssel vetette bele magát a keresztények kínzásába. Igen, Jézus igéje már 600 éve elérte Japánt és hódított! A kormányzatnak persze nem tetszett, hiszen a szolgák ne holmi magasabb erőtől féljenek, hanem a sógunok haragjától.
A kezdeti megbélyegzések hamar átcsaptak egy kreativitási versenybe, amik ugyan brutálisak voltak, de egyben kifejezetten érdekes egyházi párhuzamokat véltem felfedezni. Vegyünk néhányat sorba: az élő ember roston sütése egyértelműen Szent Lőrinc. A keresztre feszítés még ennél is egyértelműbb, kiváltképp, hogy megjelentek a "latorok" is. De bele lehet magyarázni még Szent Sebestyén lenyilazását is. Ezzel az áldozatok nem csak jelképként jelentek meg, hanem ténylegesen is vértanúvá váltak. Azért vannak szaftosabb, látványos gore jelenetek is, mint egy lábfej pépesre zúzása, vagy a kígyókkal teli üvegkalitka.
Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal. Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.
Rendezte: Lucky McKee
Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.
A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.
A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.
Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?
Szerencsére elő szokott fordulni, hogy megkerestek és kéritek, hogy egy-egy filmről írjak. Ennek igyekszek is eleget tenni, ám ezt sok tényező befolyásolja (vagy csak egyszerűen megfeledkezek róla, bocsi).
Az alábbi darabról magamtól nem biztos, hogy írtam volna, de egy lelkes törzsolvasóm, illetve "törzsfészbúkozóm" kérte. Igaz, nem mostanság, de az már mellékes:) Továbbra is kérhettek tőlem ilyesmit, de azt nem ígérem, hogy mindenkinek teljesíteni tudom a kívánságát. (Jelenleg egyébként kb. 30 darab filmről tudnék/szeretnék írni, amiket mostanság néztem meg, csak hát én se vagyok gép.)
A film három különböző történetet mesél el, az összetartó kohéziós erő a szexualitás és a brutalitás. Ilyesmire már volt példa a blogon, persze akkor csupa nagyágyú fogott össze, míg itt többé-kevésbé ismert rendezők. Természetesen valószínű, hogy hazájukban azért csak elismertek valamelyest. Angol produkció, ami önmagában már biztató, de a végeredményt tekintve ne számítsatok valami nagy durranásra. Lássuk.
Rendezte: Ryan Nicholson
Nicholson egy elég nagy név a szakmában, mivel rengeteg (de tényleg) filmben és sorozatban volt maszkmester. Nem ragadnék ki egyet se, csekkoljátok le inkább az imdb-n. "Mellékállásban" meg kis költségvetésű horrorokat készít. Ezek ugyan nem valami sikeresek, de vélhetően a rendező ezeket maga is csak szórakozásból vállalja be. Vagy ha ebből akar megélni, akkor ott már gondok vannak.
Mindenesetre az alábbi műve nem semmi, azt rögtön szögezzük le. Ugye a trash az olyan film, ami annyira rossz, hogy az már jó. Konkrétan az olyan ZS-kategóriás művek, amiket maguk a készítők se akarnak komolyan venni. Ezért direkt túlzásokat tesznek alkotásaikba, mivel minden mindegy alapon megtehetik. Egyébként a műfaj leghíresebb képviselői a japánok, de erről bővebben majd egy külön posztban lesz szó.
A legutóbbi kis figyelemfelketésemnek hála ugyan jeleztétek, hogy miket szeretnétek látni, csak hát szerencsére sokféle ember olvassa a blogot, így a válaszok is sokfélék voltak. Ennek eredményeképpen inkább előveszek egy elég beteg alkotást, arra mindig vevőek vagytok:)
Ugye volt már egy balra lévő (kétszer is), egy part menti, most pedig jöjjön egy zsákutcában (?) lévő. Ám autóból egy deka nem lesz, előre bocsájtom.
Rendezte: Roger Watkins (Victor Janos néven)
A magyar vonatkozás már a rendező nevénél gyanús, azonban az imdb adatlapja szerint ő tősgyökeres amerikai, noha ez nem jelenti azt, hogy szülei (nagyszülei) nem idegenbe szakadt hazánkfiai voltak. Sajnos személyesen tőle már nem lehet megkérdezni, mivel azóta elhunyt. Egyébként a díszletért felelős embert meg Gabor Lazlosnak hívják, ami meg szintén elgondolkodtató.
A film arra a kérdésre rögtön ad választ, hogy lehet-e filmet forgatni 1500 (!) dollárból, mert mint a mellékelt ábra mutatja igen. Persze a srácok roppant költséghatékonyak voltak, hiszen a forgatókönyvet maguk a főszereplők írták, és sejteni lehet, hogy a színészek többsége szintén egy haveri körből verbuválódott össze. Azért elég érdekes társaság lehet, hiszen a legtöbbjüknek elég sok mindent kellett kiállnia a forgatás kedvéért. Sejthető, hogy ezt hogy vészelték túl, erre még később kitérek.
Rendezte: Takao Nakano
A poszt címe nem direkt lett bulváros, hanem tényleg "Gyilkos punci" a most górcső alá vett film hivatalos neve. Azonban itt máris adódik egy kis félreértés: ugyanis a tettes nem egy olyan kaliberű vagina, amit a Mély harapásban láthattunk, hanem sokkal inkább egy parazita. Konkrétan egy angolnára emlékeztető lény, ami tele van tűhegyes fogakkal és a lányok "csúnyájában" bújkál és onnan eszeget. Hogy mi a fő tápláléka, az sejthető.
Egy ilyen felvezetésből világosan látszik, hogy nem egy kőkemény darabról van szó, hanem egy komédiáról. Erről már az első 10 percben meggyőződhetünk, hiszen dél-amerikai őslakosnak akarnak beállítani egy leopárdmintás ruhába bújtatott japánt. Bravó. Történet ugyan van, ami igazából kimerül abban, hogy egy amatőr pornóstábnak lerobban a furgonja, a legközelebbi menedék pedig egy lezárt, titkos terület. Mivel az előbb leírtam a bűvös szót, ezért sejthető, hogy lehet számítani egy kis szoft-pornóra, ami egyébként meglepően jóra sikeredett. Női meztelenség minden mennyiségben! Csöcsök, CSÖCSÖK!
Így hétvégére összeállítottam Nektek egy halom rossz filmet, mazochistáknak és olyanoknak, akik nem szeretnék az idejüket ilyenek megtekintésére pazarolni. Ezeket viszont már egytől egyig végignéztem. Mit meg nem teszek értetek? :)
Rendezte: Bruno Mattei
Annak ellenére, hogy a film jelentős részében ázsiaiak hölgyek szerepelnek (börtöntöltelékek), ez egy hamisítatlan olasz trash. Az azóta megboldogult rendező a haláláig rengeteg szemetet termelt, leginkább (mily meglepő) zombi produkciókra specializálta magát, de azért a fiatal lányok megalázásához és kínzásához is egész jól értett, ahogy a mellékelt film is mutatja.
Amint azt a cím is sugallja, itt egy nyomorúságos női börtön lakóinak az életét követhetjük nyomon, ami nem éppen cukormázas. Nevük nincs, csak számuk (bár egymást azért a rendes nevükön szólítják) és a kiválasztottaknak időnként egy bordélyházban kell elviselni a gazdag vendégek különböző perverzióit. A fenyítés meg kíméletlen. Igazából az egész egy Ilsa-filmhez hasonlít, csak nincs benne annyi szenvedély, de gagyiság kétszer annyi.
Ha nincs még megtervezve a hétvégéd, akkor íme:
Horror és Pornó a KINO moziban!
Vagyis egy adag vér és egy adag csöcs (többek között)!
Több infó és jegyfoglalás itt.
A minket érintő rövidfilmek listája:
Friss kommentek