Szerencsére elő szokott fordulni, hogy megkerestek és kéritek, hogy egy-egy filmről írjak. Ennek igyekszek is eleget tenni, ám ezt sok tényező befolyásolja (vagy csak egyszerűen megfeledkezek róla, bocsi).

Az alábbi darabról magamtól nem biztos, hogy írtam volna, de egy lelkes törzsolvasóm, illetve "törzsfészbúkozóm" kérte. Igaz, nem mostanság, de az már mellékes:) Továbbra is kérhettek tőlem ilyesmit, de azt nem ígérem, hogy mindenkinek teljesíteni tudom a kívánságát. (Jelenleg egyébként kb. 30 darab filmről tudnék/szeretnék írni, amiket mostanság néztem meg, csak hát én se vagyok gép.)

Little Deaths (2011)

A film három különböző történetet mesél el, az összetartó kohéziós erő a szexualitás és a brutalitás. Ilyesmire már volt példa a blogon, persze akkor csupa nagyágyú fogott össze, míg itt többé-kevésbé ismert rendezők. Természetesen valószínű, hogy hazájukban azért csak elismertek valamelyest. Angol produkció, ami önmagában már biztató, de a végeredményt tekintve ne számítsatok valami nagy durranásra. Lássuk.

1. House & Home

Rendezte: Sean Hogen

A történet szerint van egy fura házaspár, akik magukhoz fogadnak egy már előre kiszemelt helyes hajléktalan lányt, hogy rendesen megetessék és megfürdessék. Persze ezzel nincs vége, ugyanis a párocska kér is a szolgáltatásokért valamit cserébe: a lányt kikötözik és a férj megerőszakolja. Még le is pisili. Azonban történik egy váratlan fordulat, amire ugyan nem számít az ember, de csak azért nem, mert akkora baromság és teljesen logikátlan.

Összességében nem rossz, de nagyrészt kiszámítható. A házaspárról kezdettől fogva lehet sejteni, hogy valami nem kóser velük, így voltaképpen a film első felében lévő cselekmények csak időhúzásra jók. A kivitelezéssel nincs gond, csak olyan felszínes az atmoszférája a filmnek. Igaz, legalább nem nincs felesleges bonyolítás, ami együtt jár azzal is, hogy semmi sincs rendesen kibontva. Konkrétan senkiről se tudunk meg semmit. Nem tud lekötni, nincs feszültség. Az meg külön szomorú, hogy ilyen röviden össze lehet foglalni a történetet. Egynek végül is elmegy.

Értékelés: 5/10

2. Mutant tool

Rendezte: Andrew Parkinson

A legrosszabb darab, pedig lehetne egyben a legérdekesebb is. Ugyan nagyon szépen megoldották, hogy több cselekmény fut egyszerre, és csak a végén válik egy egésszé, ettől függetlenül a film nem mond el semmit. Mert hiába van egy leláncolt ember (?), akinek a testéből drogot nyernek, ráadásul emberi vesével etetik, ha nem avatnak be minket a részletekbe. A másik vezérszál a heroinfüggő prostié, akinél azt követhetjük nyomon, hogy válik egy emberi ronccsá. Ez is érdekes, de ilyet akármelyik művészfilmben láthatunk, ha nagyon akarunk. A történetek összekapcsolása meg kitalálható.

Sajnos érdektelenségbe fullad elég hamar a sztori, annak ellenére, hogy folyamatosan adagolják nekünk a fordulatokat. Azonban a végén rá kellett eszmélnem, hogy nem tudtam meg semmi lényegeset. Kivitelezés terén ugyan látványosabb, mint az előbbi, de ott legalább ment valamerre a cselekmény, itt viszont tett egy szimpla kört. Unalmas, pedig ismétlem, lett volna benne potenciál.

Értékelés: 4/10

3. Bitch

Rendezte: Simon Rumley

A legjobb darab, köszönhetően annak, hogy itt egy tehetséges rendező kezébe adták a gyeplőt. Rumley már szerzett magának hírnevet a Red White & Blue-val, ami egy eléggé horrorisztikus dráma, ajánlom mindenki figyelmébe.

A cím találó, hiszen itt egy olyan nőről van szó, aki szó szerint kutyául bán a pasijával. Konkrétan néha beöltözteti ebnek, majd megdugja (!), mi több a szeme láttára meg is csalja szerencsétlen fickót. Csoda, ha a film végére a srácnak ebből elege lesz? Eléggé lineáris és letisztult a történet, nincs túlbonyolítva, érthető és élvezhető. Bár jobban belegondolva a fiúról nem sokat tudunk meg, ami lényeges lenne. Ráadásul a befejezés is kissé túlmisztifikált, de talán ennyi még belefér. Igazából műfajilag jobban hasonlít egy drámára, viszont elég kegyetlen, csak úgy mint a rendező fentebb említett műve. Érdemes megnézni.

Értékelés: 8/10

A végeredményt tekintve megállapíthatom, hogy ez egy felejthető film, leszámítva persze az utolsó részt, amiből szerintem simán lehetett volna forgatni egy egész estés művet. Az mondjuk tény, hogy bizonyos értelemben jobb, mint a már említett japán film.