Miképp indult el ez a franchise? Tekintsünk egy kicsit vissza. A DreamWorks azzal a céllal vette meg a 15.000 dollárból forgatott Paranormal Activity-t, hogy abból egy nagyobb költségvetésű remake-et készítenek. Ám még előtte levetítették egy tesztközönség előtt, a nézők gyakorlatilag maguk alá csináltak a félelemtől. Ekkor a fejesek úgy döntöttek, hogy hagyják a remake-re vonatkozó elképzeléseiket. Marketingre se költöttek sokat, bíztak abban, hogy elég lesz annyi is, hogy mutogassák a vászon előtt ülő emberek rémült arcait. Állítólag Steven Spielberg egy másolatot hazavitt, ám szobaajtaja becsapódott és lakatost kellett hívnia, hogy kijusson, majd a DVD-t egy szemeteszsákban küldte vissza a stúdióhoz, amire figyelmeztetésképp ráírta a következőt: Haunted.

Oren Peli filmje hatalmas sikert aratott, nem meglepő, hogy jött a folytatás, ami némileg gyengébben szerepelt a kasszáknál, de a harmadik beállította a legjobb októberi nyitány rekordját. Csoda, hogy itt a negyedik felvonás? A stúdió bő negyven milliós hétvégét remélt, azonban a 30,2 millió dolláros összeg jelentősen alulmarad a vártakkal szemben. Pénteken 15 millióval kezdett, majd szombatra hirtelen jelentős csökkenést produkált, úgy tűnik, hogy a rajongók rögtön az első napon látni akarták. Persze így szép profitot fog termelni a produkció, hisz 5 millió dollárból hozták össze, legalábbis papíron ennyi.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy népes horror-rajongó táborunk a The Walking Dead szezonpremierje mellett bizony az október 18-át írta be piros betűs ünnepnek a naptárjába. Ezen a napon kezdődött el ugyanis egy újabb évadnyi zseniális borzongás és körömrágás az FX csatornának hála. Bizony, nem kell tovább várnunk, visszatért az American Horror Story!

Az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetését produkálta az American Horror Story első évada, amely rétegsorozat létére igen jó nézettségi adatokat produkált. Az Egyesült Államokban is részről részre egyre többen fedezték fel maguknak az eleinte még kevésbé ismert sorozatot és itthon is egyre több embertől hallottam a bűvös október 18-ai dátumot, amikor is visszatér otthonunkba a Ryan Murphy és Brad Falchuk fémjelezte műsor. És annyit már elöljáróban elmondhatok, ha az évad egésze olyan lesz, mint a szezonnyitó, akkor keríthetek magamnak egy szuperlatívusz szótárat. Spoileres írás következik.

Úgy tűnik, hogy a sorozat a Dexterrel nagyon egy rúgóra jár, mivel ahogy ott, itt is egy gyatra második epizód után egy tisztességes folytatást kaptunk. Sok izgalomban lett részünk, végre. Ráadásul Jane ezúttal csak minden harmadik jelenetben szerepel.

A kezdés baromi hangulatos lehetett volna, ha készítenek hozzá egy tisztességes felvezetést. Mert Jane-re rácsukódik a titkos ajtó, majd egy kislány hangját hallja, aki még a lábát is megfogja. Egyszóval para helyzetben volt, sajnos az átlagnézőnek nincs igazán ideje ráhangolódnia, így vélhetően a várt hatás sokaknál elmaradhatott. Természetesen hősnőnk kiszabadul és a szellem kislányt sem most látta utoljára.

Ismét egy olyan ínyencfalatot vadásztam le nektek, amely a hazai DVD-forgalmazókat és a tévécsatornákat is (vagy leadták valahol?) elkerülte, méltatlanul. Így fel is merülhet a kérdés, hogy akkor ki gyártotta le a szinkront hozzá, vélhetően anno kiadták VHS-en, de ebben nyugodtan ki lehet javítani.

Kritika már volt róla, csak ajánlani tudom. Főleg a horror-rajongóinak, ugyanis ez egy zseniális omázs.

Az Universal nagyon bízott a 2010-es Farkasember filmjében, de a sokasodó problémák és bajok miatt sokan jó előre buktát jósoltak. S lőn, a film nagyon zakózott a kasszáknál, így a stúdió jegelte a folytatás terveit. De a szörnyet nem küldték vissza pihenni, hogy bundáján ismét molyok szambázzanak.

Inkább a reboot mellett tették le voksukat, amely már csak DVD-n érkezik és az ég világon semmi köze nem lesz a mozifilmhez. Sőt, "Wolf Man" helyett inkább a "WereWolf" néven hajt végre nagy vérengzéseket a bestia. A Vérfarkas - A szörny köztünk van (Werewolf: The Beast Among Us) film pár nap múlva, október 25-én kerül a boltok polcaira. Magyar előzetest nem leltem.

Remélhetőleg a Wayans-fivéreket senkinek se kell bemutatni. Már rengeteg (szerintem) jó vígjátékot tettek le az asztalra. Ami minket különösebben érint, hogy nekik tudható be a Horrora akadva első két része. (Véleményem szerit addig voltak jók ezek a filmek, amíg ők készítették.)

Egyikük, Marlon, most egy új projektnek lett a társírója - nem meglepő módon ismét egy paródiának. Az A Haunted House a kézikamerás horrornak mutat görbe tükröt, különösképpen a Paranormal Activity-nek és Az ördög benned lakozik-nak.

Az előzetes önmagáért beszél. A kedvencem belőle a tipikus, már-már kötelező "kamera elöl hirtelen hátrahúzása a karakternek" kifigurázása. Hiába no, már szükség volt egy ilyenre is.

„– Kicsi ez a világ.

 – Neki elég. A pókháló is elég nagy, ha elfér benne a légy.“

Néhányan talán kétkedve vonják fel a szemöldöküket a fenti címet olvasva. Tényleg? Egy gyerekkönyv? Neil Gaimanról már volt szó ezen a blogon, s megemlítettük, hogy a szerző különösen a régi történetek felelevenítésében és újraértelmezésében, valamint a felnőtteknek szóló „mesék“ írásában jeleskedik. A Coraline viszont bevallottan arra törekszik, hogy – a felnőttek mellett – a fiatalabb korosztályt is megszólítsa.

Mielőtt még a fenti sorok bárkit is eltántorítanának a könyv elolvasásától, szeretném leszögezni, hogy a könyvben egy horror elemekkel teletűzdelt történetet olvashatunk. Amelyet én személy szerint nem nagyon mesélnék el egy kisgyereknek. Megjegyezném azt is, hogy a könyv lényegesen sötétebb tónusú, mint a film, tehát annak alapján ne hozzon senki elhamarkodott ítéleteket. (Bár az adaptáció egész jól sikerült, szerintem sokat elvett a könyv a hangulatából.)

Az utóbbi év horrorjai "megtanítottak" minket arra, hogy bizony Kelet-Európa borzasztóan veszélyes: Szlovákiában embereket rabolnak el és kínoznak halálra gazdagok, Szerbiában és Bulgáriában szervkereskedőktől kell tartani, Romániában a gyerekek ölhetnek meg merő játékból, Horvátországban őrült hegyi emberek garázdálkodnak, Ukrajnában gagyi szellemek rémisztgetnek, míg Ausztriában minden második férfi pedofil és gyerekeket zárnak a pincékbe - ez utóbbi mondjuk igaz is, muhaha. (Az mondjuk elég gáz, hogy ezeknek a turistariasztó alkotásoknak a fele francia...)

Most azonban két film is rávilágít arra, hogy bizony Lengyelország sem kerülheti el a "címkét", ráadásul úgy, hogy az egyiket maguk a lengyelek bizonyítják be. Hogy mi van kis hazánkkal? Nekünk van egy Sas Tamásunk és maradjunk is ennyiben, mert ezzel köröket vertünk minden közelben lévő nemzetre.

Pora mroku  (2008)

Rendezte: Grzegorz Kuczeriszka

"Lengyel horror? No, ezt látnom kell!" - hangzott el magamban a képzeletbeli párbeszéd, mert bizony ilyesmit ritkán lát az ember. Az első reakció persze az, hogy "nekünk mikor lesz már végre?", míg a végén már az, hogy "ezt a szart mi is meg tudtuk volna csinálni". Mert bizony ez a film egyszerűen rossz. Inkább ne is készüljön soha horror ebben az országban, mint hogy ilyen szeméttel szennyezzük a világot. Úgy hogy megkönnyebbülhetünk. De legalább próbálkoztak, azért ezt el lehet ismerni.

Csak sajnos a filmet nem profik készítették. Egyedül az operatőri munkán látszik a tapasztalat, amiért egyébként ugyanaz a Kuczeriszka a felelős, aki rendezte is az egész művet. Ilyenkor szokás mondani, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Mert attól, hogy már egy tucat filmnek a készítésénél vett részt az ember, még nem biztos, hogy rendezőnek is be fog válni. Ezt a felvetést a Pora mroku bizonyítja be legjobban, ugyanis tele van ordító bénázásokkal.

Ez a nap is eljött kérem: meghívtak egy hivatalos sajtótájékoztatóra, ezzel véglegesen elismerve a blog létjogosultságát, már ha megengedhetek magamnak ilyen szavakat.

Ugye lesz nekünk egy egy napos filmes fesztiválunk a Corvin-moziban, október 26-án, amiről korábban már írtunk. Most bővebb tájékoztatást kaphattunk.

Az első meglepetés az igen kevés érdeklődő újságíró volt. Ha voltunk 15-en, akkor sokat mondtam. Még egy izgága fotóst se lehetett látni. Ez így nagyjából meg is mutatja a reális érdeklődést a horror iránt ebben az országban...