Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Vér és Belsőség

Kevésbé ismert horrorfilmek, könyvek, sorozatok, továbbá vér és halál minden mennyiségben, "sznobhatás" nélkül. E-mail: hmblog66[kukac]gmail[pont]com

Suttogások, sikolyok

Címkék

18+ (3) 3d (53) 666parkavenue (8) afterdark (12) állat (67) americanhorrorstory (33) angol (91) angola (1) animáció (8) antológia (30) argentin (6) ausztrál (23) axn (10) ázsia extrém (5) bahamák (1) batesmotel (12) bd (4) belga (4) bio (18) böszörményi gyula (1) boxoffice (27) brazil (5) brutál (228) Chelsea Cain (1) chile (6) clive barker (1) csalódás (25) cseh (2) dán (6) dean r koontz (1) deathvalley (2) dexter (33) díszdoboz (3) dmitry glukhovszky (1) dracula (1) dunatv (1) dvd (47) easy (74) edgar allan poe (1) egyesültarabemírségek (2) elemzés (3) élőprogram (34) epizód (143) érdekesség (5) erőszak (23) extant (2) farkasember (32) fearitself (9) felhívás (139) fellenbeck roland (1) felsorolás (208) filippínó (1) filmmúzeum (2) finn (6) folytatás (186) fox (1) francia (49) fromdusktilldawn (2) g.p. smith (1) giallo (13) gondolatok (58) görög (1) guillaume apollinaire (1) hannibal (3) hemlock grove (1) hír (113) hírek (23) holland (8) hongkong (12) india (1) indonéz (3) interjú (15) ír (13) irán (1) ira levin (1) izland (4) izrael (2) japán (41) jelenet (7) jódeinkábbne (10) john wyndham (1) joseph dlacey (1) kanada (67) kannibál (37) karácsony (22) kép (7) képek (48) képesítés (2) képregény (5) kérdőjel (76) kézikamera (115) kína (2) kisfilm (48) kolumbia (4) könyv (21) könyv adaptáció (72) korea (17) kuba (1) laurell k hamilton (1) lengyel (3) lesrevenants (1) lett (1) lovecraft (11) luxemburg (2) m1 (1) magyar (78) málta (1) mastersofhorror (20) mexikó (7) monaco (1) mozi (97) neil gaiman (2) német (30) nem ajánlom (140) nem amerikai (148) nem horror (50) norvég (18) novella (6) nyereményjáték (62) olasz (56) onlinefilm (80) ördög (100) orosz (6) oscar (52) összefoglaló (28) összehasonlítás (79) osztrák (5) pc adaptáció (9) penny dreadful (1) poén (193) poszter (327) premier (31) pszicho (68) puerto rico (1) remake (94) rendező (61) retro (26) ritkaság (75) román (1) rtlklub (2) salem (2) scifi (110) slasher (124) sorozat (228) spanyol (57) spinoff (2) stephen king (14) svájc (4) svéd (15) szavazás (22) szellem (201) személyes (113) szerb (5) szingapúr (3) szlovák (1) szörny (80) tajvan (2) talesfromthecrypt (20) társasjáték (1) thai (13) thebridge (1) thekilling (2) theriver (5) thestrain (1) thewalkingdead (60) the following (1) thomas müller (1) thriller (128) toplista (19) török (1) trailer (496) tv (27) tv2 (2) tv6 (30) újzéland (9) ukrán (1) underthedome (3) update (6) uruguay (1) valós alap (42) vámpír (77) várjuk (131) vendég (43) vér (399) vers (1) viasat3 (3) vietnam (1) vírusos (24) vs (23) xxx (32) zene (16) zombi (219) zskat. (124) Címkefelhő

Friss kommentek

Csak a szokásos adag moslék

2012.09.23. 11:28 - purga

Címkék: thai francia német japán svéd vér szellem összehasonlítás nem ajánlom felsorolás

Azt hiszem már nem kell nagyon felvezetnem az ilyen típusú posztokat. Csak annyit tennék hozzá, hogy mindegyik próbálja többnek mutatnia magát annál, ami.

And now ladies and gentlemen, enjoy the shit!

1. Lidércnyomás - Besökarna / The Visitors (1988)

Rendezte: Jack Ersgard

besokarna-post.jpgKezdjük rögtön a legborzasztóbbal. Ha valaki az Engedj be! és a Babycall láttán abban a tévhitben élne, hogy Svédország ugyan ritkán termel horrort, de akkor üt, akkor annak ajánlom figyelmébe az alábbi darabot. Vagyis pont hogy nem. Ugyanis ebben a filmben semmi értékelhető nincsen.

A történet már akkoriban is baromi sablonos volt: egy család egy új házba költözik, amiről kiderül, hogy kísértetjárta. Először a tapéta nem akar ragadni, majd apuka furcsa jelenéseknek lesz tanúi. Mert ilyenkor természetszerűen csak az egyik családtag látja az eseményeket, amelyek hamar a rögeszméjévé válnak. Míg a másik rendszerint ezen kiakad. Aztán megjelenik egy hóbortos parajelenség kutató is, speciális műszerekkel.

Nem csak az a baj, hogy az egész egy kliséhalmaz. Ettől még nyugodtan betölthetné a funkcióját és ijesztgethetné a nézőt. De képtelen bármiféle atmoszféra teremtésre. Semmi se működik. Sokan az ilyen típusú filmeknél odavannak a minimalizmusért (magától nyikorgó ajtó, árnyak a falon, ilyesmik), ezt lehet jól csinálni (Az elcserélt gyermek) és lehet parasztvakítóan is (Paranormal Activity). Itt viszont a parafaktort annyira takarékra rakták, hogy az embernek még a mikroba rakott pattogatott kukorica hangjától jobban megemelkedik a pulzusa, mint a Lidércnyomás láttán. A végére tartogattak ugyan egy-két "merészebb" trükköt, de mire odáig eljut az ember, egyszerűen elalszik.

Arról nem is beszélve, hogy vannak teljesen felesleges mellékszálak, amelyeket csak időkitöltésre raktak. Ilyen a postással való állandó balhézás, amiből semmi nem lesz. Magának a karakternek sincs különösebb funkciója, nem tart semerre se. A legszomorúbb meg az, hogy próbáltak humort is belecsempészni, de ennek az eredménye inkább kínos, mint vicces.

Nem is fecsérelnék több szót rá, inkább haladjunk. A lényeg, ha el akartok cseszni másfél órát az életetekből, akkor nyugodtan nézzétek meg. De inkább ne.

2. Kínzó mindennapok - Trouble Every Day (2001)

Rendezte: Claire Denis

Trouble-Every-Day-post.jpgNa most megint kihívom magam ellen a sorsot, ugyanis tisztában vagyok vele, hogy ennek a műnek jelentős rajongótábora van. Noha ez engem soha nem tartott eddig vissza attól, hogy ha valami nem tetszik, akkor annak hangot is adjak. Ez ugyanis egy túlértékelt, művészieskedő szar.

Három történetszálat kapunk, melyek párhuzamosan egymás mellett futnak, míg a legvégén össze nem érnek. Ezt a fajta történetvezetést szeretem, már ha annak van értelme. Ebben az esetben ez csak részben igaz. Látunk egy férfit, aki próbálja féken tartani a meg-megszökő feleségét, ki pasikat harapdál szét. Mint később kiderül, egy ritka betegségben szenved, ami olyan szintre növeli a szexuális étvágyat, hogy az agresszióig fajul. Aztán látunk egy másik, friss házaspárt, akik nászútra utaznak Párizsba, legalábbis az asszony így tudja. Pedig párja csak az előbb említett férfit hajkurássza, ugyanis saját magán is kezdi tapasztalni az említett betegség jeleit.

Ez eddig nem is lenne rossz, csak éppen az a baj, hogy mindezt baromi lassan és vontatottan mesélik el. Ráadásul a harmadik szál teljesen érdektelen: egy szobalányt látunk, aki a hotelben tevékenykedik és vélhetően a gazdagságról ábrándozik. A végén ugyan kulcsszerephez jut, de még ez is édeskevés ahhoz, hogy értelme legyen a jelenlétének. Ráadásul kissé erőltetettnek is éreztem, hogy miért, azt majd kommentben jobban kifejtem, most nem szívesen spoilereznék még többet.

Trouble-Every-Day-pic.jpg

A film sokkal inkább dráma, mint horror, ez tény. De drámának is pocsék. Nagyon kevés a dialógus, ami akár pozitív is lehetne, hiszen egy kép többet mond ezer szónál, azonban a látvány is elég sivár. Az olyan dramaturgiai bakikról meg már ne is beszéljünk, mint a két betörő első próbálkozása, ami bosszantóan félbe lett vágva. Illetve az a kérdés is folyamatosan motoszkált bennem, hogy a kannibál nőnk miért nem támadt rá egyszer sem az urára, ha tényleg ennyire nem bír magával? Pusztán a szerelem miatt? Hogy az olyan erős lenne, hogy képes lenne elnyomni egy ilyen erős reflexet is? Sok más kérdés felmerül a film kapcsán, amire nincs kielégítő válasz. A lezárás meg szintén hiányérzetet keltő.

Én baromira untam. Bele lehet sok mindent beszélni, de engem egyáltalán nem tudott magával ragadni. Sokkal feszesebb tempóval is meg lehetett volna csinálni, az érzelmek akkor is átjöttek volna. Így viszont az az érzésem, hogy egy kisfilmes ötletet próbáltak nyújtani, mint a rétestésztát. Kár, pedig annak kiváló lett volna. Hogy lehet az ilyesmit jobban is csinálni, azt az In my Skin egy évvel később megmutatta.

Egyébként ez egy francia-német-japán koprodukciós alkotás.

3. Lovely Molly (2011-2012)

Rendezte: Eduardo Sanchez

2012-lovely-molly.jpgHivatalosan 2011-es, de a nagyközönség csak idén láthatta. Anno írtunk is róla, mint kvázi lehetséges hazai befutó, de remélem mégsem így lesz. Ugyanis meggyőződésem, hogy abból csak bukta lenne a forgalmazónak. Mert bár tény, hogy elméletileg itthon bármit el lehet adni az "Ideglelés alkotóitól" jelzővel. Gyakorlatilag azonban elég ránézni a nálunk csak direkt DVD-n megjelent Bosszú az űrből - Idegenek csapdájában-ra vagy az ide még (joggal) el sem jutott Seventh Moon-ra. Így egyből világos lesz, hogy Sanchez egy csapnivaló rendező. Ezt az alábbi film is megerősíti.

A történet annyi, hogy egy ifjú házaspár beköltözik a nő által megörökölt házba. Csakhogy a férj kamionos, így az asszonykának elég sokat kell otthon egyedül lennie. Ő pedig elkezd furcsaságokat észlelni, amiket viszont csakis ő lát.

Akár izgalmas is lehetne a találgatás, hogy amiket a feleség észlel azok paranormális jelenségek vagy csak képzelgések, de valahogy mégsem az. Egyrészt az atmoszférát eleve megöli a pocsék, amatőr szintű operatőri munka: élettelen, fakó képek, ügyetlen kameramozgás. Néhol még a kézikamera is előkerül. Ugyanaz elmondható, mint a Lidércnyomás esetében is, hogy a rémületkeltés nagyon takarékon van. Másrészt meg alig történik bármi is. Nagyon-nagyon unalmas. Mindezt tetézik a roppant ellenszenves főszereplő karakterével, aminek következtében pont leszartam, hogy mi van vele, mitől is szenved.

Próbál ez is sokatmondó dráma lenni, de ez még feleannyira sem sikerül, mint a Kínzó mindennapokban. Mert ilyen téren semmi újat nem tud felmutatni: drogos múlt, erőszakos apa? Na de kérlek... Ezek már tíz éve is lejárt slágertémák voltak.

Én a helyetekben messziről kerülném.

4. The Oregonian (2011)

Rendezte: Calvin Reeder

the_oregonian_poster.jpgA pofátlanul becsapós előzetesek közül ez viszi a pálmát. Emlékeztek még? Másfél éve azt hittem, hogy ez majd jó kis grindhouse hatású rape & revenge móka lesz. Hát kurvára nem. Ez egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon elvont LSD-trip.

Sztorija voltaképpen nincs is. Egy beszittyózott csaj balesetet szenved autójával, melynek következtében elgázol egy piknikező családot. Ezt követően elkezd kómásan bolyongani és közben mindenféle fura alakkal találkozik. 10 perc után azt hittem, hogy értem a filmet, hogy a nő halott és most megszenved bűnéért vagy ilyesmi. Ennek következtében el is kezdtem unni, és vártam az igazamat. Amit végül nem kaptam meg! Ami hagyján, mert meg is lephettek volna, de a lezárás olyan szinten összezavart, hogy még a mai napig nem tértem magamhoz.

De kit érdekel egyáltalán a lezárás, ha az odáig vezető út egy nagy katyvasz, és mindemellett még unalmas is?! A film tobzódik a WTF? jelenetekben, kezdve a szivárványszínűt pisilő embertől a szőrös, zöld kabalafiguráig. A csúcspont az, amikor a nő látja kívülről saját magát, amint dugják, felnyitják közben a hátát, majd jön a szivárványt pisilős fickó és egy omlettet (!) tuszkol a sebbe. Pusztán emiatt az agyfasz jelenetért érdemes megnézni, mert ha ezt látod, akkor már láttál mindent az életben. Innentől kezdve abba is lehet hagyni a filmgyártást. Kész. Vége.

A technikai kivitelezésről meg nincs egy jó szavam se, ahogy a színészeknek csúfolt jelenlévő emberekről se. Ez úgy szar, ahogy van. Ebbe képtelenség bármit is belemagyarázni, vagy ne adj Isten megfejteni.

5. My Ex / Fan kao (2010)

Rendezte: Piyapan Choopetch

my-ex-post.jpgNincsen ilyen lista a kötelező ázsiai darab nélkül, ez a trágya Thaiföldről származik.

Van egy híres színész, aki nem csak a filmjeiről nevezetes, hanem arról is, hogy előszeretettel váltogatja barátnőit. A legszomorúbb azonban az, hogy itt nem csak a tipikus "celeb kapcsolatokról" beszélünk, hanem kőkemény szerelmekről, így nem kicsit összetöri a lányok szívét. Noha a film alapfelvetése az, hogy miért baj mindig másnál keresni a szerelmet, meg honnan tudja az ember, hogy megtalálta az igazit? Ez érdekes téma, nagy kár, hogy egy ilyen ócska produkció foglalkozik vele.

A lényeg, hogy az egyik exnek a szelleme bizony lépten-nyomon követi hős szerelmesünket, majd szép lassan eljut a tettlegességig is. Nagyjából ennyi, igazából szabvány kísértetsztori, annak minden jellemző tulajdonságával együtt. Na jó, másképpen kellene fogalmaznom, mert ezzel talán azt sejtetem, hogy ez egy egész fogyasztható darab. Szó sincs erről. Csak egy mezei kliséhalmaz.

A legnagyobb baj a megvalósítással van, szaglik az alacsony költségvetéstől. Borzasztó képi világ, nevetséges szellemmegjelenítés, gyatra vágások. Ez utóbbira jellemző az, hogy képesek a történet szempontjából teljesen felesleges jeleneteket abszolút rosszkor beszúrni. A kedvencem az, amikor két halottnak a közös jelenetét vágják be csak úgy. Az ilyen hiba megengedhetetlen.

Bár a végén kapunk valamiféle fordulatot, egyszerűen mindent megöl a silány megvalósítás és az ezerszer látott panelek. Abszolút kihagyható. Nem is értem, hogy még ugyanabban az évben hogy voltak képesek még egy folytatást is összehozni neki...


1. Lidércnyomás: 1/10

2. Kínzó mindennapok: 4/10

3. Lovely Molly: 3/10

4. The Oregonian: 1/10

5. My Ex: 2/10

A bejegyzés trackback címe:

https://horrormirror.blog.hu/api/trackback/id/tr214796117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mercury 2012.09.23. 12:06:22

Ezt a The Oregonian-t meg kell néznem :D :D Egyszerűen késztetést érzek rá, hogy életem folyamán lássak egy ilyen igazán elmebeteg filmet :D

Mercury 2012.09.24. 22:01:41

Jelzem, megnéztem és nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy SOHA NE CSINÁLJA EZT UTÁNAM!!!KOMOLYAN!!!

Tiger Woods 2012.09.25. 10:03:07

a trouble every day volt az egyik első meglepően naturalista vérengzéseket bemutató film, amit moziban láttam, úgyhogy nálam az alap (már vincent gallo miatt is).

a lovely mollyt meg nagyon vártam már, de sajnos nem sikerült végignéznem. az egy geci rossz film.

Nahvalr 2012.09.25. 11:51:47

a trouble every dayt én is nagyon untam de attól még nem rossz film, csak az adott hangulatban kell nézni.

@Mercury: uh, pedig már néztem volna :D


süti beállítások módosítása