Talán most minden eddiginél jobban próbálok lépést tartani az idővel, hogy az év végén esedékes toplistámra tényleg úgy tudjak hivatkozni, hogy "hiánytalan". Persze ez lehetetlen. Azért most következzen 7 (!) darab film, ami már megtekinthető. Előre szólok, hogy semmi kiemelkedő nincs közöttük.
1. Az egyezség - The Pact
Rendezte: Nicholas McCarthy
A trailer alapján nem voltak túl nagy elvárásaim, egy szabványos, de nézhető kísértet sztorinak ígérkezett. Voltaképpen az is. Már maga a sztori sem egy nagy szám: fiatal anyuka beköltözik nem rég elhunyt mami házába, majd hívja nővérét, hogy ugyan jöjjön már el a temetésre. Másnapra azonban a tesó üresen találja a helyet. A rendőrség persze tehetetlen, a gyerek le van szarva (szó szerint, ugyanis elég hamar félre teszik a szerencsétlen), így elindul a szokásos magánnyomozás.
Szellemeket említettem és kapunk is. Dobálja főhősnőnket, meg üzenget is neki. Aztán a végére kiderül, hogy közben egy nagyon is élő dolog van a háttérben... A történet túl azon, hogy sablon elemekből építkezik, még néhol kifejezetten lyukacsos is. Azért vannak kifejezetten élvezhető percei, para pillanatai, de összességében nem ájultam el tőle.
Kivitelezés tekintetében egyáltalán nem rossz, a színészek viszont nem túl meggyőzőek. Mi több, még az általuk formált karaktereik sem érdekesek. Ez alól kivételt képez az "elvarázsolt tekintetű" médium lányka, na ő kaphatott volna nagyobb teret is. Többet nem is tudok róla írni. Csak a műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani, mert amúgy eléggé kiszámítható. Csak egy nagyon piciny eredetiséget tudtak belecsempészni és az sem teljesen kielégítő. A legeslegvégi pár másodperces lezárás meg a szánalom csúcsa.
2. Exit Humanity
Rendezte: John Geddes
A Scarce alkotójának új filmje, ehhez mérten szintén kanadai. Ez azért is meglepő, hiszen az amerikai polgárháborút követő időszakban játszódik.
Apuci háborús veterán (ezúttal déli, kész csoda), ami úgy ért véget, hogy a zombik ellepték a Földet. Igen, egy alternatív történelmet kapunk. Békében élne feleségével és fiával, azonban mindkettőjüket megtámadja a kór, és nincs mese, meg kell őket ölni. Ettől ő érthető módon nagyon depressziós lesz. Végül elhatározza, hogy gyermeke hamvait elviszi egy vízeséshez, hiszen anno megígérte neki, hogy egyszer majd láthatja. Közben találkozik egy miniatűr "hadsereggel", akik egészséges embereken kísérleteznek, hogy megtalálják az ellenszert a fertőzésre. Meg persze jóbarátokra is lel.
A filmmel rengeteg probléma van. Egyrészt pofátlanul és otromba módon lop. Ez kérem Az út, a The Walking dead (a sorozat természetesen), a Holtak földje, A kilencedik légió, a 28 héttel később és még ki tudja, hogy hány film torz gyermeke. Ráadásul rettenetesen ostoba is. Túl azon, hogy képtelen a saját logikáján belül maradni, még a nézőt is hülyének nézi. Nem is egyszer. Ez az "alkotás" egy retardált torzszülött. Ráadásul az a fajta, amelyik nincs tisztában a korlátaival és okosabbnak hiszi magát a társainál. Az ilyennek nem elnézni kell a hibáit, hanem záptojással kell megdobálni. Mert ez a förmedvény annyira, de annyira drámai akar lenni, hogy már kilométerekre érezni az izzadtságszagot. Ennél még egy mosópor reklám is hitelesebb. Abszolút súlytalan az egész.
Mindezek mellett még kibebaszottul lassú, vontatott és unalmas. Beigazolódott a félelmem az előzetest látva, de erre nem számítottam. A dialógusok semmitmondóak és kifejezetten fárasztóak. Egyetlen értékelhető dolog benne a kivitelezése, de attól se esik hanyatt tőle az ember. Sőt, a rajzfilmes betétek csak rontanak az összképen. Ennyire még nem akartam csendben agyvérzést kapni egy film nézése közben.
Erről tudtam volna hosszabban is írni, de inkább fogadjátok meg a tanácsomat és kerüljétek, de tényleg.
3. Axed
Rendezte: Ryan Lee Driscoll
Most következzen egy sokkal nézhetőbb alkotás, Angliából.
A főszerepben itt is egy apuka van. Őt kirúgják, ami csak az utolsó csepp volt a pohárban, hiszen a családjával sincs megelégedve. Mindenesetre elviszi őket egy "spontán" kiruccanásra a semmi közepére. Aztán szép lassan bekattan és előkerül egy vadiúj fejsze...
Igazából semmi extra, a fejszével a saját családjára támadó apuci képe már a Ragyogás óta bennünk él. A motiváció azonban itt sokkal kézzelfoghatóbb. Persze a megvalósítás már korántsem mérhető az említett klasszikushoz. Látszik a minimális költségvetés, de nagyon ügyesen lavíroztak vele, mondhatni felismerték a határaikat. Ettől függetlenül tényleg nem kapunk mást, mint a fater bekattanásának a folyamatát. A család többi tagja ugyan kissé sablonos, de ettől lesznek hitelesek. Van csalfagyanús feleség, kurvás lány és nyámnyila (tán meleg?) fiú. A felsorolást látva már nem is csodálkozunk a történet alakulásán.
Ugyan semmi kiemelkedő, egyedi mozzanatot nem tartalmaz, mégis alapvetően élvezhető alkotás. Nincsenek üresjáratok, végig megy a cselekmény a maga közepes tempójában. Sarkalatos pont egy ilyen típusú műnél az alakítások, de ezzel meg lehetünk elégedve. Leszámítva a kis nyomi gyereket, aki alkatra telitalálat, de szegényke abszolút nem tud játszani.
Egyébként vér és egyéb finomságok vannak szép számmal, vagy legalábbis több, mint amire számítana az ember. Az imdb-n látható "comedy" jelzőt meg tessék szépen elfelejteni, egy-két vicces beszólást tekintve egyáltalán nem humoros. Viszont, ha annak szánták, akkor itt komoly problémák vannak.
4. Adam Chaplin
Rendezte: Emanuele De Santi
Máris megvan számomra az idei év egyik legnagyobb csalódása. A trailer nekem abszolút bejött, valami sötét trash-ra számítottam. Valami agyatlan vérfürdőre. Valami kis szórakoztató marhaságra. Sajnos helyette egy unalmas és mindenféle koncepciót nélkülöző trágyát kapunk.
A történet olyan, mint egy Holló-karikatúra: a "rocker külsejű" srác nőjét gengszterek megölik, erre bosszút esküszik és még valami földöntúli hatalmat is kap. Ennyi.
Most tekintsünk el a gyatra technikai megvalósítástól, hiszen e mögött még egy Asylum szintű stúdió sincs, abszolút egy olasz baráti társaság munkássága. Úgyhogy ebbe bele se kötnék, pedig lehetne rendesen. Mindemellett vannak egész korrekt megoldások is.
Az igazi probléma magával a történettel van, ugyanis baromi lassan halad, annak ellenére, hogy faék egyszerű, vagy legalábbis annak kellene lennie. Hogy kitöltsék az alkotók az űrt, bevonnak egy pankrátor külsejű fickót, kap egy teljesen önálló részt, aminek egyszerűen nincs funkciója. Nem tesz semmi pluszt a filmhez. A másik nagy kérdőjel számomra a rengeteg fordított kereszt, amiből több van, mint szponzor lógó egy átlagos magyar kereskedelmi filmben. Funkciójuk meg semmi, mert ugyanúgy használja a "hős" is, mint a "főgonosz" is. De a szerencsétlen készítők még arra se képesek, hogy a vak karakterről elhitessék, hogy nem lát. Ha nem szólnak, fel se tűnik! Ha pedig a dialógusokat nem improvizálták, akkor a srácoknak venniük kellene néhány ezzel kapcsolatos tanórát, mert az itt hallhatóak borzalmasak.
Nagyon gyenge, kár érte. A szívem szakad meg.
5. Utazás a nácik központja felé - Nazis at the Center of the Earth
Rendezte: Joseph J. Lawson
Ha már az előbb megemlítettem, jöjjön egy hamisítatlan Asylum-mű. Ki hitte volna, hogy a "legendás" gagyigyár egyszer nem egy hollywoodi blockbustert, hanem egy kissé "fan made" finn filmet, az Iron Sky-t fogja meglovagolni? Azonban most igyekeztek egyediek lenni, hiszen a két mű között csak a világuralomra törő nácik jelentik a közös metszéspontot. Minden egyéb, még maga a műfaj is teljesen más. De ez gondolom már leesett, hiszen itt van a blogon:)
A cím sokatmondó: itt tényleg a Föld közepén (?) élő világháborús náci katonákról van szó. Az Antarktisz alatt, teszem gyorsan hozzá. Ezt egy csapat kutató felfedezi, amit persze meg is szívnak, és kísérletek áldozataivá válnak, mi több, maguknak is segédkezniük kell a kutatásokban.
Ne kerüljük a forró kását: ez egy rossz film. Na de Asylum mércével mérve ez egy valóságos mestermű! A film első fele meglehetősen komor és brutális (arcletépés, rothadó bőr). Míg a másodikba bedobnak egy akkora mindfuck-ot, hogy szó szerint éreztem, ahogy a film szépen megerőszakolja az agyféltekéimet. Az a fajta baromság, aminek az embernek vigyorognia támad kedve, hogy "Ne, ezt nem hiszem el". Sajnos az Index sikeresen lelőtte ezt a poént a kritikájában, így attól kíméljétek meg magatokat, mert különben a hatás nem lesz ugyanaz.
A kivitelezés is meglehetősen korrekt. A CGI ezúttal csak néhol gáz (robbanások), de pl. a film végén látható repülő csészealj baromi jól néz ki. A színészek se annyira két filléresek, mi több, Mengele karakterét egész jól eltalálták.
Természetesen azért tele van hibákkal, amikbe felesleges is belekezdeni (pl. következetesen ragaszkodnak ahhoz, hogy a Föld belsejében kék ég és zöldellő fák vannak). Ennek ellenére melegen ajánlom mindenkinek, aki vevő az agyzsibbasztó baromságokra.
6. Underworld: Ébredés - Underworld: Awakening
Rendezte: Mans Marlind és Björn Stein
Bevallom ezt csak azért néztem meg, mert mindenhol azt regélték, hogy ez most teljesen más, mint az eddigi részek. Hogy jó véres, már-már trash szerű. Meg hogy tömény akció.
Nos, nem egészen.
Számomra a film már az alapkoncepcióját tekintve elvérzett. Ugyanis a történet szerint az emberiség ráeszmél, hogy rajtuk kívül még vámpírok és farkasemberek is léteznek, és -nagyon helyesen- módszeres irtásba kezdenek. Ezt pedig igyekeznek rossznak beállítani. De kérdem én: élnétek egy olyan világban, amikor nem tudhatod, hogy nem egy bestia eledele leszel? Na ugye. A főszereplő meg ugye egy vámpír, aki "belőlünk" táplálkozik. Nem egy női Penge. Mégis miért drukkolnánk neki? Miért kellene izgulnunk miatta? Ez az eddigi részekben nem zavart, mert abban az ember nem került ennyire előtérbe. Itt viszont már az elejétől fogva ellenszenves.
De nem csak ez a baj. Hanem minden más is. A történet ostoba, még ostobább fordulatokkal. Mi több, indokolatlanul naiv is. Most komolyan, milyen horror az, amiben EGYETLEN EGY pozitív szereplő se hal meg? Még egy feltámasztást is látunk, ami akkora egy WTF, hogy azt hittem lefejelem a falat. Ez csak azért nem következett be, mert már előtte legurultam az ágyról, amint kiderült, hogy vámpírunknak gyermeke született! Miazisten?! Ez a két momentum több kérdést vet fel, mint a Prometheus teljes játékideje. Mondanom se kell, hogy tollpihe könnyedséggel szállnak el felettük. Beszarás.
Most jöhet a kérdés: azért látványos? Fogjuk rá. Csak épp baromira üres. Selene ugyanis itt már egy valóságos Terminator, mindenen könnyedén átgázol, így baromira érdektelen az egész. Ezt a hibrid dolgot meg nem tudom, hogy miért kell az első rész óta erőltetni, nagyon gáz.
Csak a széria kedvelőinek ajánlom, de ők meg már úgyis látták.
7. Elveszett - Gone
Rendezte: Heitor Dhalia
Kis érdekesség, hogy ezt és az előbb említett Underworld epizódot is ugyanaz az Allison Burnett írta. Noha a két mű közötti távolság kilométerekben mérhető.
Ez egy könnyed thriller. A történet abból a szempontból egyedi, hogy a főhősnőnk már átélt egy elrablást. Sajnálatos módon a rendőrség nem hiszi el a meséjét, mi több, pszichiátriai kezelést is kap. Egy nap azonban arra megy haza, hogy nővére nincs otthon. Nagyon hamar arra a következtetésre jut, hogy elrabolták, mi több, ugyanaz a fickó a tettes. Természetszerűleg a fakabátok most se hisznek neki, ráadásul még őt kezdik el üldözni, csak mert magánnyomozósába kezd. Nem mellesleg pisztollyal.
Innentől kezdve nem látunk mást, mint hogy a lányka emberről emberre megy és mindenkinek belehazudik a képébe valamit. Ez lenne az ő "nyomozási módszere", ami egy idő után baromi fárasztóvá válik. Amint az sejthető, a készítők igyekeztek minden eshetőségre felkészíteni a nézőt. Vagyis a végkifejlet lehet az, hogy az egyik mellékszereplő a tettes (mindenkit gyanúsnak állítanak be, elég "vicces"), a a főszereplő lehet tudathasadásos, vagy csak egyszerűen egy ismeretlent üldözött végig. Az ilyesfajta történetvezetést bravúrnak gondolhatták, de a visszájára sült el. Ugyanis teljesen mindegy, hogy mi lesz a vége, mert az rohadtul nem lesz váratlan és nem lesz egyedi se. Így alacsony pulzusszámmal, nyugodtan végig lehet nézni, mert igazán nincs is min izgulni.
Mindezek ellenére nem untam, csak épp nem volt képes meglepni. Még egy enyhe Bárányok hallgatnak utánérzést is képesek voltak beletuszkolni. A végkifejlet sajnos összecsapott, mi több, hamar ráeszmél az ember, hogy túl sok szerencsés véletlennek köszönhetően jutottunk el idáig.
A színészekre itt nem lehet panasz, sokuk ismerős lehet: Amanda Seyfried, Jennifer Carpenter (bár neki csak három jelenete van), Wes Bentley (az ő karaktere meg teljesen felesleges), Daniel Sunjata (neki van egy poénja az egyik sorozatával kapcsolatban) és Sebastian Stan (ennyire unott színészt is ritkán látni).
Friss kommentek