Új sorozatot indítok, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken.

La maschera del demonio / Black Sunday / The Mask of Satan (1960)

Rendezte: Mario Bava

Hogy az olasz filmesek sosem ismertek határokat, tabukat, sőt, egyenesen úttörői voltak a horrornak, azt jól példázza ez a sokcímű, 1960-ban készült alkotás is. Meglepő a gondolat, hogy egyes országokban (pl. Nagy-Britanniában) anno betiltották, ami manapság már persze (tudtommal) mindenhol feloldást nyert.

Miért is? Hiszen ránézésre ez egy egyszerű vámpír-történet, ami elég sok mindenben hajaz a nagy elődre, a Drakulára. Elég ha a történetet nézzük: van egy középkori boszorkány és segédje, akiket a Sátán maszkjával az arcukon temetnek el, ügyelve arra, hogy soha, senki ne "ébreszthesse fel" őket. Itt gyorsan megjegyezném, hogy a nyitó jelenet az valami zseniális, rögtön meg is értjük az erős cenzúrát: a maszkok ugyanis belülről szegecseltek  (ergo nem csak a megbélyegzés volt a cél) és a felhelyezésüket végig a szemünkkel követhetjük. Amolyan retro-gore feelinget áraszt magából, amihez párosul a '30-as évek klasszikusainak a hangulata is.

Tehát: hivatalosan, olyan "mindenki egyért" közös, egységes jegyáras mozizás idén sajnos nem lesz, azonban a legtöbb moziban mégis lesz akció 16.-tól (holnaptól) 19.-ig (vasárnapig). Persze mindenki más néven fogja futtatni, mindenesetre ez egy kedves gesztus tőlük.

Az árak (ahogy a legismertebbeket elnéztem) 520 ft és 590 ft közé vannak belőve, a 3D filmek pedig 720 ft és 790 ft között lesznek.

Azonban muszáj hangsúlyoznom, hogy az árak nem vonatkoznak a Kaptár 4: Túlvilág 3D c. filmre!

Ami sajnálatos, hiszen beleillik az oldal profiljába, bár egy index cikk szerint ez az epizód rém gyenge lett, én meg eleve szkeptikus vagyok a bűn rossz harmadik rész miatt.

Így csak két filmet tudok a blog nevében ajánlani:

Egyik kedves törzskommentelőm már nagyon hiányolta ezt a műfajt, ami valahol jogos is, hiszen már rég írtam ilyesmiről. Akkor íme egy ínyenc falat, egyenesen Norvégiából, a folytatásával együtt!

Hideg préda - Fritt Vilt / Cold Prey (2006)

Rendezte: Roar Uthaug

Mint azt sokan tudjátok, hogy ez az ország már jeleskedett a blogomon egy egész nézhető filmmel, a Hora-val, ami valljuk be, inkább csak egy koppintása a Köpök a sírodra c. förmedvénynek. Így reménykedtem, hogy a történet most végre nem lesz ismerős. A végeredmény felemás lett: ugyan nem koppintottak (tudtommal), de attól még semmi újat nem tudtak hozzátenni, mint egy átlagos, amerikai slasher. Mondjuk ez a hozzáállás emberfüggő, mert aki szereti ezt a fajta sablont és csak kikapcsolódni akar, annak ez be fog jönni.

Azonban 1-2 apróságban mégis eltér a többitől, de mielőtt ebbe belemennénk, nézzük a történetet. Szóval, egy öt fős baráti társaság elmegy a hegyekbe snowboardozni, mert hát abban az országban mégis mi mást lehetne csinálni? :) Ez nekünk jó, mert végre nem egy elhagyott erdőt kapunk, hanem valami újat. Mondanom se kell, hogy  elkerülik a  turistacsalogató kijelölt pályákat, mert minek, amikor hegy-hegy hátán van  ingyé' baszki? Persze hamar kiderül a civilizáció elkerülésének hátránya is: amikor az egyiküket baleset éri, nem tudnak kihez fordulni. Térerő ugye nincs, a kocsit meg olyan messzire parkolták le, hogy inkább becsörtetnek egy elhagyott (?) turistaszállóba.