Első ránézésre minden adott volt egy jó horrorhoz. Jerry Bruckheimer látott szebb napokat is, viszont horrorhoz ritkán van köze, azonban összességében szórakoztató filmek mögött áll producerként. Scott Derricksonnak az Ördögűzés Emily Rose üdvéért és a Sinister filmeket köszönhetjük és hát Eric Bana sem egy rossz színész.

Azonban mégis sikerült a valós eseményeken alapuló horrorból egy nem túl acélos természetfeletti alkotást összehozni. A kritikusok ritkán vannak oda a borzongatós filmekért, a Rotten Tomatoes-on látott 32 % mutatja, hogy nem voltak oda Derrickson munkájáért.

Szerdán kezdte a bevételgyűjtögetést a 20 millióba került produkció, akkor 2.8 millió dollárt gyűjtött be, majd csütörtökön 2.5 millió dollárt tett ehhez hozzá. A hétvégén mindezt szerény 9.5 millió dollárral fejelte meg. Idén nem túlzottan megy a paranormális, misztikus horroroknak.

A poszt címét igazából arra akartam kihegyezni, hogy egy széria harmadik része -kevés kivétellel- mindig a leggyengébb (persze egy esetleges negyedik simán alul tudja múlni). Ezt még nagyon-nagyon régen több példával is sikerült illusztrálnom. A lényeg, hogy 1. ez a film is beáll a sorba, 2. csak most tudatosult bennem, hogy ki is az egyik főszereplő. Aucs.

Cabin Fever: Patient Zero (2014)

Rendezte: Kaare Andrews

Úgy látszik Hollywoodban a mai napig él a Luke Skywalker-effektus, azaz, hogy egy színész neve akaratlanul is összekapcsolódik egy baromi híres film karakterével. Vagyis kvázi eladhatatlanná válik, így kénytelen minden szart elvállalni, amit elé dobnak csontként. Sean Astin is ebben a cipőben jár, aki anno lelkesen Frodó úrfizkodott Samu szerepében, most pedig leginkább olyan művekben szerepel, amik hozzánk el se jutnak. Maximum a film+-ra. Egyébként vicces, de ő sem először szerepel B-kategóriás horrorban, már 2007-ben próbálkozott a Határvidékkel, amiről én még anno írtam is, de valahogy a jelenléte nem tűnt fel. Igazából most is csak az imdb-nek köszönhetően szúrtam ki. Ez betudható annak, hogy azóta sokat fogyott és nem kellett kicsinyíteni a magasságát. Mindegy, alakítása amúgy se tudná megmenteni ezt a förmedvényt.

Mielőtt elkezdeném az ütlegelést, tegyünk egy gyors, kötelező megemlékezést az előzményekkel kapcsolatban. Eli Roth művét a mai napig imádom a '80-as évek hangulatával és beteg humorával. A Ti West-féle folytatás nagy csalódásnak bizonyult, mert bár a történet folytatódott, ahol abba maradt, de a hangulata tini-horror szintre degradálódott. Ami külön fájó annak fényében, hogy tudjuk, hogy a rendező tud nagyon is hiteles retro hangulatot teremteni (ha mást nem is). Azóta mindkét rendező karrierje felfelé ível, szóval a Kabinláz sorozat tekinthető egyfajta bizarr kabalának is.

Amikor tavaly nyáron írtam egy kis sorozatösszefoglalót a The Killing című remekműről, még kérdéses volt, hogy lesz-e 4. évad, csak reménykedtünk benne. Mostanra viszont már biztossá vált, mivel az évad kész, a dátum kitűzve, így nekünk csak annyi a dolgunk, hogy az italt behűtsük, a pizzát pedig már most megrendeljük augusztus 1-jére, ugyanis The Killing-maraton vár ránk!

Az új szezonról azt érdemes tudni, hogy mivel az AMC már kidobta a sorozatot, országos tévécsatornán már nem fogják sugározni a befejező etapot, viszont a Netflix internetes streaming oldal a műsorára tűzte. Nem igazán világos, miért kapott cancelt az AMC-től, hiszen stabilan hozta még a harmadik évad is a nézettségi adatot, amire beállt nagyjából az első évad közepén, de ők tudják. Lehet, hogy úgy érezték, nincs már sokkal több ebben a sorozatban, főleg két ennyire erőteljes karakterrel.

Victor Garcia, a Tükrök 2 és a Hellraiser: Revelations rendezője készítette a The Damned horrort. Peter Facinelli játssza David Reynoldst, a frissen megözvegyült férfit. Kolumbiába utazik, ahol balesetet szenved és egy régi fogadóra lelnek. Az alagsorában egy bezárt lányt találnak. De talán jobb lett volna, ha lakat alatt marad.

purga: korábban már volt róla szó, csak akkor még Gallows Hill néven futott.

Az '50-es évek Spanyolországában járunk. Montse egyedül neveli húgocskáját, miután anyjuk belehalt a szülésbe, az apjuk pedig gyáva volt felnevelni őket. Így a nővér anyja helyett anyja lett testvérének. Együtt élnek egy madridi apartmanban. Külön szerencsétlenség, hogy Montse agorafóbiában szenved, minden támaszát a húgocskája jelenti. Így nehezen viseli meg, amikor rádöbben, hogy lassan ő is nővé érik. Képbe is kerül egy fiatal udvarló... na ekkor szakad el a cérna.

Azt már rengeteg filmmel bebizonyítottuk a blogon, hogy a spanyolok a horror istenei. Ennél fogva az elvárások magasak. Az előzetes hangulatos, viszont kissé hollywoodiasra sikeredett. A film nemzetközi címe Shrew's Nest lesz, ahogyan az az alábbi plakáton is látható.

Mivel korábban írtam már Polanski filmváltozatáról és a négy részes minisorozatról is én fogok, így szerettem volna, ha a könyvet is én mutatom be a magam módján. Szerencsére alt.end készségesen átengedte a terepet.

A könyv nem rég jelent meg, huszonhárom évvel az első hazai kiadása után, ami akkor még Rosemary gyermeket vár címen futott. Ezúton is szeretném megköszönni az Agave kiadónak, amiért szó nélkül rendelkezésünkre bocsájtott egy recenziós példányt! (Őrület, egyszerűen csak kérni kellett.)

Ira Levin: Rosemary gyermeke - Rosemary's Baby

Bizonyára hazánkban többségében vannak velem együtt azok, akik előbb látták a filmadaptációt, mintsem olvasták volna a művet. Ez sok esetben hátrányt szokott jelenteni olvasás közben (tapasztalat), hiszen akaratlanul is bevillannak egy-egy ismerős helyzetleírásban az odaillő képsorok. De már maguk a szereplők kinézete is élénken él a fejekben, szerencsés esetben persze az adaptáláskor az alkotók ügyelnek a hasonlóságra. Nagyobb probléma persze akkor van, ha a cselekményekben gyökeres eltérések fedezhetőek fel a két médium között. Igaz, ez nézőpont kérdése, mert így legalább meg tudják lepni a befogadó személyt.

Jelen esetben azonban minimális meglepetésben lesz része az olvasónak, hiszen ahogy maga Levin is írja az utószóban (2003-ban), hogy Polanski talán az, aki képes volt a leghűebben adaptálni könyvet vászonra. Nehéz ezzel vitatkozni, mert utólag belegondolva valóban profi munkát végeztek a stúdióban. A rendező csak azokban az esetekben változtatott, amik oda nem illőnek tűnhettek a forgatókönyv szempontjából. Ilyen például Rosemary vidéki kiruccanása is. Azért nem kell megijedni, hogy felesleges neki kezdeni a regénynek, hiszen az ördög a részletekben lakozik (ha-ha).