"Ám ahol szörnyeteg van, a csoda ott van."
Ogden Nash: Túl ritkák a sárkányok
Napjainkban egyre inkább divatos a régi, mindenki által ismert történetek felelevenítése, újként való elmesélése. A következőkben tárgyalásra kerülő novella is erre az elvre épül: egy régi történetet mesél el új szemszögből, miközben a gyermekeknek szóló történet horrorrá alakul. Az angol eredeti 1998-ban jelent meg, ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy nyilvánvaló legyen: Gaiman műve nem a mostani divatot lovagolja meg, hanem azok közé az opusok közé tartozik, amelyeknek köszönhetően mások is felfedezték a régi meséket.
Neil Gaiman korunk egyik legfelkapottabb és egyben legtehetségesebb írója. A neve a kilencvenes évek elején a Sandman-képregényekkel robbant be a köztudatba, de novellái és regényei legalább akkora olvasottságnak örvendenek, mint az azóta kultikussá vált képregény. Emellett verseket és forgatókönyveket is ír, tehát elég színes életműve van. Talán ő a legjobb példa arra, mennyire nem állja meg a helyét az a máig létező beidegződés, amely az irodalmat „magas“ és „alacsony” vagy „populáris“ művekre ossza. Gaiman bebizonyította, hogy bármelyik peremműfajon belül létrehozható olyan alkotás, amely az igényes kivitelezésen kívül hatalmas olvasottságnak is örvend.
Friss kommentek