Mostanában szinte csak fikázás volt, ideje valami jót is bemutatni. Következzen egy vérbeli angol farkasemberes horror! Amire korábban már volt itt példa a Démoni harcosok képében. Egyébként a két filmen ugyanazok a producerek dolgoztak.
13 Hrs / Night Wolf (2010)
Rendezte: Jonathan Glendening
Sarah visszajön Amerikából, hogy egy kis időt együtt tölthessen családjával. A családi birtok természetesen egy eldugott erdőben van és egy valóságos kastély áll a közepén. Apuci a számlákkal szenved, anyuci meg egyszerűen lelépett valahova. A tesók meg a baráti körrel szívnak és buliznak. Teszem hozzá, hogy bevették a 13 éves kisöcsit is, ami igencsak büntetendő cselekmény.
Mindenesetre látszólag minden rendben van, sztorizgatnak, hülyéskednek. Igaz, az már ekkor levehető, hogy a csapatban ott lappanganak a korábbi sérelmek is, amik majd később a felszínre fognak törni. Ez a felvezetés eléggé unalmas és semmi jelet nem mutatna arra, hogy mi most egy horrort látunk. Nem tudom, hogy ez szándékos húzás volt, de annál nagyobbat ütött, amikor hirtelen felfedezik apuka kibelezett tetemét. Mondhatni elég gyorsan bedobnak minket a mélyvízbe, ami jól esik, főleg ilyen melegben (bocs a képzavarért).
Hamar kiderül, hogy valamiféle lény a hunyó, ami nem szarozik és hamar rájuk ront. Kínjukban a padlásra menekülnek. Persze itt sem időzhetnek időtlen időkig, úgy hogy egymás után jönnek a többé-kevésbé sikeres ötletekkel. Végül is sikerül rendőrt hívniuk, innentől fogva meg néha párhuzamosan láthatjuk az illetékes biztos urat, aki segítségül hív egy sintért (elvégre valami veszett állatról locsogtak a kölykök).
Ettől kezdve a forgatókönyv ismerős: a srácok szépen egyesével elhaláloznak, ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Na de! Nem feltétlen abban a sorrendben, ahogy azt elvárnánk. Ez csak félig szerencsés húzás, mert a kötelező "mókamestert" elég hamar kiírják, aminek az oka érthető is, de erről később. Az egyik legsótlanabb viszont nagyon sokáig húzza.
Nem egy nagy durranás, de szerintem eléggé hangulatos. Képes atmoszférát teremteni. Ami a hangulatos színezés és korrekt operatőri munka számlájára írható. A farkasemberünk (mert az csak kiderül a végére) "nézőpontja" viszont totál felesleges és eléggé hangulatgyilkos, ahogy vörösen látunk mindent. Illetve a vérrel is felemásan bántak. Néhol túlságosan is keveset mutatnak, pedig lenne mit. Ja és képesek kétszer is eljátszani azt, hogy lesz csöcsi, de aztán mégse. Ritka nagy gonoszság.
Az viszont külön tetszett, hogy a szereplők többsége némely szituációban kifejezetten hitelesen viselkedtek. Aki félve telefonált, annak elhittem, hogy tényleg fél, ahogy remegett egész testében és összefüggéstelenül beszélt. Vagy amikor lábon lőttek egy másikat, az nem csak "felszisszent", hanem üvöltött, mint a sakál. Lehet, hogy ez a többségnek nem nagy dolog, de rám üdítően hatott.
Onnantól, hogy elkezdődik az akció, ezerrel pörög a film, nincs megállás. Leszámítva persze a közbevágott zsarus jeleneteket, de azok is elviselhetőek. Ráadásul maga a játékidő se túl hosszú, még stáblistával sincs meg a 80 perc. A vége is rendben van, mondhatni kerek lett tőle az egész sztori.
Még egy fontos dolog, amin sok farkasemberes mű elvérzik: maga a lény megformálása. Ugyan csak a végén látjuk teljes valójában, de én maximálisan megvagyok vele elégedve. Nem hagyományosan formálták meg és ez külön tetszett. Sőt, még egy kis átváltozást is láthatunk, ami szintén pofásan sikerült.
A színészek közül a már említett "vicces gyereket" emelném ki, akit nem más formál meg, mint Tom Felton, a Harry Potter filmek szőke gecije. Így viszont meg is van a magyarázat a viszonylag rövid játékidejéért, hiszen nem lehetett egy olcsó mulatság beszervezni. Mindenesetre elmondhatja magáról, hogy előbb próbálta ki magát horrorban, mint kollégája, Radcliffe. Igaz, ez már 2008-ban megtörtént a The Disappeared-nek köszönhetően.
Friss kommentek