A rendező legismertebb művéről, a Cannibal Holocaustról (a továbbiakban CH) már nem is tudom, hogy hányszor tettem említést. Azonban -mint kiderült-, nem ez volt az első kannibálos film, amit alkotott. Mi több, magát a műfajt sem ő teremtette meg, hanem 1972-ben Umberto Lenzi a Il paese del sesso selvaggio-val. Bár tény, hogy igazi hullámot Deodato indította el a moziiparban. De most maradjunk a jelen tárgyunknál, ami több címet is kapott az évek során.
Ultimo mondo cannibale / Last cannibal world / Jungle Holocaust / The last survivor (1977)
Rendezte: Ruggero Deodato
Az ember a film nézése közben okvetlenül sem tudja magát elvonatkoztatni a CH-tól. Így én is ezzel kezdeném. Itt nincsenek társadalmi mondandók, ugyanakkor a másikkal ellentétben az események valóban megtörténtek. Már amennyire lehet hinni a túlélő Robert Harper-nek. Miről is van szó? Négy fő átrepül egy kisgéppel a bennszülött törzsektől hemzsegő Amazonas felett, azonban egy műszaki hiba miatt kénytelenek landolni. Mondanom se kell, hogy az ott élők rögtön kiszúrják őket.
A szereplők többsége nagyon gyorsan "eltűnik", így nem sokára csak a már említett Harper-nek a kálváriáját követhetjük. Mert bizony őt elfogja egy primitív kannibál törzs, és "börtönbe" zárja. Hogy miért nem eszik meg rögtön, később arra is fény derül. Mindenesetre sikerül "becsajoznia", természetesen az egyik helyi lakossal. Akit egyébként nem más alakít, mint egy profi kannibál-filmes nő, a félvér szépség, Me Me Lai. Elég, ha csak megemlítem élete főbb alakításait: a már említett Il paese del sesso selvaggio (aka Sacrifice!) és a Mangiati vivi! (aka Eaten alive! - nem ez, hanem egy másik). De láthattuk őt a A Rózsaszín Párduc bosszújában is. Az már más kérdés, hogy ilyen formás dudákkal (amit persze megmustrálhatunk) nem volt túl hiteles bennszülött, de sebaj.
Friss kommentek