Ha volt bármi haszna is annak, hogy az Alkonyattól pirkadatig c. sorozatnak megnéztem a pilotját, akkor az az, hogy meghozta az eredeti alapanyaghoz a kedvemet. És ha már elkezdtem, akkor a folytatásoknak is nekiálltam. És ha már idáig eljutottam, akkor írhatnék is róluk. És lőn.
Alkonyattól pirkadatig - From Dusk Till Dawn (1996)
Rendezte: Robert Rodriguez
Nem is tudom, hogy érdemes-e erről hosszabban írnom, hiszen gyanítom, hogy az olvasók többsége már látta. Ezt már csak azért is sejtem, mert hozzám hasonlóan rengeteg Tarantino-fan él az országban. Oké, hogy nem ő rendezte, de nem csak hogy az egyik főszereplőt alakítja, de a forgatókönyvért is a Mester a felelős! Aki pont forgatókönyvírásért kapott már két Oscar-díjat, szóval valamit csak tudhat. Rodriguezzel remek párost alakítottak, mindkettőjük munkásságának az esszenciája érződik végig a filmben. Vagyis hallhatunk fekete humorú, sajátos párbeszédeket, mindezt mexikói köntösbe tálalva.
A sztori leírásával túl sok karaktert nem is pazarolnék. Nem csak a fentiek miatt, hanem mert maga a történet nincs feleslegesen túlbonyolítva. Van egy bűnöző páros, akik egy rablás során megölnek jó pár embert, ezért egész Texas a fejüket akarja, hát jó hogy Mexikó felé veszik az irányt! Útközben túszul ejtenek egy háromtagú családot a lakókocsijukkal együtt. Végül elérkeznek egy cicis bárba, ahol szó szerint elszabadul a pokol, mert kiderül, hogy az ott dolgozók mind vámpírok.
A filmet nagyon élesen ketté lehet vágni. Az első rész egy klasszikus road movie, a Ponyvaregény hangulatában. Tele sokszínű, érdekes karakterekkel, veszett szórakoztató szövegekkel és szituációkkal. A nyitójelenet a bolt felgyújtásával zseniális, ahogy egyszerre végletekig feszült, mégis van benne valami bizarr könnyedség, köszönhetően Tarantino paranoid skizofrén bűnöző karakterének. Clooney-é (a két Oscar-díjas Clooney-é) meg kemény, mint a vasbeton. Úgy emlékeztem, hogy van benne valami jófiús lágyság, pedig nagyon nem! Jó, nem egy hidegvérű gyilkos, de neki elhisszük, hogy ha a család nem engedelmeskedik neki, akkor gondolkodás nélkül mészárlást végez.
A harmadik nagy név pedig az Oscar-díjra jelölt Harvey Keitel (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, A vörös sárkány), aki tőle megbízható módon alakítja a hitevesztett papot. Sajnos ezt a karaktert nem éreztem elég kidolgozottnak. A háttere, motivációja rendben van, de valahogy nekem kissé visszás, hogy csak azért fordul vissza az Úrhoz, mert bajban van... Az Úr pedig segít is neki, hiszen a víz "megszentelődik"...Egyébként örömteli, hogy az egyre szaporodó "újító" vámpírmozik között van ez, amiben a vérszívók még "hagyományosak" voltak. Vagyis minden, de minden igaz rájuk, amiket el tudunk képzelni.
Ezzel el is érkeztünk a film második részéhez, ami már egy sokkal harsányabb, könnyedebb vámpír-komédia. Amivel önmagában nincs nagy baj, de ha kihagyják az egész vámpír-vonalat, akkor ki tudja, hogy végül egy mekkora egy klasszikus születhetett volna! Mert alapanyag, konfliktus az lett volna dögivel. Valahol kár is érte, hogy ilyen "pongyola" lett a célállomás, ahová a cselekmény kilyukadott. Amiben például az átváltozás terén nem voltak valami következetesek: valaki rögtön átalakul (vietnami veterán), valaki pedig baromi sokáig húzza emberként (most had ne spoilerezzek, tiszteljük a "szűz kisebbséget" is).
Amikor leültem megnézni, hirtelen realizálódott bennem, hogy te jó ég, ez már majdnem egy 20 éves film! Persze ez nem a kivitelezésen látszódik meg igazán, mert az profi, hanem a szereplőkön! Tarantino vékony, Clooney kevesebb őszhajszállal bírt, sőt még Danny Trejo (!) rövid hajjal (!) és kevesebb barázdával látható! Mind megöregszünk:( Apropó, horror rajongóként muszáj, mert az íratlan törvény kimondja, hogy emlékezzek meg a faszpisztollyal lövöldöző Sex Machine-t megformáló Tom Savini-ről is, aki a műfajon belül az első számú maszkmesternek minősül. Egyik, a blogon is bemutatott munkája Az erdei fantom. Ó jaj, a szintén Oscar-díjra jelölt Juliette Lewisről (Született gyilkosok, A rettegés foka, Gilbert Grape) meg majdnem megfeledkeztem! Ő is milyen szemtelenül fiatal volt még!
Kell-e többet írnom? Nem tökéletes, de szerethető. Tele idézhető szövegekkel, emlékezetes pillanatokkal. Nem csoda, hogy még a Rammstein egyik klipjét is megihlette! Ó és érdemes megnézni a Vérfagyasztó (Curdled) c. fekete komédiát is, ugyanis van egy direkt kikacsintása erre a műre vonatkozóan! Meg amúgy is egész fasza alkotás szerintem.
A lezárásban volt lehetőség folytatásra -két szálon is akár-, de sajnos nem mertek hozzá nyúlni, így kaptunk valami mást...
Alkonyattól pirkadatig 2: Texasi vérdíj - From Dusk Till Dawn 2: Texas Blood Money (1999)
Rendezte: Scott Spiegel
A rendező úrral már találkozhattunk az Intruder kapcsán, ami a maga nemében egy kellemes kis gore-ral fűszerezett slasher. Így már nem is olyan meglepő, hogy a kezdő képsorokban (ami egy remekbe szabott nézői szopatás) magával Bruce Campbell-el találkozhatunk. Ha őt teszik meg főszereplőnek, talán sokkal jobb lett volna a végeredmény.
A történet itt sem bonyolult: egy csapat piti alak összefog, hogy kiraboljanak egy mexikói bankot. Aztán egyikük kivételével mindegyikükből vámpír lesz, ám a rablásról még ekkor sem mondanak le. Ööö azt hiszem tényleg csak ennyi.
Elhiszem, hogy az alkotókon nagy volt a nyomás, hogy ezzel a címmel forgassanak valami olyat, ami akár egy kicsit is megközelíti minőségében a nagy elődöt. Azt is képes vagyok megemészteni, hogy teljesen új sztorit akartak kitalálni, ami meglehetősen lazán kapcsolódik az előzményekhez. Konkrétan Trejo és a cicibár a kapocs, bár utóbbi csak külsőleg hasonlít a megszokott helyhez, belülről mintha teljesen kicserélték volna egy random kocsmáéra. Siralmas. Ebből következik logikusan, hogy kvázi előzményfilmről kell beszélnünk. Csak hogy egy jelenetben utalnak a Gecko-fivérek egy gyilkosságára, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jól ismert eseményekhez köthető lenne, de akkor sem hagyja nyugodni az embert, hogy itt valamit nagyon elbasztak.
Na de próbáljuk úgy tekinteni rá, mint egy teljesen különálló alkotásra! Nos, akkor sem valami jó az összkép. Egyrészt a karakterek nem túl érdekesek és még ki sem dolgozták őket tisztességesen. A fő kérdést pedig ugyan "viccesen" ironizálva maga a film is felteszi, vagyis hogy vámpíroknak mégis mi a frásznak kellene pénz, de ettől baszki még a probléma ugyanúgy megmarad! Egyszerűen nincs motivációja a cselekményeknek! Ráadásul maguk a cselekmények is legtöbbször röhejesek! A mélypont talán az, amikor a főszereplőnk a füstben hadonászik a feszülettel, míg a vámpírrá vált társai rá-rávetik magukat, de úgy, mint valami béna akció játékban. Szörnyű látvány!
Nem, tévedek. A mélypont a napfogyatkozás volt, ami legalább negyed óráig tartott! Ez fizikai képtelenség baszki! Ezt mégis kikkel akarták megetetni?!
A hibákat még lehetne sorolni, de térjünk rá néhány pozitívra is Egyrészt pörög a történet, nem ülnek le az események. Másrészt itt is jó sokan halnak meg. Harmadrészt meg ööö, izé... rövid? Sajnos több nem jut eszembe. Azért valamiért annyira mégsem tudok rá haragudni, nem tudom miért. Úgy hogy lehet, hogy egy kicsit felülpontozom. Most a szívem vezérelte kíméletlen pontozó ujjaimat.
Alkonyattól pirkadatig 3: A hóhér lánya - From Dusk Till Dawn 3: The Hangman's Daughter (1999)
Rendezte: P. J. Pesce
A rendező szintén ismert lehet, és talán sokat elmond róla, hogy megmaradt a "volt egyszer egy jó film, annak a gagyi, mondvacsinált folytatását bízták rám" embernek: Füstölgő ászok 2, Az elveszett fiúk: A törzs, Lopakodók 3... kell-e még bizonyíték? És jelen alanyunk még a jobban sikerült munkája! Ami kissé meglepő módon élvezhetőbb, mint a "második rész"!
Ez viszont már ténylegesen előzményfilm, ugyanis hamisítatlan western stílusban készült. Mondhatni a szerkezeti felépítése kísértetiesen emlékeztet Rodriguez művére. Itt is simán ketté lehet szelni a történéseket: postakocsis "road movie" banditákkal, keresztény házaspárral és alkoholista íróval. Míg a második fele ugyanúgy megmaradt a vámpíros mészárlásnál, csak sajnos kevesebb humorral.
Ellenben a karakterek egész jók lettek! A már említett alkesz író, aki öreg korára mexikói forradalmár akar lenni telitalálat, ahogyan rezignáltan veszi tudomásul a körülötte zajló világot. Az őt alakító Michael Parksot egyébként a Red State-ben nyújtott alakításáért már korábban méltattam. Nagy kár, hogy kis képzavart kelt az, hogy a színész szerpelt már az első részben is... A hittérítő párocska csak első hallásra utánérzései a Keitel figurájának, főleg mert egyikükkel kapcsolatban van egy ötletes fordulat is. A banditavezér viszont kissé felemásra sikeredett. Egyrészt próbálták őt is "vasbeton" keménységűre gyúrni, de talán a kislány felakasztásával elvetették a sulykot. Utóbbi egyébként a rákfenéje az egész filmnek, a karaktert úgy ahogy van ki kellene radírozni a picsába. Az meg megint más kérdés, hogy hogy élhette túl az akasztást?!
A hibái ellenére azért mégis bátran kijelenthetem, hogy egy egész jó film kerekedett ki belőle. A szereplők többsége szuper (és még a postakocsi párost, vagy a hóhért meg se említettem!) és elődjeihez hasonlóan itt sincs alkalom unatkozásra, valamit mindig bedobnak a néző szórakoztatására. A hangulat meglehetősen sajátságos a western köntösnek köszönhetően, amit nem érezni alibi megoldásnak. Azt nem tudom megmondani, hogy jó ötlet volt-e az, hogy ha már ennyire előzmény, akkor kaphattunk volna-e válaszokat a bár keletkezésével kapcsolatban is. Persze az is vicces, hogy a semmi, jobban mondva a sivatag közepén lévő csehó mekkora tömeget volt képes egy este megtölteni...
Szerintem egy próbát érdemes vele tenni. Igaz, ki is hagyható, azért a hiánya túl nagy űrt nem fog az életetekben kelteni. A stáblista végén pedig bónusz jelenet található, amit ajánlott megnézni!
Friss kommentek