Obama ismét nyert (most mondanám, hogy gratulálok neki, de az üzenet a büdös életben nem jutna el hozzá, szóval hagyjuk). Mi pedig szolidárisak vagyunk a hoppon maradt republikánusokkal és emlékezzünk meg egy olyan slasherről, amiben egy Ronald Reagan-nek öltözött mániákus öli halomra a büdös hippiket.
The Tripper (2006)
Rendezte: David Arquette
Hiába a rengeteg csöcs, a literszámra spriccelődő vér, a belezések, azt kell mondanunk, hogy a horrorfilmek többsége mindig is a konzervatív értékrendet képviselte. Hiszen ott vannak a megkerülhetetlen "szabályok", miszerint tilos drogoznod, szexelned és ha nem múltál el 21, akkor innod. Már ha túl akarsz élni egy horrort. Így csoda, ha a végére mindig egy szűzies lány marad, aki mértéktartó és a tartós kapcsolat híve? Az olyan áthallásokról meg már ne is beszéljünk, hogy ezek a "kiránduló fiatalok" mindig olyan helyre mennek, ahová nem lenne szabad. Így a slasherek gyilkosai legtöbbször csak a jó öreg patrióta törvény megtestesülései ("tűnés a fődemrő'!"). Jelen filmünk mindezt direkt megfejeli.
A történet nincs túlbonyolítva: egy csapat zöld hippi megment a további pusztulástól egy erdőt, ami viszont sok favágó állásába kerül. Az egyikük begőzöl, mert így nem tudja majd ellátni beteg feleségét. A harag átterjed a még alsós korú fiára, aki fog egy láncfűrészt és rendet tesz. Igen, később belőle lesz az őrült gyilkosunk. Ez nem nagy spoiler, mert hiába vetnek be még egy szereplőt nézi csalinak, tudjuk, hogy ő nem lehet. Meg eleve, más különben mi szükség lett volna erre a felvezetésre?
Eltelt jó pár év és ugyanebben az évben megrendezésre kerül egy neo-hippi fesztivál. Az elkallódó bulizókat pedig Ronald Reagan lemészárolja. Mi persze egy konkrét csapat mókázását követhetjük. Szóval csak a szokásos.
A The Tripper egyfajta politikai szatírának is megfelelne, amiben odaszúr mindenkinek. Csak épp az arányokat nagyon eltévesztették. Mert ugyan tény, hogy a filmben megjelenített össze republikánus párti az egy sörhasú, tévét bambuló, erőszakos redneck. Kivéve Buzz, a rendőr, aki próbál valamiféle rendet tenni. Talán még az ő karaktere a legszimpatikusabb, sajnos azonban neki is vannak olyan beszólásai, hogy égnek áll tőle a hajam.
Ugyanakkor a "normális" demokratákat jóformán senki se képviseli, helyettük egy csupa, szélsőségesen ábrázolt hippit láthatunk. Aki nosztalgiával gondol vissza a Hair-re, az most csalódni fog. Nem hogy egyikük se szimpatikus, de kifejezetten drukkolunk az ex-elnöknek, hogy aprítson fel minél többet. Mert nem elég, hogy állandó jelleggel el vannak szállva a cuccoktól, vagy hogy a politizálásuk sallangos jelmondatokban merül ki - elvégre hippik. Hanem semmiféle pozitív emberi értékrendet nem tudnak felmutatni.
Eleve a főszereplő, "a vak is láthatja, hogy last girl" motivációja bicskanyitogató. Ő ugyanis a konzervatív ex-pasija elől menekül, aki csak szerette volna megvédeni attól a baráti körtől, amely kemény drogokkal tömi. Lehet, hogy kissé erélyesebben a kelleténél, de ha egyszer szeretünk valakit, akkor védjük is. Ezt nem képes felfogni, és szabályosan menekül előle!
Sőt, az egész bagázs megérne egy misét. Hiszen annyira semmibe veszik az alapvető emberi értékeket, hogy amikor már a második hulla kerül elő a fesztivál területéről, ők lazán buliznak tovább! Az persze megint más kérdés, hogy a rendőrség kínosan tehetetlennek van beállítva... Így viszont már semmit se érnek az olyan poénok, hogy W. Bushnak hívják a gyilkosunk egyik házi dögjét, mert egyszerűen meg tudjuk érteni, hogy a töke tele van a fesztiválozókkal.
A legnagyobb baj nem is az elcseszett mondanivalóval van, hanem a tálalással. Elvégre egy horrort várunk, de egy az erdőben rohangáló öltönyös, Ronald Reagan-maszkos embert egyszerűen nem lehet komolyan venni. Hiába kellőképpen véres, mert ez így abszolút hangulatromboló. Bár a végén egy olyan mészárlást láthatunk, amire ritkán van példa. Ugyanakkor viccesnek se vicces. Vagy legalábbis annyira nem, mint ami elvárható lenne.
Technikailag közepes, nekem kissé túl élénkek a színek.
A színészek között kevés az ismert név, de azért a bajszos Buzz-t formáló, háromszoros Golden Globe-díjra jelölt Thomas Jane-t (Háborgó mélység, Álomcsapda, a King-féle A köd) mindenképp említsük meg. Maga a rendező, David Arquette is elvállalt egy kisebb szerepet. Szerencsére nem ismertem fel, ugyanis, mint már az Mérges pókoknál is írtam, ki nem állhatom a fickót. Mivel ekkor még a felesége volt a Jóbarátókból ismert Courteney Cox, így ő is kapott egy vicces cameot. Illetve itt van még Lukas Haas (Eredet, A kis szemtanú, Támad a Mars!), akit csak azért említek meg, mert állítólag ő Leonardo DiCaprio pasija.
Egyszer nézhető, felépítésében meglehetősen kreativitás mentes, szatirikus (vagy legalábbis annak szánt) slasher. Sokkal jobb is lehetett volna.
Friss kommentek