Rég volt már szó klasszikus slasherről, persze ez elég sok visszatérő témára igaz. No de akkor következzen egy egyenesen Kanadából.
A függöny - Curtains (1983)
Rendezte: Richard Ciupka
A film elején van egy nagyon szépen megkomponált dupla csavar, amit nem szívesen lőnék le. Ezzel ugyan egy mellékszálról le kell mondanom, de a film lényegén nem igazán változtat. Úgy hogy maradjunk szigorúan a vezérfonalnál. Ami abból áll, hogy egy híres rendező hat színésznőt hívat a vidéki házához (elvágva a külvilágtól természetesen), ahol kiválasztja a főszereplőt a leendő filmjéhez. Meglepetésére lesz egy nem fogadott vendége is: egy, a korban már benne levő, ám még mindig sikeres színésznő is, Samantha.
A kezdeti rivalizálás átcsap egy jó kis hentelésbe. Az elkövetőn olyan maszk van, mint amit Myers barátunk visel, csak sokkal hosszabb hajjal. Az alkatán pedig világosan látszik, hogy az illető nőnemű, ezzel megdöntötte az egyeduralmát Angelának. Az örök "ki lehet a gyilkos" kérdéskör megválaszolása nekem sajnos egyértelmű volt, bár a végén azért a készítők kissé árnyalták a képet.
Hogy miért volt teljesen világos számomra az, hogy kit rejt a maszk? Mert a karakterek nem lettek ellensúlyozva. Az egy dolog, hogy a két legerősebbnek jut a legtöbb jelenet: Samantha (Samantha Sherwood - Porontyok) és a rendező (John Vernon) kettőse egy ideig még érdekes is, de a film végére ez egyre inkább unalmassá és egyhangúvá válik. Konkrétan a párbeszédek megállnak egymás szidalmazásában.
Na de a többiek! Az alkotóknak úgy tűnik csak elsőre tetszett a szinte csak nőket felvonultató slasher ötlete, mert elfelejtettek a hölgyekhez normális karaktereket írni. Mert az még hagyján, hogy raktak be egy "mini-Samanthát", aki kb. ugyanazt a karrierista nőt testesíti meg, mint a főszereplő. De hogy képesek voltak beleerőszakolni egy vicces néger csávót fehér csajnak álcázva... röhej. Mármint ezt ne szó szerint tessék venni, mint a Feketék fehéren c. vígjátékban, hanem mint karakterileg. Komolyan, a nő beszólásai nagyon fárasztóak, főleg ezzel a "hű de laza vagyok, leszarok mindent" hozzáállásával. Még füvet is szívattak vele, bravó. Őt meg egyébként az a Lynne Griffin alakítja, akit meg a Black Christmas-ben is láthattunk. A harmadik, az még a meghallgatást se éli meg, ennek ellenére kapott egy teljesen felesleges ajándék jelenetet. A negyedik ugyan érdekes lenne a kis ostoba naivával, de ő se kapott túl sok játékidőt. Az utolsó kettőről pedig semmit, de semmit nem lehet rólunk mondani, szó szerint. Ők csak egyszerűen ott vannak, és tudjuk, hogy megfognak halni. Na jó, a végén az egyik rohangálhat egy kicsit.
Pedig rengeteg potenciál volt ebben az alaptörténetben. Előbb is kiderülhetett volna, hogy egy őrült van közöttük, ezzel elhinteni a szereplők között egy csipetnyi paranoiát. Vagy jobban kihangsúlyozni a rivalizálást egymással, mert így olyan képet festettek, mint a túlkoros cserkészek, akik gyűlést tartanak. A szerencsétlen gondnok srácra is több figyelmet fordíthattak volna, mert így csak arra volt jó, hogy megdugja az egyik versenyzőt, majd szépen meghalljon.
A dramaturgiát nem szép dolog egy ilyen műfaji filmtől számon kérni, de itt muszáj, mert vannak necces részek. Ilyen egy porcelánbaba fel-felbukkanása is, aminek igazából semmi szerepe nincs. Még jelkép szinten se. Nem is tudom, hogy mi volt vele a szándék. A másik az idegesítő töltelék jelenetek. Ilyen az, amikor kis naiva korcsolyázik zenére, ami egyszerűen túl hosszúra sikeredett. Pláne annak fényében, hogy utána meg is hal. De ezt a táncikálást később is elsütik, és utána - nem fogjátok elhinni -, de ismét jön a gyilkos.
A fontosabb cselekményeket összekötő jelenetek unalmasak, a gyilkolások vérszegények (szó szerint), és úgy igazából semmi extrát nem kapunk. Eléggé klisés, kiszámítható. Cici azért van, de ebből is ki lehetett volna hozni többet, hiszen kvázi hét nőről beszélünk. A technikai részletekre meg inkább ki se térek.
Egyedül csak a műfaj kedvelőinek tudnám ajánlani, mert önálló filmként egy elég gyenge eresztés.
Friss kommentek