Rendkívül dicséretes dolog, hogy egy ilyen filmfesztivál külön szekciót épít a mi kedvenc műfajunkra, ezért örömmel vettük a lehetőséget, hogy sajtós jeggyel bármelyik filmre bemehetünk ingyen. Igyekeztünk is élni minél többször a lehetőséggel, én például az ötből négy filmet elfogyasztottam, igaz, nem mind a moziban. Az egyedüli kimaradó a Frankenstein's Army lett (amiről purga anno már amúgy is írt), az sajnos csak később kerül elfogyasztásra. Összességében - habár kifejezetten horrorról egyik film esetében sem beszélhetünk - én elégedett vagyok a programmal. Jó lenne minél több ilyen mozis fesztiválon viszontlátni a horror műfaját.
(purga: Természetesen nekem is lesz majd külön beszámolóm napokon belül.)
Lássuk is mindjárt a filmeket!
Gonosz lélek közeleg - Here comes the Devil (2012)
Ilyet sem hittem, hogy valaha leírok anélkül, hogy pisztolyt tartanának a fejemhez, de ez volt az a film, amit elrontottak a mellek! Igen, a női mellek! Igen, tényleg elrontották!
Komolyra véve a szót, nem szeretem, ha egy film úgy akar engem megfogni, hogy egyből a nyitójelenetben egy, a történet szempontjából teljesen érdektelen női páros leszbikus jelenetét látjuk. A szükségtelen nudizmus rá is nyomta a bélyegét a film első felére, ami nemes egyszerűséggel értékelhetetlen és rossz. A filmet amúgy is végigkíséri a nagyon gyenge vágás, a hasonlóan gyenge operatőri munka és a hanghatások borzalmas kivitelezése. Mégis volt már az elejétől kezdve valami nagyon jó kis feszült atmoszféra, amit még az előbb említett negatívumok sem tudtak elszürkíteni. A film második felére aztán már nem foglalkozunk az utoljára Bud Spencer-filmekben tapasztalt távoli felvételeknél látható zoomolásokkal, sem az olykor megmagyarázhatatlanul lehalkuló hangokkal. Egy nem túl meglepő, de elfogadható végkifejlet, nem túl sok vér, egészen jó színészi játék és az említett feszült légkör kellett ahhoz, hogy egy összességében átlagosnak mondható filmet láthassunk.
Értékelés: 5/10
Lételem - The Battery (2012-2013)
A legjobb jelzők, amivel tudom illetni ezt a filmet, az a kellemes és a szerethető. Számomra itt minden együtt volt, amiért szeretem a lassú horrorokat is. Rendkívül jó szereplők, aranyos jelenetek (Ben éneke és tánca, a gyümölcsösben lévő baseball stb.), iszonyatosan jól eltalált zenék, kellő drámaiság. Az író, rendező és főszereplő egy személyben a Bent alakító Jeremy Gardner volt, akinek minden tiszteletem kijár. Nagyon kellemes másfél órát szerzett. Talán pont ez a lassú, laza, barátságos feeling okozta azt, hogy amikor kellett volna, nem tudtuk igazán beleélni magunkat a klausztrofób, feszült helyzetbe, ami a végén volt. De összesen ez az egyetlen olyan dolog, amit negatívumként fel tudok róni ennek a zombifilmnek. Semmiképpen nem ajánlom azoknak, akik mészárlásokat, üldözős jeleneteket, kiélezett izgalmakat és vértengert szeretnének látni. Amúgy nem tudom, hogy miért, de végig olyan érzésem volt, mintha egy angol filmet néznék. Egy szó, mint száz, rég láttam ennyire jó horror-drámát. Maximális respekt Jeremy Gardnernek.
Értékelés: 8/10
Valahol Angliában - Field in England (2013)
Nem tudom, hogy velem volt-e a baj vagy a filmmel. Nem tudom, hogy én nem láttam meg a művésziségét, nem találtam meg a metaforákat, nem tudtam azonosulni a történettel, beleélni magam, érdekesnek találni, akármi… Vagy pedig ez a film szimplán csak nem jó. Nem mondom, hogy nem láttam sok rosszabb filmet ennél, de engem nem tudott lekötni egy kicsit sem. Lehet, hogy nem vagyok méltó az ilyen magasztos alkotásokhoz. Próbáltam hozzá máshogy állni, abszolút nem horrorként, tolerálva a színek hiányát, a megszokottól eltérő hangulatot, de nem ment.
Nem szeretném tényszerűen kijelenteni, hogy ez a film rossz, mert tényleg úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy én voltam kevés ennek a filmnek. Lehet, hogy mellékelniük kellett volna egy használati utasítást, hogy a filmet – a szereplőkhöz hasonlóan – csak begombázva szabad megtekinteni.
Értékelés: 3/10
Graceland (2012)
Ez a film valahogy kilógott a többi közül. A másik három esetében sem tudom a horror besorolást őszintén használni, de itt még annyira sem. Egy teljesen átlagos thriller, nagyjából olyan, amit napjában tízet látni a különböző hazai filmes csatornákon. Az egyetlen különbség, hogy ez nem amerikai, hanem fülöp-szigeteki volt. Nem volt se különösebben rossz, se unalmas, tényleg az átlagos, kiszámítható fordulatokkal megfűszerezett emberrablós, váltságdíjas darab volt, amelyet szerencsére még indokolatlanul hosszúra sem nyújtottak.
Ha éppen nincsen jobb elfoglaltságunk, megnézhetjük, de horrort ne várjunk, mert azt nyomokban sem tartalmaz.
Friss kommentek