Úgy látszik Norman Bates nem az az asszonynak reggelit főző fajta. Mint aki jól végezte dolgát, vidáman bandukol hazafelé legújabb hódításából, épp csak dalra nem fakad. Hősünknek jó kis estéje lehetett Bradley-vel, de a vidámság csak addig tart, amíg haza nem ér. Normát ugyanis - mint azt láthattuk az előző rész végén - letartóztatták, aminek maximum csak Dylan örül kéjes örömmel.

A két fiú látogatásának a legkevésbé sem örült anyuci, akinek megőrülése kezd a tetőfokára hágni. Az aktuális rész tulajdonképpen Norma idegállapotáról szólt leginkább. Kicsit felcserélődtek a szerepek. Míg eddig Norman tűnt az őrültnek és Norma a kiegyensúlyozott, logikusan gondolkodó, konzekvens szereplőnek, addig mostanra mintha kicsit megváltozott volna a szereposztás és a fiú az, akinek meg kell mentenie valamitől az anyját. Ellenszegülve anyjának, leteszi tehát a százezer dolláros óvadékot.

A két testvér egyébként kezd közelebb kerülni egymáshoz. A kezdeti feszült viszony után már fel is ajánlotta Dylan, hogy költözzenek össze és hagyják magára a csődtömeg Normát. De a tékozló fiúnak lesz más gondja is. A társát, akivel parkőrként dolgoznak és szorgosan óvják a természetet, lelövik, amit ő utána meg is torol. Ennek nyilvánvalóan később még lesz jelentősége, ugyanis a nyomok elég gyorsan el fognak vezetni Dylanhez.

Shelby seriff továbbra is sikeresen játssza a hősszerelmes Romeo szerepét. Sikerül megszereznie a közvetlen bizonyítékot, ami a Bates Motelhez kötheti Keith-t, megmentve ezzel az ő Júliáját, Normát. Ám hogy a szerelmesek ne élhessenek boldogan, amíg meg nem halnak, arról Emma és Norman gondoskodik.

Egy kis nyomozás, betörés, lelkizés kombó után kiderül, hogy Norman mégsem képzelődött és tényleg látta az ázsiai lányt Shelby pincéjében. Két tűz közé került így hát Norma. Egyrészről ott van a bizonyíték Shelby-nél a bűnösségére, másrészt már egyértelmű a tény, hogy seriff unalmas óráiban szereti a szexrabszolgáját "gondozni".

Ismét nem volt egy nagyon mozgalmas rész - már lassan nem is várom, és kezdem azt hinni, hogy a harmadik epizód csak valami kilengés volt -, de talán nem is ez a legnagyobb baj. Rendben van, hogy nem akarják ilyen hamar Norman aberráltságának jellemvonásait a képünkbe küldeni, de néha történhetne valami azon kívül is, hogy közepesen izgalmas mellékajtók nyílnak ki és csukódnak be. Lassan az első évad felénél járunk és én még semmi olyat nem láttam, amitől ezt a sorozatot akár csak egy mondatban lehessen szerepeltetni Hitchcock remekével. Komolyan mondom, az egész mostani rész legizgalmasabb kérdése nekem az volt, hogy vajon Bradley miért nem reagál Normannek :)