Még az év elején hatalmas hype övezte a Red State c. filmet, amiről éppen ezért mi nem is írtunk, hiszen feleslegesnek gondoltam. Miért is övezte nagy várakozás? Mivel úgy volt aposztrofálva, mint Kevin Smith első horrorja. Tudjátok, ő az, akinek köszönhetjük a Jay és Néma Bob-os filmeket (Shop-Stop 1-2, Dogma stb.), illetve a Bruce Willis főszereplésével készült Két kopper című akció-vígjátékot is. Mondhatni érdekesnek tűnt tőle egy ilyen projekt, hiszen most jócskán vissza kellett fognia a humoros elemeket. Sikerült végül megfelelni a követelményeknek? Mindjárt kiderül.
Red State (2011)
Rendezte: Kevin Smith
Legelőször is azzal kezdeném, hogy ez abszolút nem horror, bár tény, hogy vannak erre utaló momentumok. Sokkal inkább egy sajátos egyveleg, amit én akció-dráma-thrillernek titulálnék, amiben még humor is akad, elvégre még is csak egy alapvetően vígjáték-rendezőről beszélünk. Mindazonáltal ez senkit ne riasszon el, ugyanis maga a film ettől még kifejezetten jó, még ha a sztori nem is tűnik valami izgalmasnak.
Adott egy amerikai, déli kisváros, ami mellett létrejött egy meglehetősen szerény létszámú vallási közösség. Vezetőjük az "atya", aki ebben az esetben kétértelmű jelzővel bír, hiszen nem csak prédikátor, de az ő családja teszi ki a szekta tagjait. Igazán megható, ahogy az óvódás korúak "nagypapizzák", amire ő rákontrázva úgy tart előadásokat, mint egy kedves télapó-pótlék. Teszem hozzá gyorsan, hogy csak az előadás módja bájos, a szavai tele vannak gyűlölettel, melynek jelentős hányadát a homoszexuálisok szidalmazása tesz ki, illetve a "nekik köszönhető torz Amerika" becsmérlése. De nem csak papol, cselekszik is: tőrbe csalják a "romlott lelkületű" fiatalokat és kivégzik őket. Egy ilyen "misének" lett áldozata három srác, akik szerettek volna egy kis gang-bang-et egy középkorú anyukával. Akit mellesleg az Oscar-díjas Melissa Leo (A harcos) alakít, igencsak meggyőzően.
Az eseményekbe belekeveredik a perverz seriff, aki kínjában kihívja az ATF-et (erről a szervezetről itt részletesebben lehet olvasni), akik aztán megjelennek a telepen egy szép számú kommandós alakulattal. Innentől kezdve pedig kezdetét veszi egy igen intenzív tűzharc, mivel a hívők rendesen felfegyverkeztek.
A történet szárazon ennyi, részleteket szándékosan nem írtam, tekintve hogy itt a szereplők egymást váltják, sose tudhatjuk, hogy most ki fog meghalni. A két biztos pont a kormányügynököt alakító Golden Globe-díjas John Goodman (A nagy Lebowski), kinek a puszta jelenléte is elég bizarr ebben a környezetben, illetve a szektások vezérét eljátszó Michael Parks (Alkonyattól Pirkadatig 1 és 3), aki kiváló teljesítményt nyújt. A szegényes leírás ellenére elhihetitek, hogy rengeteg, kisebb-nagyobb fordulat van a filmben, abszolút nem egy kiszámítható alkotás.
A hangulata végig nagyon feszült, hideg és vészjósló. A zenéje hátborzongató, főleg amikor a gyülekezet énekel, de akkor még inkább, ha csak az "atya" egyedül dalolászik. Annak ellenére, hogy maguk az énekek békések, de ebben a környezetben kiráz tőlük a hideg. A már említett kissé fanyar humor is jelen van, kedvencem talán, amikor a szektavezér a tűzharc közepette kér egy csésze teát.
Ami még nagyon tetszett, az a mondanivaló. Remek társadalomkritikát nyújt a hitről, mint olyanról. Ez alatt pedig (nem csak) a vallási fanatizmust kell érteni, hanem a szónak a legtágabb, mindennapi használatát. A hit a rendszerben, az államban, a kormányban, a családban vagy éppen a barátokban. A film megmutatja, hogy sosem szabad teljesen odaadónak lennünk, mert az tragédiához vezethet.
Azonban a mű korántsem tökéletes. Egyrészt nagyon érződik, hogy kifejezetten az amerikaiaknak készült. Ez nem csak a túl sok szlengben, vagy a film végi "csattanóban" nyilvánul meg, hanem az egyértelmű utalást egy megtörtént eseményre, a Waco ostromára. Erre ráadásul Goodman külön céloz is, hogy "még egyszer nem történhet meg". Vagyis elhiszem, hogy az átlag európainak egy kicsit nehezebben emészthető. Már csak azért is, mert nálunk annyira "nem divatosak" az öngyilkos/gyilkos szekták, amiknek sajnos az Államokban elég nagy múltja van. Továbbá néhol azért leülepszik a cselekmény, sajnos nem sikerült a feszültséget végig megtartani. Na meg azért ott van az a bizonyos "én ezt másképp csináltam volna ez meg ez helyében" érzés, nem is egyszer.
Akár hogy is, ez egy korrekt, jól sikerült film. Ugyan nem horror, de eléggé véres és a már említett atmoszférája is megér egy misét.
Értékelés: 8/10
Friss kommentek