Úgy tűnik, kénytelen vagyok máris visszakanyarodni a '70-es évekhez, remélem nem hiába.

Halálos álom - Dead of Night / Deathdream (1974)

Rendezte: Bob Clark

Andy a vietnámi háborúban szolgál, míg egy nap értesítik a családját a halálhíréről. Ők természetesen nehezen dolgozzák fel a hírt, azonban még aznap éjjel bekopog hozzájuk a halottnak hitt fiúk. Erre mondják, hogy valóságos csoda. Vagy csak adminisztratív tévedés. Ugyan a srác kissé furcsán viselkedik, de miért is ne lenne fura egy olyan ember, aki pár napja még az életéért küzdött a dzsungelben? Úgy hogy a szülők megnyugodnak, legalább él a fiúk, és ami a legfontosabb: hazatért.

Az lesz a legjobb, ha rögtön elárulom a lényeges momentumot: Andy egy zombi. Vagy valami olyasmi. Mert beszélni és gondolkodni tud. Azonban nincsenek testi szükségletei, ha csak az nem számít, hogy időnként embereket öl a vérükért, ami végül is egyben tartja. Kvázi külső elváltozást sem észlelni rajta. További érdekesség, hogy a "zombiizmust" nem terjeszti, szóval csak simán mészárol. Mondanom se kell, hogy a viselkedése abszolút nem a megszokott: a beszélgetés nála kimerül a tőmondatokban, amiket persze nem ő kezdeményez. Ja és kedvenc időtöltése a hintaszékben való üldögélés.

Szerencsére apukát nem ejtették a fejére, így hamar elkezd nyomozni a fia után, míg anyuka egyszerűen megzakkan. Neki minden teljesen természetes. Az olyan apróságok se aggasztják, hogy pici gyermeke puszta kézzel megfojtotta a kutyájukat. Mi több, még a vádaskodó férje ellen is fordul, a lányát meg kb. semmibe veszi. Nagyon-nagyon ellenszenves karakter. Többek között miatta is pontozom le a filmet, mert amiket művel, az egyszerűen idegileg kikészített.

Azonban meg kell hagyni, az Andy-t alakító színész (Richard Backus) nagyon jól hozza a szerepét. Külön figyelemreméltó teljesítmény, hogy ez volt az első filmje. A mosolyával egyszerűen ölni lehetne, annyira éles és hideg. Eléggé hátborzongató. Természetesen a szülei is meggyőzőek (nem hiába jelölték életük során mindkettejüket Oscar-díjra), míg a többiek csak a "tölteléket" alakítják, beleértve a lánytestvért is.

Az öldöklések nem túl látványosak, viszont örvendetes tény, hogy a film nem akarja a nézőt feleslegesen találgatásokba bocsájtani. Így elég hamar megtudjuk, hogy tényleg a srác gyilkol, aki ráadásul nem biztos, hogy még él. Viszont így túl sok fordulatra se tessék számítani. Sőt, néhol kifejezetten unalmas jelenetekkel kell szembesülni. A befejezés azért meglepően izgalmasra sikeredett, ráadásképpen a horror-faktor is megnövekedett.

A kivitelezés felemás: igazából korrekt, de vannak fájó pontok. Ilyen maga a kezdés is, a "vietnámi dzsungel", ami abszolút hiteltelen és vérgagyira sikeredett. Amúgy érdekes, hogy hiába koprodukciós alkotás (amerikai, kanadai és angol), azért az a ráfordított 235 ezer dolcsi szerintem még akkor se számított valami soknak. Pedig a film megérdemelt volna egy kicsit több odafigyelést.

A rendező legismertebb munkája egyébként a Black Christmas, nem is értem, hogy miért váltott át öreg korára az ócska családi filmekre.

Értékelés: 6/10