Phantom of Death - Un delitto poco comune (1988)

Rendezte: Ruggero Deodato

Ez a film két szempontból is említésre méltó: egyrészt a címben is említett Michael York főszerepe miatt, akit remélem senkinek sem kell bemutatnom (a Kabaré és a Logan futása remélem sokaknak mond valamit). Másrészt pedig a rendező miatt, kinek minden idők talán egyik legnagyobb botrányfilmjét, a Cannibal Holocaust-ot köszönhetjük. Na meg egy remek explicit horrort, a Ház a park szélén-t.

A történet először nem tűnik semmivel sem többnek, mint egy sima thriller: fiatal nőket ölnek meg, a rendőrség nyomoz, a civilek meg aggódnak. Van szerelmi szál is, ami elég jelentéktelennek hat. Az első fél óra kimondottan unalmasra sikeredett, vagy legalábbis szabványosra. Aztán egyszer csak BUMM! Olyan 180 fokos fordulat veszi kezdetét, hogy az agyam eldobtam, amit most kénytelen leszek lespoilerezni, mert különben nem tudnék miről írni. Szóval aki ugyanúgy szeretne meglepődni, ahogyan én, vagyis mint akit egy vödör jeges vízzel ébresztettek volna az álmából, az most hagyja abba az olvasást.

A többieknek meg íme: nincs mit szépíteni, Michael York ezúttal egy pszichopata gyilkos szerepében tetszeleg. Ami meg kell, hogy mondjam, nagyon jól áll neki. Na de miért öl? Azért mert szegényke olyan betegségben szenved, amitől a teste nagyon gyorsan öregedik. Ennek a tudományos neve a Hutchinson-Gilford szindróma, ez az elnevezés a filmben pedig nem kis galibát okoz. Akkor pontosítsunk: emberünk 34 éves korában felgyorsult ez a folyamat, minek következtében 1 év alatt igazi aggastyánná vált. Az áldozatai pedig többnyire logikus okokból hallnak meg (pl. hogy ne tudódjon ki a titka), már ha az ő fejével gondolkodunk. De van amire csak a szimpla harag a magyarázat. Viszont ennél fogva a karaktere szánni való, és valahol együtt érezni is lehet vele. Valószínűleg én is így cselekednék, ha velem történne ilyesmi. Vagy legalábbis készítenénk egy bakancslistát.

A cselekmények a fordulópont után rendkívül felgyorsultak és izgalommal töltődtek fel, annak ellenére, hogy végig tudjuk, hogy ki a tettes. Ez a tempóváltás pedig remekül passzol a már említett, kissé lassú bevezetéshez. Az öregedés fokozatai pedig félelmetesen jóra sikeredtek, az meg külön megmosolyogtató, hogy szegény York idős korára mégsem úgy néz ki, ahogyan azt a vásznon megálmodták. Hiszen a hatás kedvéért kissé undorítóra, visszataszítóra sikeredett. A gyilkosságok változatosak, ugyanakkor brutalitás terén nem estek túlzásba. De nincs is rá szükség. Előkerül a jól ismert "giallos" borotva, de láthatunk olyat is, hogy valakit egy asztali lámpával döfnek nyakon. Jelentem, grátiszba még egy kis cicit is kapunk.

Azért félreértés ne essék: ez korántsem egy giallo, hiszen a szexualitás háttérbe szorul, ahogyan a vérengzés is. Bizonyos értelemben ez egy dráma, csak szerencsénkre nem erre lett kihegyezve, szóval nem látunk felesleges pátoszos jeleneteket. A filmben talán egyetlen dramaturgiai baki van: az, hogy nincs megmagyarázva az, hogy York karaktere miért gyűlöli ennyire az őt üldöző nyomozót. Egyébként a kettejük párharcát is nagyon eltalálta a rendező, igazi macska-egér játékot láthatunk.

A technikai kivitelezésben igazából nincs semmi különös, igazából minden korrekt, de semmi kiemelkedő megoldás nincs. A színészekkel sincs semmi baj. A maszkmesteri munka meg magáért beszél.

Mindent összevetve ez egy jó film, csak kell hozzá az elején a türelem, de a jutalom nem marad el. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Értékelés: 8/10

Sajnos a neten csak egy nagyon rossz minőségű trailert találtam, azt meg nincs pofám kirakni.