Amilyen – magához képest legalábbis – visszafogottan kezdődött az American Horror Story 3. évada, bizony a folytatás olyan király lett. Ha nézettségben nem is, remélem, tetszési indexben bőven felvesszük a versenyt a múlt héten kezdő Walking Deaddel. Örvendetes, hogy két ilyen remek sorozat küzd hétről hétre a kegyeinkért.

Valami nagyon bűzlik a boszorkányházban… Ja, nyugi, ez csak a frissen kiásott Madame LaLaurie. Az úriasszonyság kissé nehezen tér magához, de ezt tudjuk be a 180 évnyi pihenésnek. Nagyon csak mellékes és költői kérdés. Vajon ha 180 évig nem evett, akkor egyéb anyagcseréje is leállt és ezért nem fosta telibe a koporsóját?! Jó, elnézést, fontos kérdés volt!

Egyébként ez a rész a visszatérések része volt. Nem csak az előző epizódban beharangozott két zombijelölt támadt fel, hanem kiderült, hogy a madame-mal oly csúnyán elbánó néger rabszolga is egészen jól tartja magát még több száz évesen is. Lesz itt még némi konfrontáció kettejük között, pláne ha Marie beveti a minotaurusz férjét is a játékba.

Misty Day (Lily Rabe) az öngyógyítás procedúráját választotta, míg Madison és Zoe unalmukban Frankensteint játszottak szegény elhunytak testrészeivel. Szerencsétlen Kyle majd ráeszmél, hogy ez nem is az ő farka, viszont legalább sokkal izmosabb lett. Úgy várom már, hogy a díszes társaság együtt éljen a boszorkánykuckóban :)

A sátánbébi-poént egyszer már ellőtték az első részben, remélem, hogy most Cordeliával nem ezt akarják megcsinálni, mert nagyon teherbe akar esni az intézmény vezetője. És mivel ez természetes úton nem megy neki, jöhetnek a varázslatok.

Queenie és Nan továbbra is minden egyes jelenete élményszámba megy, zseniálisak mindketten. Remélem, több szerepet kapnak a jövőben és egyiküket sem akarják kinyírni.

Jessica Lange-ről pedig nyugodt szívvel írhatnám le minden egyes rész után, hogy baromi jól megírt szerepe van megint, rohadt jó szövegei vannak és eszméletlenül jó színésznő, de ezt nem teszem, mert ti is tudjátok!

Nagyon jó kis rész volt a második. Volt itt már kellő mennyiségű aberráltság és szerencsére az ehhez tökéletesen illő humorral sem fukarkodtak az írók.