Ahogy írtam is a múlt héten, nagy elvárásokkal ültem le megnézni a kilencedik részt több indok miatt is. Nincs már nagyon lehetőségük húzni az időt a készítőknek, ráadásul a jövő heti szünet miatt kénytelenek voltak odavágni a kilencedik részben. Lássuk, sikerült-e!
„Make Your Own Kind Of Music” – hirdeti az epizód címe. Ez a zene - ahogy már említettem korábban is - végigkísérte az egész évadot. Mobilcsengőhangok formájában és egy kis „lostos” utalás alakjában is viszont hallhattuk az 1969-es klasszikust. Reméltem, hogy amilyen eredeti módon használták fel „Mama” Cass Elliot zenéjét, olyan kreatív és élvezetes rész lesz a mostani. Dehogy lett…
Ismét visszacsöppentünk az egész évadot végigkísérő posványba. No, ki az agysebész? Vogel eltitkolt, öcsigyilkos, saját halálát megrendező, elmegyógyintézetből szökött drága kisfia, aki nem mellesleg Cassie udvarlója volt. Ha ezek után kiderül, hogy Daniel másodállásban még Harrison osztálytársának nevelőapja, esetleg Quinn egyik régi barátnője kutyájának az orvosának a kertészének a mostohafivére, az se lepne meg.
Természetesen Vogelben felébrednek az anyai ösztönök és mindenáron meg akarja védeni az ő egyetlen kicsi fiát (akit gyerekkorában épp ő záratott gumiszobába) a csúnya Dexter bácsitól, akiben amúgy is rendkívül nagyot csalódott. Mert szerinte Dexter mégsem az a tökéletes gépezet, akit ő alkotni szeretett volna. Adná az ég, hogy Vogelt jól felaprítsa az ő drága kisfia és végre befogja a száját.
De nem ez volt az egyetlen idiótaság ebben az epizódban sem. Az évad végére ugyanis Hannah és Debra BFF-ek (Best Friends Forever) lesznek, ezt garantálom. Végül is, engem sem zavarna, ha a testvérem párja meg akarna ölni engem, még a lakásomba is fogadnám. Teljesen normális ez, mi mást is tenne az ember egy sorozatgyilkossal?!
Quinn és Debra szokásos baromsága már szót sem érdemel.
Nyilván borítékolhatjuk azt is, hogy az idilli családi kép, mely szerint Hannah, Debra és Harrison Argentínába való kiruccanása valahol meg fog dőlni, legalább egy szereplő kimúlásával. Bár valamiért nem is idegenkedem annyira ettől a befejezéstől, de természetesen a Dexterhez kicsit sem illik a full happy end.
Én az előző, egészen szépen sikeredett rész és cím miatt is egy igazán hangulatos, szerethető részt vártam volna. Ehelyett kaptunk egy ilyen unalomig elcsépelt, gyenge „csavart”, ami bár talán szolgálhatott némi meglepetésként, mégis fárasztóan buta volt.
Nem is baj, hogy egy hét pihenő következik, mert fel kell készülnünk lélekben, hogy a maradék három epizód is egy marék fos lesz.
Friss kommentek