Ugyan mára csak egy posztot terveztem, de nem mehetek el szó nélkül az alábbi hír mellett:

"Oscar-esélyeseket gyűrt le a Gagyi mami 3"

Index cikk itt.

Tessék, ez a magyar kultúra. Inkább a fingós-kövérnősbeöltözős-C kategóriás vígjáték, mint két, nézhető, profi, igényes film. Mielőtt bárki belekötne, hogy ezt most hogy egy horror-blogon, annak megemlíteném, hogy a Fekete hattyú egy nagyon szép pszichothriller. Ha van rá igény, beszámolok róla.

Mindazonáltal így már érthető, hogy miért nincs egyáltalán olyan, hogy magyar horror, csakis amatőr szinten. Mert egyszerűen nincs rá igény. Jó, értem én, hogy a két hónapos csúszásnak hála már jó minőségű DVDripek már körbejárták a hazai torrent oldalak nagy részét, innen is csókoltatom ismételten a hazai forgalmazókat, de ez számomra akkor sem magyarázat.

Mint az a cikkből is kiderül, eleve jóval kevesebb kópiával kerültek be a vetítőtermekbe, mint Martin Lawrence ámokfutása. Nevezhetjük ezt egy tudatos kultúrarombolásnak? Vagy ebben az országban tényleg erre van igény? Amerikában A félszemű már a 170 milliós bevételnél tart, ami persze érthető, hiszen ott tudnak a legjobban azonosulni a western műfajjal, de ne mondja már nekem senki, hogy akkor inkább már egy lerágott, kihányt, izzadságszagú bohózat... A reklám hiánya sem lehet mérvadó, mert a Cohen testvérek alkotásának a promóját rendszeresen lehet látni a Comedy Central-on.

Így aztán tényleg ne csodálkozzunk, hogy hazánkban a Való Világ és a Barátok Közt a legnépszerűbb műsorok.... Magyarország, én így szeretlek!

Ja és mielőtt elkezdődne a trollkodás, hogy "mé', a horror az aztán kultúra, mi?": sokkal inkább az. Elég csak néhány kiemelkedő és díjazott klasszikust említenem: a Kubrick féle Ragyogás, az Ördögűző vagy a svéd Engedj be!. Persze tudom, ez sarkítás, de ugye még mindig vannak olyan emberek (sajnos), akiknek a horror = beteg, lelkileg sérült emberek mozija. Elég csak megnézni nálam 1-2 hozzászólást. Aki profi, az sejtheti, hogy mely bejegyzéseknél kell ilyet keresni:)